| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Erdély - jelenidőben |
|
andrass
 |
...magam is erdélyi vagyok és mert rajongok mindenért ami a Erdéllyel kapcsolatos...
|
Nehéz egy főnevet, egy tulajdonnevet az igékre vonatkoztatott időbeliséggel megjelölni, pedig ha jól belegondolunk, igen sok múlt időbe tett főnevet ismerünk. A múlt idő jelentése esetükben a következőket jelentheti: avíttságot, elavultságot, ódivatúságot, felejtést, kizáratást, hasznavehetetlenséget stb - egy részükkel kapcsolatban akár tudatosságot és nemtörődömséget is feltételezhetünk, a maradék esetében viszont az idő egyenes vonalú előrehaladásából fakadó törvényszerűségről van szó.
Szokás azt mondani, hogy a történelem kereke körbe-körbe forog, bizonyos ciklikusságot rejt magában és bizonyos értelemben megismétli önmagát. Én inkább azt mondanám, hogy amennyiben nem vagyunk képesek tanulni a múltunkban, a történelmünk során elkövetett hibáinkból, akkor igen erősen ki vagyunk téve az ismétlődés lehetőségének.
Miért írok Erdélyről? Miért írok annyi verset ebben a témában? Miért vagyok ilyen maradi? Miért nem tartok lépést a változással és a liberalizmus félremagyarázott eszméivel? Miért firtatom a múltat? Miért próbálkozom a megértéssel? Miért értem meg ilyen nehezen a történteket? Mert magam is erdélyi vagyok és mert rajongok mindenért ami a Erdéllyel kapcsolatos: a népért, a tájért, a gasztronómiáért, az atmoszféráért, a mondákért, az ódon kastélyokért s a várromokért, a költőiért és íróiért, a Marosért, a Küküllőért, a Nyárádért, a Szamosért, az Oltért, a Kőrösökért, a Hargitáért, a Gyimesekért, Kalotaszegért, a Mezőségért, a Szászföldért, egyszóval mindenért!
Miért írok ennyit Erdélyről? Hiszen, amit eddig ebben a témában írtam, szinte csak magamnak volt fontos, alig-alig akadt visszajelzés és érdeklődés. Hogy lehet ez? Erdély a maga évszázados multikultúrális jellegével együtt, a magyar kultúra zászlóvivője volt és úgy érzem, hogy sok tekintetben még ma is az. Mégis mostohagyereknek tekinthető, mondom ezt, a mai Erdéllyel kapcsolatos romantikus és szentimentalista megnyilvánulások dacára. Valahogy sosem volt a helyén kezelve és mintha nem is akarták volna megérteni, hogy mennyire sajátos vonásai vannak. Nem véletlenül szokták Svájchoz hasonlítani – persze elsősorban a természeti adottságait tekintve. Három nép évszázados szimbiózisa teremtette meg azt a gazdagságot, aminek nyomait még most is észrevehetjük és természetesen ne csak anyagi értelemben vett gazdagságra gondoljunk. Valahogy mindig a szélsőségek uralják a magyar emberek gondolatait, amennyiben Erdély szóba kerül, vagy a teljes érdektelenség, vagy az érzelmi túlfűtöttség. Lehet sokan engem is ez utóbbi kategóriába sorolnak, bár én nem egészen értek ezzel egyet. Próbálom minél több oldalról megközelíteni a témát, körbejárni és elmélyülni benne, de minél többet tudok, annál inkább érzem, amit amúgy is tartok: nincsen abszolút igazság. Egyéni igazságok, rész-, és féligazságok vannak, amikből sokan – nagyot hibázva - az egészre következtetnek és tovább rontják és súlyosbítják a helyzetet. Értelmes párbeszédre lenne szükség, a tisztánlátást és a letisztázást meg kellene próbálni megközelíteni és tolmácsolni a többség irányába. A tényeket kellene kiemelni, amelyek többé-kevésbé objektív jelenségek és azután kellene értelmezni és meghallgatni mások értelmezését. Most és a múltban, úgy látom, fordított volt észjárás: értelmezéseket gyártottunk és gyártottak és azután azokat támasztották alá tényekkel, melyekre jobb esetben rövidebb-hosszabb idejű kutatások után rátaláltak, rosszabb esetben legyártottak, vagy tovább fejlesztettek.
Nagyon sokan felhívták a magyarság és a Kárpát-medence egészének a figyelmét az ilyen típusú gondolkodásra. Sikertelenül. Voltak, akik belebuktak a küzdelembe, de akadtak akik életük végéig kitartóan képviseltek egy eszmeiséget és nem váltak mártírrá. Kós Károlyt emelném, aki az általa és társai által életre hívott transzilvanizmus eszméjét tartotta üdvözítőnek, miután a fentiekben részletezett gondolkodásmód érvényesült – ez az én értelmezésem, lehet vele vitatkozni.
Tudatosan nem szerepeltetek történelmi adatokat, évszámokat, világpolitikai tendenciákat és aktuálpolitikai eseményeket. Tudatosan nem érintem Felvidék, Délvidék, Kárpátalja, a Vajdaság és az Ausztriához csatolt részek problémáit. Persze, Magyarország földrajzi elhelyezkedésénél fogva, mindig is frontvonalban volt, ráadásul a modern kor a gazdaságunkat is nyitottá tette, olyan szélesre nyitotta az ország kapuit, hogy már vissza sem lehet csukni azokat. Én most azonban a magyar gondolkodás tévútjaira és eltévelyedéseire szerettem volna a figyelmet felhívni. Súlyos keresztként nyomja a vállunkat a történelem és aki nem látja, hogy ez jelen idő, azzal bármit el lehet hihetni, az bábu és zsinórral lehet mozgatni örök időkig.
Csíki András (andrass)
|
Ideje: November 17, hétfő, 10:50:16 - mango
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Erdély - jelenidőben" | Belépés/Regisztráció | 13 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Erdély - jelenidőben (Pontok: 1)
- mango Ideje: November 17, hétfő, 15:11:50
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Míg szerkesztettem írásodat ide, a Magazin hasábjaira, - mélyen elgondolkodtam a leírtakon.
Tiszteletre méltó, ahogyan szereted és rajongsz Erdélyért, magam is nagyra tartom, noha életemben kétszer, vagy talán háromszor voltam ott...Nagy költői példaképeim is e föld szülöttei közül kerülnek ki, (Dsida, Reményik, Wass, és sok-sok más!) - bár Tóth Árpádot senki sem tudja megelőzni az én spirituális piedesztálomon...
Nem szembe szeretném állítani a most felsorolt tájakat Erdély - általam is csodált - vidékeivel! Erről szó sincs!
De az jutott eszembe: én még rajongok sok mindenért, ami a hazámmal kapcsolatos, ahogy Te írod: "a népért, a tájért, a gasztronómiáért, az atmoszféráért, a mondákért, az ódon kastélyokért s a várromokért, a költőiért és íróiért", és én folytatom: Budáért, a Dunáért, Nagycenkért, a Bükkért, Debrecenért, a Vasi-dombságért, a Tiszáért, Bodrogközért, a Cserhátért, a Kőszegi-hegységért, a Tapolcai-medencéért, az Ormánságért, a Mecsekért...Nem sorolom.
És igen, sorolhatnám ide Erdélyt is, egy sorba, egymás mellé állítva az általam megnevezett "rajongásom tárgyaival" :))
Sokfelé, sokrétűen kell ma figyelnie és szorítani a túlélésért annak, aki magyar, aki szereti a hazáját, legyen szó "Kis- vagy Nagymagyarországról". Nem könnyű időket élünk, de a szépségeket, értékeket észre kell vennünk, - legyen az a mostani határvonal külső vagy belső oldalán.
...hát ilyesmik jutottak eszembe szerkesztés közben - de hangsúlyozom: mélyen és szívből egyetértek Veled, csak kiegészítem - ki kell egészítenem! - a fentebb felsoroltakkal, mint egyenrangú, rajongott tájakkal, városokkal, egyebekkel... |
|
|
|
|
|
Re: Erdély - jelenidőben (Pontok: 1)
- andrass Ideje: November 17, hétfő, 15:52:49
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves mango!
Az csak természetes ami írsz, legalábbis számomra az. Én két dolog miatt emeltem ki Erdélyt. 1. szülőföldem 2. sajátos és elvitathatatlanul egyedi történelmi és kultúrális jellege van.
András.
|
Re: Erdély - jelenidőben (Pontok: 1)
- mango Ideje: November 17, hétfő, 16:15:10
(Adatok | Üzenet küldése) | Szia András,
igen, értelek, sőt meg is értelek. Teljesen igazad van.
Az érem másik fele: én is pontosan ugyane két dolog miatt írtam, amit írtam, + még Erdélyt is szeretem :) Majdnem ugyanúgy, de azért Buda és Debrecen nálam az abszolút favorit.
|
]
|
|
|
|
|
Re: Erdély - jelenidőben (Pontok: 1)
- Skrym Ideje: November 17, hétfő, 19:29:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nem kommentálok. Felesleges. Olvastalak.... |
|
|
|
|
|
Re: Erdély - jelenidőben (Pontok: 1)
- mickey48 Ideje: November 19, szerda, 07:58:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Mindig érdekelt ez a különös Haza - a maga különös, nékem nagyon szimpatikus - embereivel, kultúrájával, irodalmával. Kedvenceim közé tartozik mai napig is Tamási Áron - ma is nevetve idézgetünk ( néha nem csak nevetve) Ábel aranymondásaiból...Szeretném egyszer látni azokat a különösen gyönyörű tájakat, amiket Árily Lajos láthatott... |
Re: Erdély - jelenidőben (Pontok: 1)
- andrass Ideje: December 19, péntek, 07:53:55
(Adatok | Üzenet küldése) | Akkor hát útra fel, ha ajánlhatom:
www.erdelyiturizmus.hu |
]
|
|
|
|
|
Re: Erdély - jelenidőben (Pontok: 1)
- Nanti Ideje: December 19, péntek, 01:15:37
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Miért írsz Erdélyről?
Egyszerű, mint a kétszer kettő: mert erről kell írnod, hiszen a Nápoly-i költő Nápolyról ír, nápolyit ropgtatva, még ha új zakóját, új nadrágját morzsával hinti, még akkor is!
Örömmel olvastam írásod, verseidre is kíváncsi vagyok, sikert! |
Re: Erdély - jelenidőben (Pontok: 1)
- andrass Ideje: December 19, péntek, 07:55:10
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Nanti!
Igen, van egy bizonyos belső kényszer. Köszönöm az érdeklődést,
András. |
]
Re: Erdély - jelenidőben (Pontok: 1)
- Nanti Ideje: December 19, péntek, 14:09:24
(Adatok | Üzenet küldése) | Boldog Ünnepeket!
Nanti |
]
Re: Erdély - jelenidőben (Pontok: 1)
- Lacoba Ideje: December 19, péntek, 21:40:41
(Adatok | Üzenet küldése) | | Légy szíves, zárd be a végén, ha vastagított betűt használsz, mert akkor utána itt minden HSZ vastag lesz. Köszi. |
]
Re: Erdély - jelenidőben (Pontok: 1)
- Nanti Ideje: December 21, vasárnap, 09:00:05
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Lacoba!
Oké!
És köszi!
Remélem így most, már jó.
Boldog Karácsonyt!
|
]
|
|
|
|
|
Re: Erdély - jelenidőben (Pontok: 1)
- jgmiki Ideje: December 20, szombat, 20:16:50
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Látom, én is itt Erdélyről ír valaki, jövök hogy jelezzem, nem vagy egyedül! Űdv egy tatabányai |
Re: Erdély - jelenidőben (Pontok: 1)
- Nanti Ideje: Október 21, vasárnap, 05:45:17
(Adatok | Üzenet küldése) | Erdély? Hm!
Erdély halála, nemtörődömség és sok okoskodás ára.
Lám a románok, amint kézre kaparintották, rögtön elkezdték a románosítást és vele párhuzamosan a magyarok üldözését, irtását is.
Úgy mutatkoztak be, hogy géppuskával várták
sok helyen a magyar falu népét a faluház elé parancsolása és az oda felszerelt géppuskával akit lehetett, legéppuskáztak, Európa hallgatólagos beleegyezésével.
Tehát, összegezve:
elrettentés, elüldözés, könyörtelen románosítás, és persze a francia és egyéb haverok vállveregetések fogadása, mint együttérzés. |
]
|
|
|
|
|
|
