| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Joe Lee Sam és barátai 4 |
|
Samway
 |
Egész francia hon forrongott, most valami szicíliai indián Nap Leon csinálta a balhét. Kis alacsony mitugrász, de valahogy idekeveredtek a japán kubikosok is . |
II. Fejezet
Bécsi társasági élet
1786
Verzár Éva ( Zarver grófnő ) I.
Kezdet - Elhatározás
Ugyanolyan semmitmondó napnak indult ez is, mikor kora reggel kinyitottam a szemem. Nem szeretem Bécset. Színes a társaság, akad itt utazó: nemesek, fő urak, értelmiségiek. Vannak, akik diplomáciai küldetéseiket végzik vagy magánügyeiket intézik.
Én nem szeretem. A palota huzatos, nagy és hideg termeiben visszhangzik a szó. Ridegség mindenütt. Az egész életet a császári család határozza meg. Nem szeretek alkalmazkodni. Nem szeretem a férfiak vad szórakozásait, vadászatait. Nem szeretek bájologni az udvari hölgyekkel. Semmitmondó beszélgetéseik nem érdekelnek sem látogatásaik a templomokba. Magam szeretek várost nézni. Azt szeretem, ha közben nem csacsogják a fülembe, ki-kinek a szeretője.
Unottan keltem fel ma is, ez vár rám. Csengetésemre a szobalány azonnal itt termett. Fel hozatom a reggelimet. Nincs kedvem lemenni és hallgatni a tegnapi vadászat eseményeit. Férjem, tud alkalmazkodni. Fejébe vette, hogy Bécs közelébe telepedünk le. Franciaország túl hangos, sok az új eszme úgy a politikába, mint a mindennapi életbe. Vidéki kastélyt akar venni és elvonulni a világ zaja elől.
Magyar származású asszony vagyok, nem tudom, hogy fogom bírni a bezártságot. Nővérem Franciahonban él. Gyermekkorunkat Péterváron töltöttük mindketten. A cári családdal rokonságban áll családunk. Ott nevelkedtünk. Szerettük azt a helyet. Itt ismertem meg a Grófot, orosz arisztokrata. A nővérem az udvarba látogató francia arisztokratához ment feleségül. Párizsba költöztek. Nagyon hiányzott nekem, pedig nem egyforma a természetünk. Ő konzervatív és megalkuvó, én meg mindig kíváncsi az újra, bár a belém nevelt hagyományokat mélyen tisztelem.
Szerettem a Pétervári otthonunkat, díszes oszlopaival, vastag brokát függönyei és meleg színei nem hasonlítanak a Bécsi házak hideg és merev berendezéseihez. A császárnő merevsége mintegy pecsétet tett az egész Bécsre.
A szobalány elhúzta a függönyöket, kinyitotta az ablakokat. Hideg áramlott be az ablakon. Ekkor zajt hallottam. Mintha hintó érkezne a belső udvarba. Az ablakhoz mentem, és boldogan láttam leugrani a hintóból szeretett öcsémet, nővérem fiát, Valeyrac herceget Mégis lemegyek a reggelihez, határoztam el és nógattam a lányt, gyorsan segítsen öltözködni. Közben a gondolataim ezerfelé cikáztak. Honnan jön ez a fiú, tudtommal Franciaországban nincs helye. Hogy került ide?
A nappaliban már asztalnál ülnek. A fiú amint meglát, nyomban feláll az asztal mellől, és kézcsókkal üdvözöl. Homlokon csókolom, örömmel szorítanám magamhoz, úgy mint kiskorában. Már nem lehet, magas, igazi férfi lett. Cári menlevéllel érkezett ide. Ömlik belőle a szó. Estére már tervei vannak. Operába visz. Hallottam már róla, de nem érdekelt Wolfgang Amadeus Mozart
COSÍ FAN TUTTE – avagy A szerelmesek iskolája című darabját adják elő. Szövege semmitmondó léha, mint az udvari élet, de Mozart zenéjét szeretem. Beleegyezek, menjünk.
Egész nap nem láttam a férfiakat. Estére előállt a hintó. Az öcsém sejtelmesen köpenyem aládugott egy kis csomagot és mosolygott. Tudtam mit hozott, égetni kezdte kezemet a Rousseaut kötet. _Ezt kaptam. Kíváncsivá tett ez az ember, szívesen olvasom, sőt nagyon kíváncsian az írásait. Jaj csak a férjem meg ne tudja. Az ő véleménye még mindig teljes odaadás az arisztokrata világnak. Az ellenkezőjét nem szívesen látja. Már hallottam a véleményét erről az íróról, ˝felforgató˝ aki halált érdemel elméletéért.
A Herceg felsegít a hintóra, velem szembe ülnek. Nézem a két embert. Férjemet ismerem már, maradt az, akinek született. Megrögzött arisztokrata. Nem ajándékozott meg gyermekekkel, amire nagyon vágytam. Nem öltöztethettem lányaimat, vagy kísérhettem őket bálokba. Nem mutathattam be őket fiatalembereknek, vagy nem örvendhettem egy ilyen csinos fiúnak, mint ez a fiú, aki itt ül előttem. Őt nézem. Ez a fiatalember csupa ellentmondás. Megjelenése arisztokrata, bármelyik udvarban helyt állna. Mozdulatai csiszoltak és finomak. Szép férfi, nagyon szép. Szemébe nézek - megértem az ellentmondást. Látom benne a tüzet, ami mindig az új felé hajtja. Már párbajozott kétes hírű nőszemély miatt, de lángolt az új eszmék hallatára.
Jó lenne bemutatni egy fiatal lánynak. Ismerős hajadonokat keresek gondolataimban. Egyetlen lány lenne, aki megérdemelné, és talán féken tudná tartani ezt a vad lelket. Liliom. Bemutatom őket egymásnak, felvillanyozott a gondolat, de nem folytathatom, megérkeztünk…
Nem csalódtam, az előadás nem kötötte le a figyelmemet. A szövege semmitmondó. Mozart zenéje szól, a mindig pénzszűkében élő zeneszerző, most is szépet alkotott. A zenét hallom, de közben gondolkozok. Ki kell szabadulnom innen. Egyre határozottabban érzem. A Gróf napokon belül vidéki kastélyunkba szeretne költözni. Addig meg kel szervezni, elmegyek innen, mégpedig Párizsba. Pár nap haladékot kérek férjemtől, hogy felfrissítsem ruhatáramat, majd követem. Vidékre nem megyek. Elhatározásom megmásíthatatlan.
Vége a darabnak. Ezen a színpadon számtalan zeneszerző bukott már meg, vagy aratott sikert. Most lagymatag a darab sikere. A szerelmi civódás benne van a mindennapokban van, akinek nagyon tetszett, látom a hölgyek arcán az izgalmas pírt. Csendes vagyok a hintón. Hazaérkezésünk után suttogva elmondom a tervemet a Hercegnek, látom az arcán a meglepetést, döbbenetet és a szikrázó fényeket. Nem akarom, hogy elkísérjen túl veszélyes lenne számára, de vannak barátai, kérje a segítségüket, hogy elkísérjenek.
A szobalányt elengedtem, az éjjeliszekrényemre hoztam még két gyertyát, a könyv a párnám alatt van, olvasni fogok. Majd holnap, még gondolkozok… Kíváncsi vagyok a Herceg válaszára, bár semmi kétségem nincs afelől, hogy segít.
Verzar Éva ( Zarver grófnő ) II.
A herceg válaszára várva
Eloltottam a gyertyákat, nem tudok olvasni. Várom a reggelt, kíváncsi vagyok a Herceg válaszára. Az este nagyon titokzatosnak tűnt, és egyáltalán nem láttam boldognak, valami furcsa fény villant szemeiben. Zaklatottan keltem fel, úgy is aludtam.
Idegesen csengettem a szobalánynak. Elhatározásom megmásíthatatlan volt. Tudtam, zavaros időt választottam Párizsba való költözésemhez. De fülemben még ott van a Rouget de Lisle Marseillaise forradalmi indulója. Mindenre kíváncsi, nyugtalan természetem szinte követelte, hogy rész vegyek a változó idők történéseiben.
Verőfényes napra virradtunk. Mire elkészültem gyönyörűen sütött a nap. Reggeli alatt szótlan volt a társaság. A Gróf vadászni megy, fellélegeztem, intettem öcsémnek kövessen a kertbe. Kérdő pillantásomra azonnal válaszolt. Nem jöhet velem Párizsba, de felajánlotta, és én elfogadtam Noirmutier-t. - Kellemes kis kastély pár mérföldre, La Rochelle-től – mondta és a Párizs-i házát is, átadja.
Szegény Hercegem, nem is tudta, hogy eddigi éveiről az én alázatos szolgám és barátom Legrand tájékoztatott. Évekkel ezelőtt ismertem meg és kötöttünk barátságot. Nővéremet látogattam meg, elfogadtam hódolatát. Micsoda éjszakákat töltöttem vele. Azóta nógat, hogy mikor megyek ismét Párizsba. Nem titkolom, magamba mosolygok, hogy ezt a fiatal ifjú mennyi mindent nem tud az életről. Legrandot bíztam meg, és fölvásárolta minden adóságát az ifjú hercegnek, valójában, amit oly kegyesen felajánlott már az én tulajdonomba vannak.
Boldogan csókol kezet, mikor biztosítom arról, hogy megkapja a Bécs melletti kastélyomat és egy Budai palotát. Nem értem mit akar kezdeni Budán, majd kiderül, mert nem szakítok meg minden kapcsolatot. Rendszeresen kérek tájékoztatást viselt dolgairól. Tudtam, hogy Martinovicsot – Sigray, Szentmarjay, Laczkovics és Hajnóczy után két nappal a ˝generális kaszálóréten˝ lefejezte a bakó. Május 20- án. Mit akarhat ez az ifjú még nekem is talány, mert nagyon titokzatos. Ismerem nemes lelkét és bízok is benne. Ennek ellenére biztosítom a grófom jövedelmét.
Miután megállapodtunk, elváltak útjaink. Visszavonultam lakosztályomba. Néhány levelet kell megírnom, kedves barátnőmnek Párizsba és természetesen értesítem Legrandt is érkezésemről. Remegve gondolok a találkozásra, ez a középkorú mutatós ember megdobogtatja szívemet, ahányszor rágondolok.
Elűzöm magam elől érzéseimet, most arra kell figyeljek, hogy megkössem kezét a tékozló Hercegemnek. Feltételekhez szabom az ittlétét és megszabom számára a napi apanázst.
Lakosztályomban most nem érzem a hideget, a komor falak megszépültek, behoztam a kert összes virágát. Megkértem a lányt, hogy rendezze el őket, így már sokkal kellemesebb. Még megírom leveleimet, aztán délután sétálni megyek a Herceggel és elmondom miként képzelem el az ittlétét. Ma még nyugalomban töltöm a napot, holnaptól elkezdem a készülődét.
9. Verzar Éva ( Zarver grófnő „ Tanti ) III.
Titkok
Kellemes napunk volt. Délután, ahogy elterveztem sétáltunk egy nagyot. A Herceg jó kedvű volt, csak úgy sugárzott az arca. Szabadnak érezte magát. Néha rám nézett, mintha valamit mondani akarna, aztán mélyen hallgatott. Csak a szemei beszéltek, úgy éreztem, mintha cinkosok lennénk. Bizonyos értelemben azok voltunk. Láttam, mint reggel éppen a levelemet bámulta. Viselkedéséből rögtön rájöttem, többet látott, mint kellett volna.
Szegény hercegem, az ifjúság hevében, semmi másra, csak a nőkre tud gondolni. Gondolja, mindent tud, részben igen, ráébredt egy nagy titokra. Nem volt nehéz dolga, igencsak bizalmas hangon írtam levelemet. Messze van még az igazságtól. Tudnia kell végre, hogy ki is Legrand. Valamikor még fiatal, vidám lányként ismertem meg Magyarországon.-Erdélyben. Ott van a birtoka és ott élt, hegyek közti kastélyában a grófi család. Ebben a mesés környezetben találkoztunk és szerettük meg egymást. Útjaink azonban szétváltak. A Grófot tanulmányútra küldték szülei a messzi Itáliába, rajong a művészetekért. Udvarokban jártas ember, diplomáciai feladatokat vállalt, hogy ezzel szolgálja szűkebb pátriáját. Álnevet vett fel, csak egyetlen hely van, ahol jól érzi magát, a barátnőm birtoka. Levelemben megkértem, hatalmazzon fel arra, hogy öcsémnek elmondhassam, kicsoda is valójában. Tudnia kell a hercegnek is, mert sokszor mentette meg az életét, mikor meggondolatlanul cselekedett. A cári menlevelet is neki, az ő diplomáciai kapcsolatainak köszönheti.
A barátnőm mindennek tudója. Hozzá is intéztem egy levelet. Gyorsfutárral küldtem el, mielőtt sétára indultunk volna. Aggódok, hogyan osztom be az időmet, ha jól számolom, legalább két-három hét mire válasz kapok. Régi kapcsolat a miénk. A grófnő Normandiában született, Tourville-sur-Aryuesi birtokán nevelkedett. A komoly, konzervatív és a művészeteket szerető nemes lelkű hölgy, az én bizalmasom volt, az is marad mindhalálig.
Félrevonult a város zajától. Férje, akit szenvedélyesen szeretett, fiatalon halt meg a csatamezőn. Sokáig hullatott könnyeket érte. Aztán egy nap beleszeretett egy neves festőbe. Nem merte bevallani szerelmét, hagyta őt elmenni. Most egyedül él és remélem a régi barátsággal fogad. Levelemben arra kértem, hadd szálljak meg nála. Egyetlen hely, ahol még feltűnés nélkül találkozhatok kedves, régi barátommal. Sok év eltelt már, annyi megbeszélni valónk van. Ők ismerik és mélyen tisztelik egymást.
Az esti vacsorát csendben fogyasztottuk el. Mindenki a maga gondolataival volt elfoglalva. A gróf részben megoldotta gondjaimat, tudomásomra hozta, hogy két hét múlva szándékozik elhagyni Bécset. Nem faggattam miért változtatta meg elhatározását, sejtem. Valószínű ismét vadászatra készül, menjen. Eltávoztam, a lány felkísért lakosztályomba. A férfiak elvonultak kártyázni. Miután magamra maradtam, elhúztam a függönyt. Szép teliholdas este volt, a jövőm most a futár kezében és barátaim válaszában van. Remegve várom, mit írnak Még egy pillantás a messzibe, imára kulcsolom a kezem, és Istenre bízom sorsomat.
Gligorics Teréz / Liliom /
A titok...,
Ideje lesz félredobni az álarcot, széjjelnyitni a függönyöket, akárcsak az operában… Igen, az operában… Ott, ahol az a gyönyörű Mozart operát játszották akkor este amikor utoljára láttam Valeyharc herceget és neki fogalma sem volt hogy csak pár lépésre vagyok tőle… Természetesen nem mehettem közelebb hisz a grófnő ismer, elrontottam volna mindent. Nem mintha számított volna, most már mindegy…
Drága Zarver grófnő egy néhányszor említette, hogy milyen jó párti lenne… Mármint a herceg és én… Nem meglepő talán, hogy érdekel a herceg, hisz azt sem tudtam hogy néz ki. Az én szüleim úgy éltek együtt, mint két jégcsap. Én megfogadtam, velem ez nem fog megtörténni. Én kimondottan csak szerelemből megyek férjhez, azt sem bánom ha egy wingwamba visz hitvesem, csak szeressen, szeressem és becsületes és hű ember legyen…
Ez aggasztott leginkább. Ez a hűség. Bécs nem nagy város, ismerik az emberek egymást. Ismerik, és beszélnek… Cselédek is beszélnek és ezen a világon nincs senkinek nagyobb szája, mint az én Marisomnak…
Micsoda őrült szerencse hogy a herceg ennyire beleesett! Jesszusom, hisz közös ágytálat használnak!
A többit majd holnap elmondom, most megyek drága márkim verseit olvasni… Ja, hogy ki vagyok? Majd holnap azt is megmondom…
11.
Megérkezés …, újra Európában
Hála a „Nem Érsz Utol Sas „ legénységének sikeresen landoltunk Saint Malo kikötő közelében.
Legnagyobb csodálatomra a légijármű azért bírta ennyire jól, mert bölénybőrből készült tömlők tartották a magasságot. Most jöttem rá , hogy mikor süllyedni kellett miért fogták a csőrüket be a rászállt madarak. Nos nem is akármilyen gázzal volt töltve. Süllyedéskor mindig egy kicsit ki kellett engedni. Azért a legénység derekasan helytállt szegényeknek úgy sípolt tüdeje , mint a bécsi katedrális orgonája.
Mikor kifizettem a viteldíjat és csomagom magamhoz vettem elbúcsúztam eme kiváló segítőimtől.
Azon nyomban a kikötői prefektushoz siettem, hogy hivatalos papírokat szerezzek. Szerencsére korrumpálható volt és így teli jó tanáccsal és menlevelekkel bizakodón nézhettem jövőm felé.
Alapos estebéd után amelyet egy jó nevű fogadóban költöttem el, lepihentem, hogy az út fáradalmait kialudjam. A fogadó neve „ Leveszlek Míg Alszol”.
Csodálatos álmaim voltak ; megjelent jegyesem s kis versike született belőle :
Egy légies lányka hajolt fölém
fekete haja arcomhoz ért,
mint virágoskert összes illata
szívem lágysága simogatta....,
Reggel korán kelvén kis útipoggyászommal a megadott címre a további útra lovakat bérelni.
Egy holland származású utazási iroda tulajdonosához „ Fekete Ló van Nekem” úrhoz. Egész kontinenst behálózó ló-állomásai vannak. Így váltott lovakkal repülök a szerelem szárnyán.
Egész francia hon forrongott, most valami szicíliai indián Nap Leon csinálta a balhét. Kis alacsony mitugrász, de valahogy idekeveredtek a japán kubikosok is úgyhogy képzeljétek ezt a felfordulást.
Nagyon jó lovakat tudtam bérelni, mert első állomásom Genf lett volna ha ez az átok gebe nem makacsolja meg magát előtte pár kilométerrel. Meg állt és azt nyerítette, hogy innen vigyem én tovább. Hát, hogy haladjak hátamra kaptam a Rárót és nagy durrogások közepette értem be Genfbe.
Kisebb pihenőt kellett tartanom bármennyire is hajtott a szívem Harmatgyöngyhöz alias Liliom grófnőhöz. Megszálltam a „ Csoki van Elég” fogadóban , mert ez is a holland tulajdona volt.
Az út nagyon megviselt és emiatt mély álomba is merültem még azt hiszem álmodni se volt időm.
Reggelre ébresztőt kértem a fogadóstól jó koránra. Hajnali ötre húzta a kakast kukorékolni.
Hajnalban arra ébredtem, hogy a kakri pajtás a kukorékolás után jó ízes magyarsággal olyan kacskaringósat káromkodott s úgy vettem ki belőle, hogy mintha közte lett volna kedves jó édesanyám is. A nyergelt ló már várt s remélem nem dumcsiztak az előzővel, mert akkor ezt is cipelhetem. Innen már egy kicsit nyugisabb volt az utam és hála a teremtőnek dagadt fenékkel amin egy árva szellentés se fér ki, megérkeztem Bécsbe ( magyarul Wien ) ahol azonnal felkerestem barátom aki helyettesített míg távol voltam. Míg kényelembe tettem magam felvázolta Zarver grófnő szerepét , a Hercegét, hogy minél tisztábban lássak. Egy kissé furcsa lesz az arisztokráciába vissza zökkennem, a grófnőért mindent.
A fáradságtól kinyúlva ágynak dőltem, hogy másnap kipihenten jelenjek meg a színe előtt. Mielőtt lefeküdtem megkértem alteregóm, hogy értesítse a grófnőt megérkezésemről.
folyt. köv. Találkozás...
|
|
| |
|
| "Joe Lee Sam és barátai 4" | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Joe Lee Sam és barátai 4 (Pontok: 1)
- Teru Ideje: Március 26, szombat, 21:49:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Jaj, most majdnem elárultam hogy kis is vagyok, de Te már tudod, ugye, Latrensem? ( Magyarul Létrásom) Bár még most is ott tartanánk, nem csapnám az ablakot drága ujjaidra...........Beengednélek, megsimogatnálak, s utána..... hát, ki tudja:-))))
Az a valaki, akit még nem ismer senki ( itt elárulom Gyöngyi:-))) hehehe |
|
|
|
|
|
Re: Joe Lee Sam és barátai 4 (Pontok: 1)
- Teru Ideje: április 01, péntek, 01:35:52
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Latrens, ha még te sem válaszolsz, akkor hivom a nagy Főnököt és válunk:-((((((( |
|
|
|
|
|
Re: Joe Lee Sam és barátai 4 (Pontok: 1)
- Welentze Ideje: április 12, kedd, 23:07:32
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Liliom!
Az egyik képen vélem felfedezni Létrását, ahol nagy fekete kalapban, fehér csipkés zsabóban és farsangi álarcban próbálja elkendőzni, hogy Ön mennyire kicsavarta a fejét a szerkesztés közben.
Mostanában ne is várja Létrás urat, hiszen én is csak most értesültem az üzenőfalról, hogy ....klinikán van, holnap már kieresztik. Hála Istennek, mert hiányzott nagyon.
Üdv, Krisztina |
|
|
|
|
|
|
