| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Két kereszt |
|
Emericus
 |
Aranka köhög. Csak valami gyógyszert tessék adni, azt mondja. Persze, persze, nyugtatom meg, de előbb meg kell vizsgálnom.
|
Kinézek a rendelő ajtaján.
Már csak egy beteg ül kint, igaz ő most jött. Körötte egy egész óvoda visong, kergetőzik: négy gyermek, háromtól kilencévesig.
A beteg az anyuka. Szemre negyven körüli, kiderül, hogy csak huszonhárom. Viseltes, de tiszta, rendes öltözékben, ápolt külső, levágott körmök, rövidre vágott, szépen fésült fekete haj, ősz szálakkal.
Ő R.-né R. Aranka, a N... telepről, gyermekei kíséretében.
- A gyermekek nem jöhetnek ide - figyelmezteti az asszisztensnőm. Itt fertőző betegek is vannak, még elkapja valamelyik gyerek.
- Nincs kire hagyni őket - mondja Aranka. Az ember dolgozik, rézért megy, vagy ki tudja. Csak este szokott előkerülni, többnyire ittas, pénzt nem hoz. A nagyszülők meghaltak már, a többi rokonnak is mindnek van több kisgyereke, a másét órákra sem vállalják. De meg nem is divat az, mindenki törődjön a magáéval.
Aranka köhög.
- Csak valami gyógyszert tessék adni - mondja.
- Persze, persze - nyugtatom meg, de előbb meg kell vizsgálnom. Dohányzik?
- Persze.
Szívja a cigit, amióta csak gyufát tud gyújtani.
- Helytelen - mondom -, attól köhöghet. És a gyermekeknek is árt vele.
- Ja - sóhajt Aranka -, ezt mondta a szülész is.
Igen, ott is járt, merthogy a hatodik gyermek is útban van már.
Számolni kezdek. Eggyel kevesebben vannak. Igen, egy gyermek az államiban van. Ő nem tudja, mi baja, de nem tud beszélni. Furcsán mosolyog, dülöngélve jár, meg ilyesmi. Két év óta, mióta ott van, egyszer látta. Menne ő látogatni, de nem ér rá a többi gyerektől. Csak egy kis gyógyszert adjak neki, nem kell az a vizsgálat. Erősködök, hogy kell, nagynehezen rááll, hogy készüljön egy mellkasröntgen. Tüdőszűrőn úgyse volt még.
A röntgenje egy döbbenet. Tbc-s beszűrődés mindkét tüdőcsúcsban, de a jobb hilusban, azaz a tüdőkapuban daganatgyanús árnyékot is látok. Mondom Arankának, hogy fel kellene vegyem osztályra. Az nem lehet, ilyet ő nem vállal. Mi lesz a gyerekekkel?
- Mégiscsak a rokonságnak kellene segítenie - mondom. Igaz, csak a szűrés után. Ugyanis most mindenkinek be kell jönnie szűrővizsgálatra.
- Jaj, hát akkor engem megvernek - mondja nevetve Aranka, de látom a szemén, hogy tényleg fél ettől.
Magyarázom, hogy a gyerekektől most egy időre távol kellene tartsa magát, mert ha fertőz – könnyen lehet, majd a köpetvizsgálat dönti el, de az hetekbe telik – akkor megfertőzheti, egy életre beteggé teheti a gyerekeit is.
Aranka csak ingatja a fejét. Ő nem marad bent. Neki gyógyszer kell.
Keményebbre váltok. Már a nyelvemen van, hogy valószínűleg nem éri meg a következő évet, ha most nem kezdünk azonnal a kivizsgálásba. Ha daganata van, és operálni kell, akkor muszáj a tbc-jét előbb kezelésbe venni, mert amíg az fertőz, műtétbe nem viszik.
A nyelvemen van, de megállok. Aranka nem értené, nem értheti. Járt ugyan iskolába, de csak az első osztályig jutott, igaz, annak éves kihagyásokkal háromszor is nekirugaszkodott. Tizenkettő sem volt, amikor elhálta az ember. Attól kezdve iskola, tanulás nem jöhetett szóba. Majd a gyerekei, mondja. Igaz, a legnagyobbik intézetben van, de ott biztos tanítják. A második kilencesztendős lesz, neki menni kellett volna már, de nem ment. Nem akart, mondja Aranka. Csak valami gyógyszert kér, már mennének is haza.
Elkeseredve nézek az asszisztensnőmre, aki széttárja a kezét. Magyaráznám még, hogy a tébécé ellen olyan gyógyszer jár, amit csak a Tüdőgondozó adhat ki, oda tehát el kell menni. Ott azonban csak az általam is szükségesnek tartott vizsgálatok után kezelnék, és csak úgy hogy előtte hetekre be kellene hozzánk feküdni. Lelkére kötöm ehelyett, hogy a gyerekeit vigye a gyerekpulmonológiára vagy a gondozóba.
- És gyógyszert nem kapok? - kérdi megint.
Megadom magam. Írok egy köhögéscsillapítót meg egy antibiotikumot.
- Közgyógyom van - figyelmeztet Aranka.
- Arra csak a háziorvos írhat - felelem. Ezt a gyógyszert csak pénzért adják, igaz nem sokért. Az neki sok, amikor mondom az összeget.
- Tetszik tudni, segélyből élek, a segélyt is elveszi néha az ember - mondja. Benyúlok a fiókba, odaadok egy doboz köptetőt, most kaptam én is egy gyógyszerképviselőtől, nem kell vele elszámolni.
Elkészül az ambuláns lap, beleírom, hogy a beteg saját felelősségére, orvosi tanács ellenére nem egyezik bele a kivizsgálásba és a kórházi kezelésbe. Alá kell írnia. Gondolom, tesz két keresztet, de nem: előveszi a személyi igazolványát, azon van egy aláírás. Valaki vezette a kezét. Azt az aláírást másolgatja most akkurátusan.
Eltűnődöm: vajon hány R. Aranka él most az országban? Hány R. Arankának hány gyereke jut majd arra a sorsra, mint ezek a folyosón lármázó srácok? Mi lett volna Arankából, ha nem hagyja abba az iskolát? Ha nem szokik rá, úgyszólván kötelező módon a cigarettára? Ha nem esik teherbe tizenkét évesen, ahogy minden női felmenője és minden vele egykorú barátnője? Ha nem egy rézgyűjtő alkesz a párja, aki rendszeres időközönként, persze pedagógiai célzattal jól el is veri Arankát? És mi lesz, ha Aranka pár hónap múlva visszaadja a lelkét a Teremtőnek? Mert alighanem úgy lesz.
Aranka gyerekei – három leány, két fiú, a legkisebb már nem fog tudni megszületni – talán állami gondozásba kerülnek. Ott talán tanulnak. Talán megismerkednek a többségi társadalom elvárásaival anélkül, hogy szembe is kerülnének vele. Esélyük lesz legalább szakmát tanulni. Ha betegek, közköltségen gyógyítják majd őket. Ha eljutnak a nagykorúságig, talán módjuk lesz megválasztani, kivel, mikor kössék össze az életüket. Eldönthetik, hány gyermeket nemzzenek vagy hozzanak a világra. Értékrendjükben „dobogós helyre” kerülhet az egészség, a tudás, a szebbre, jobbra, többre törekvés. Talán.
A szülő halála mindig tragikus esemény. Ha a szülő fiatalon, dolgavégezetlen hal meg, az azonban komoly társadalmi kihatással is bír. Mert a szülő dolga legalább annyira az utód felnevelése is, mint amennyire a létrehozása az. Szörnyű kimondani, de ez esetben Aranka halála lesz az esély a gyermekei számára a felemelkedéshez.
Ám lehet, hogy nem így történik. Lehet, hogy a média szeme előtt zajló gyámügyi eljárások a társadalmi és emberijogi elvárások hatására a gyermeknevelésre valószínűleg alkalmatlan édesapánál hagyják a gyermekeket, a jogállamiság jegyében, az európaiság látszata kedvéért, az Európától remélt jobb bizonyítvány reményében. Szemet hunyva a szegénység, a tudatlanság, az infernális egészségügyi körülmények és mindezek hatványozott újratermelése felett. Öt- tíz év múlva jelentkezik majd Aranka valamelyik leánya, aki már maga is édesanya, jelzi, hogy köhög, és csak valami gyógyszert kér majd. Nem tud a vizsgálatokra maradni, nem egyezik bele műtétbe, mert akkor nem tud hazamenni a gyermekeihez. A bele nem egyezését rögzítő dokumentumot pedig nem tudja majd aláírni, csak másolgatja majd azt az egy nevet, amit a kezét vezető másik kéz írt le az igazolvány lapjára. De az is lehet, hogy csak simán tesz két keresztet. Ő teszi, mi pedig - vagy a gyermekeink, unokáink – hordozzuk, hordozzák azt tovább.
|
Ideje: Március 25, szerda, 14:18:24 - mango
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Két kereszt" | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Két kereszt (Pontok: 1)
- mango Ideje: Március 25, szerda, 14:44:53
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon stílusos, a legjobb értelemben vett zsurnalisztikai jellemzőkkel megírt jegyzet.
Élvezet volt olvasni gördülékeny mondataidat - a tartalom pedig magáért beszél.
2009. Magyaroszág. |
|
|
|
|
|
Re: Két kereszt (Pontok: 1)
- kisssp Ideje: Március 25, szerda, 19:34:02
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagyon jó írás! Igazán tetszett!
Gratulálok!
Péter |
|
|
|
|
|
Re: Két kereszt (Pontok: 1)
- fényesi Ideje: Március 25, szerda, 21:41:05
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Csak azért jelentkeztem be, hogy tisztelegjek soraid előtt!
Tisztelettel és üdvözlettel
fényesi Tóth János |
|
|
|
|
|
Re: Két kereszt (Pontok: 1)
- naiva Ideje: Március 26, csütörtök, 21:04:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Két kereszt... Igen: az övüké és a miénk is. Hátborzongató az írásod kedves Emericus, és az a leghátborzongatóbb benne, hogy ez a valóság. Olyan elkeserítő valóság, amivel sajnos egyre gyakrabban és egyre durvább formában találkozunk... Félelmetes! |
|
|
|
|
|
Re: Két kereszt (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Március 27, péntek, 06:26:26
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Mélyen megrendítő és sajnos ez a valóság.
De vajon tudja-e valaki, hogy mi lenne megoldás, hogy végre felemelkedhessenek az ujratermelődő legmélyebb rétegek is.
Nem tudom a megoldást, de azt igen, hogy az elmúlt húszév összes kormányát, felelősét bíróság elé állítanám, mert mindenkinek felelenie kellene a meghozott döntéseiért, ami az biztos, hogy egy teljes országot két évtized alatt a pokolba juttatott, hatalmas fizetésért, és számlanélküli juttatásokért, a ki-kinek az ismerőse, jóbarátja alapon osztott mondvacsinált semmikért kidobott milliárdokért.
Sírni tudnék dühömben, és írásod figyelemfelkeltésére végtelen nagy szükség van.
Szeretettel
Anna |
Re: Két kereszt (Pontok: 1)
- Sentinel Ideje: Március 27, péntek, 13:42:19
(Adatok | Üzenet küldése) | Tudjátok, hogy a szegénységgel nap mint nap találkozik az ember. Elszomorító, hogy mi történik ebben az országban! Ami dühítő az egészben az, hogy még nem vagyunk a gödör alján. Mikor érünk oda, és mikor kezdünk kimászni belőle? Valóban ott tartunk, hogy a gyógyszert kiváltani sincs pénzünk. Már mindent eladtak, egyáltalán van még magyar föld ennyi tartozásnál? Vagy majd az is viszik az adósság fejében? Hazátlanok leszünk a szülőfüldünkön? Szégyen, hogy a felső vezetés csak a saját zsebére gondol.
Üdvözlettel: Sentinel |
]
|
|
|
|
|
Re: Két kereszt (Pontok: 1)
- blue Ideje: Március 28, szombat, 10:26:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Sajonos nagyon sok Aranka él még ebben az országban, és egyre többen nem is fordulnak orvoshoz, vagy, ha igen, akkor már késő. A gyerekei vagy állami gondozásba kerülnek, vagy követik az apa példáját sajnos. Elgondolkodtató írás. |
|
|
|
|
|
Re: Két kereszt (Pontok: 1)
- tiszavirag Ideje: április 02, csütörtök, 21:40:55
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Sajnos, ez a való világ. És a legtöbb "Arankát" pénzért adják el a szülei.....a fiú szülei pedig kapnak egy rabszolgát. 10-12 éves korig még lehet tanítani a gyereket, de azután már tudatosan a szülei példáját követi. |
|
|
|
|
|
|
