| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Változatlanság |
|
andrass
 |
...Pedig a valódi szándékom a gondolatindítás volt, - kíváncsi voltam, hogy mi a véleményetek a témával kapcsolatban.
|
Előrebocsátom: tudatomnál vagyok, érzem és tudom állításaim súlyát, bárki, aki analógiát vél felfedezni az alábbiakban leírtak, illetve valóságunk bizonyos jól meghatározható tér és időszeglete között, az nem lehet, hogy félreértett engem és mondandómat, - még hangsúlyosabban: sehogy sem lehet a véletlen műve a hasonlóság felismerése.
Továbbá a legtökéletesebben elhatárolódom mindennemű politikai ideológiától és szervezettől, nem tartom írásomat semmilyen –izmus igazolásának, kizárólag csekély számú életévem tapasztalataira és jóérzésemre támaszkodom.
Első állításom: a demokrácia megcsúfolása mindaz, amit átélünk, amin áttolnak itt minket, amit díszcsomagolásban nyújtanak át nekünk.
Állítom ezt annak ellenére, hogy a demokrácia utópisztikus népuralma, azaz, hogy egy társadalom minden egyes tagja aktív alakítója lehessen életfeltételeinek, soha sem valósult meg tisztán. Az egyenlőbbek vezette egyenlőség pedig ugye csak körítésében tér el egy hierarchikus társadalom szerkezetétől. Balga fejjel az ember a következőket gondolja: kétezer - Krisztus utáni - év csak-csak elegendő ahhoz, hogy a demokráciát sallangmentesen, egy magasabb szinten és színvonalon megvalósíthassuk. Csalódás kell okoznom azoknak, akik hisznek még ebben: nem elég, a legkevésbé sem elég, sőt, ha jósolhatok: jóval több idő sem lenne elég.
Természetesen a körülmények aktív alakításán, vagyis a döntésekbe való beleszólás jogán nem azt értem, amit bizonyos – egyesek számára talán nem is olyan távoli rendszerek – igyekeztek megvalósítani és valósítottak is meg, tudniillik, hogy az analfabéta tanította az ABC-t. Nem, nem ezt értem a fönti kitételen, ellenben ezzel fejezem ki az esélyek teljes körű egyenlőségét, az igazságosság ordító követelményét, a társadalmi predesztináltság kategorikus tagadását, azt, hogy a startvonal, amennyire csak lehet, egyenes legyen és a körülményekhez képest egyetlen startvonal legyen.
Állításom magában foglalja a következőket: bármennyire is furcsán hallatszik a mi kultúrkörünkben, de bizony kasztrendszerű társadalomban élünk, a szó eredeti értelmétől annyiban térve el, hogy nem kizárólagosan csak születési alapokon nyugszanak ezek a kasztok; mint ahogy Orwell írja, egy hierarchikus társadalom alapköve a tudatlanság és a szegénység, úgy ennek a bizonyos egyenlőtlenségek demokráciájának is ez képezi az alapját; a mi kis demokráciánk ideológiáktól átfűtött demokrácia, ami véleményem szerint egy jókora paradoxon, éppen ezért feszültségektől terhes és robbanásveszélyes.
Második állítás: az amnéziában szenvedő emberekből szervezett társadalom saját magát bélyegzi és ülteti fel minduntalan.
A múlt figyelmen kívül hagyása, legyen az bármilyen minősítésű, égbekiáltó bűn. A tudathasadás nem az egészséges emberek jellegzetessége.
Kundera ezt írja egyik regényében: „Nem szabad arra törekednünk, hogy a hatalom egyik fajtáját másfajta hatalomra cseréljük, hanem, hogy magát a hatalom elvét tagadjuk, mégpedig mindenütt.” A hatalomhoz mindenáron való ragaszkodás, mindegy, milyen ideológia zászlója alatt történik, nem lehet egy egészséges társadalom természetes tünete, - az bizony egy beteg társadalom beteg vonása. Egy jól működő társadalmi gépezetnek ki kell löknie az ilyen idegen testeket.
Harmadik és egyben legsúlyosabb állításom: tudatosság húzódik mindezek mögött.
A cél és eszköz egyezik: vakot vezetni neki a falnak minduntalan, újra és újra. A tudatlanság és szegénység megléte életre hívja az egyenlőbbek és még egyenlőbbek és még sokkal, de sokkal egyenlőbbek rétegét. A tudás és jólét veszélyeztetné az egyenlőbbek és még egyenlőbbek stb. státuszát. Nem sok lehetőség marad a megoldásra…Ezen a ponton részletekbe nem szeretnék menni, bárki szemmel, füllel, orral érzékelheti, de vajon tényleg érzékeli-e?
2004. szeptember
Ui: a fenti írást 2004. szeptemberében tettem közzé a Fullextrán, akkor néhány olvasó visszajelzésétől eltekintve nem igazán váltott ki jelentősebb reakciót. Pedig a valódi szándékom a gondolatindítás volt, kíváncsi voltam, hogy mi a véleményetek a témával kapcsolatban, valamiért akkor úgy éreztem, hogy sokkal hevesebb indulatokat fog gerjeszteni - mind pro, mind kontra.
Az azóta eltelt négy év sajnos – és ez nyilvánvalóan saját, szubjektív vélemény - tovább gyarapította azon tapasztalataimat, benyomásaimat, amelyek a cikk megírására késztettek.
Talán csak néhány gondolattal egészíteném ki az akkor leírtakat:
- A múlt nem-ismerése, félremagyarázása súlyos hibák elkövetését eredményezi a jelenben.
- Elcsépeltnek tűnhet, de nem lehet elég sokszor hangsúlyozni: a gyökereink elvágásával nem lehet új világot építeni!
(Ezzel párhuzamosnak érzem a költészetre vonatkozóan: az számomra elképzelhetetlen, hogy valaki leül egy írólappal és egy golyóstollal, azzal a feltett szándékkal, hogy ő most avantgard verset fog írni - az avantgardon értsd a következőt: olyat alkotni, amit még senki más! A költészet – szoros kapcsolatban a hétköznapi élettel - bizony megköveteli a hagyományok tiszteletét, bármennyire is tagadják és archaizálónak tartják egyesek. A fentiek figyelmen kívül hagyása mai korunkban egyenlő a modernséggel, ami az én világlátásom alapján egyszerű hazugság!)
- Meggyőződésem szerint kevés az olyan ember, akinek adott szituációban nincsen igaza! Miért? Vagy az egésznek egy szeletét ismeri, vagy értelmi képessége nem teszi lehetővé az egész, lehető legteljesebb mértékben való megismerését, vagy érzelmi állapota győzedelmeskedik rajta, csak egynemű ingerek érik stb.
Ekkor viszont igen súlyos felelősség hárul a vélemény és a tisztánlátás formálásában a következőknek: megfelelő színvonalú oktatás, a média különböző csatornái, politikai és gazdasági döntések megindokolása, a kultúra minél szélesebb körben való hozzáférése stb.
A véleményformáló csatornák jelenkori tevékenységét elégtelennek érzem!
Csíki András
|
Ideje: Október 29, szerda, 11:22:56 - mango
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Változatlanság" | Belépés/Regisztráció | 5 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Változatlanság (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Október 30, csütörtök, 08:58:09
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | András!
Írásod alapján - bármennyire is fura erre a következtetésre jutni -, te alapvetően optimistán látod a helyzetet és még egy kicsit le is egyszerűsíted.
Ha csak az lenne a baj, hogy az emberek szegények és buták, továbbá ebben az állapotukban tartja őket egy rafinált elit: ez még megoldható lenne. (Talán. :)
De a bajok fő forrása: maga az emberi természet.
Vajon jobban érezné magát mindenki, ha egy kicsit gazdagabb lenne? Hm. Egy darabig. Aztán pontosan annyit költene, amennyit csak el tud költeni, és megint beállna az elégedetlenség egy új szintjére.
Vajon ha jobban tanítanák az embereket, jobb lenne nekik? A társadalomnak egy kicsit, ez biztos. De a művelt ember is hordozza gyengeségeit, tehát lopna, csalna, hazudna, ahogyan most is láthatjuk iskolázott politikusaink, ügyvédeink és brókereink esetében.
Ráadásul az ember alapvetően lusta. (Egyébként ennek köszönhetjük a teljes technikai civilizációnkat, de ez más ügy.) Nem csak a kevesebb munkáért több jószág ügyében, hanem a gondolkodásban is. Elvárja, hogy vezessék, és kitalálják helyette, hogy hogyan lesz neki jobb. ("Hát ezért szavaztam rájuk! Oldják meg! Ezért vannak ott!")
Fajunk irigy, képmutató, bosszúálló, öntelt, kapzsi, stb. Így aztán nem csoda, hogy válságból válságba sodródik az emberiség, amit saját maga állít elő.
De! (És itt jön a saját optimizmusom!:)
Ha lassan is, de tanul!
Létrehozza, szinte evolúciós módon azokat a mechanizmusokat, amik jobbá teszik a létét.
Vegyünk egy friss példát!
Itt van a Hágai Nemzetközi Bíróság. Ez bármilyen hihetetlennek tűnt is eleinte: elítéli és börtönbe csukja az emberiség ellen elkövetett bűnökért azokat a diktátorokat, tábornokokat, akiket sokáig érinthetetlennek hittek. Lám-lám... Most már néhány "félisten" meggondolja, hogy kiirtson-e egy-két falut csak a miheztartás kedvéért. És ez lássuk be: ez az érintett falusiak szempontjából komoly előrelépés az életminőség tekintetében.
Nos, talán így. Lassacskán.
|
|
|
|
|
|
Re: Változatlanság (Pontok: 1)
- andrass Ideje: Október 30, csütörtök, 09:36:18
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Örülök, hogy végre valaki reagált az írásra, mert roppant kíváncsi vagyok a véleményekre.
Az optimizmusommal kapcsolatban, annyit jegyeznék meg, hogy miután magam is az emberi fajhoz tartozom, nem lehet más lehetőségem, mint bízni benne és bízni a józan ész apró győzelmeiben.
Az írásaim is ezt a célt szolgálják. A művészet célja - legalább is az én értelmezésem szerint- az emberek szórakoztatása, figyelemfelhívása és az éberség fenntartása, értékmentés és értékteremtés. Meg vagyok győződve arról, hogy az emberi látótér kiszélesítésével, komoly lehetősége nyílik az esztétikai szépségnek, hogy tompítsa a puszta materialista élvhajhászást.
Lehet, hogy a szemedben túlontúl optimistának tűnök, és szó, mi szó a történelem és a múlt eseményei is inkább téged igazolnak és rendületlenül hiszek abban, hogy létezik egy egyensúlyi állapot. Ha nem hinnék benne, akkor csupa apokaliptikus vizionálásból állna az életem. Miért?
Mert globálissá növesztett világunkban, a föld szinte minden tér- és időszeglete állandó kapcsolatban áll és így a bukás is, bizony globális méreteket öltene. Nem beszélhetünk többé elszigetelt civilizációkról, amelyek hanyatlását, TV film-szerűen végig lehetne nézni.
Várom, a többi reakciót,
András.
|
|
|
|
|
|
Re: Változatlanság (Pontok: 1)
- szemilla (szemilla@citromail.hu) Ideje: Október 30, csütörtök, 11:24:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | hmm...
ezek szerint nem is volt az olyan rossz ötlet, hogy osszuk el egyenlően a javakat, elvégre a takarítónő is éppenúgy ledolgozza a nyolc óráját, mint a cégvezető... no, meg aztán, úgy vettem észre, hogy mindenki nagyon becsületes, aki elég távol áll a húsosfazéktól, de még akad minden napra egy falat kenyere... úgy hallottam, létezik tömeges zsarnokság is... vajon elvárható az emberi természettől, hogy másképpen viselkedjen, mint ahogy természetéből eredendően teszi?... de belátom: valakit fel kell akasztani! mert ez is a játék része. |
|
|
|
|
|
Re: Változatlanság (Pontok: 1)
- Artur-Brun (wendlerzoltán@citromail.hu) Ideje: Október 31, péntek, 13:16:55
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Szia! Az a sok lottózó ember is elhiszi, hogy mindnenkinek egyenlő esélye van a nyereményre, függetlenül attól, mekkora a számok variálhatósága. Elhiszi, mert el akarja hinni. Nyerni akar. |
|
|
|
|
|
Re: Változatlanság (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: November 01, szombat, 20:52:37
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Az egyenlőséggel nem lehet egyetérteni, hiszen miért is kellene olyan minőségű életet élnie annak az embernek, aki élete felét a négy fal között tanulással töltötte, másik felét pedig például az emberek életének megmentésével, azzal az emberrel szemben, aki egyik felét a minden szórakozást kiélvező ifjúság után, a "munka úgy jó, ha más csinálja" elvet vallóval. Úgy gondolom aki többet tesz annak több is jár, és jogosan. Az viszont biztos, hogy az egyenlő esélyeket társadalmunknak, mindenkinek kötelezően meg kellene teremteni. A kapitalizmus szemétségeit takargató "demokrácia van" dumától, csak röhögő görcsöt kaphat az ember. A kapitalizmus a legaljasabb diktatúra... |
|
|
|
|
|
|
