| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Erőltetett menet |
|
 |
November 9-én lesz hatvan éve, hogy Abdánál 21 társával együtt agyonlőtték. Radnóti Miklós mindössze 35 évet élt. |
Akár még ma is élhetne, hiszen Faludy Györggyel egyidős. De már évek óta "kötelező tananyag". Az élete történelem.
Nem jutott könnyű sors neki, mégis nekem mindig a szelídség jut eszembe róla. Édesanyja (Grósz Ilona) és ikertestvére, születésekor meghalt. Apját Glatter Jakabot 12 éves korában veszítette el. Minderről így vall Huszonnyolc év című versében:
"Erőszakos, rút kisded voltam én,
ikret szülő anyácska, -gyilkosod!
öcsémet halva szülted-é,
vagy élt öt percet, nem tudom,
de ott a vér és jajgatás között
úgy emeltek föl a fény felé,
akár egy győztes kis vadállatot,
ki megmutatta már, hogy mennyit ér:
mögötte két halott."
A Radnóti nevet 1929-től a Radnótról származó család emlékére veszi fel, bár hivatalosan csak a Radnóczi formát engedélyezték 1934-ben. 1926-ban ismerkedik meg Gyarmati Fannival, akit kilenc évvel később feleségül is vesz. Mindössze 21 éves, mikor az első verseskötete megjelenik Pogányköszöntő címen, majd a következő évben, 1931-ben az Újmódi pásztorok éneke. Az ebben található Aprószentek versciklusáért vallásgyalázás címen perbe fogják. (Ma már hihetetlennek tűnik, hogy épp Radnótival mindez megtörténhetett! Azzal a Radnótival, aki halála előtt nem sokkal megírja a Nem tudhatom... című verset.)
Aprószentek
Arckép
"Huszonkét éves vagyok. Igy
nézhetett ki ősszel Krisztus is
ennyi idősen, még nem volt
szakálla, szőke volt és a lányok
álmodtak véle éjjelenként!"
1930-ban a szegedi egyetemen kezdi meg tanulmányait magyar-francia szakon. A vallásgyalázás miatti perben 8 nap fegyházra ítélik, s csak tanárjának Sík Sándornak köszönhetően függesztik fel az ítéletet. Bár summa cum laude minősítéssel fejezi be az egyetemet, tanári állást származása miatt nem kapott. Az irodalmi tevékenységből csak igen csekély jövedelemre tesz szert, de a későbbiekben még költőként sem kapott megjelenési lehetőséget. Ekkoriban kezdett el fordítani, többek között Appoliner, La Fontaine verseit, mellyekkel óriási tekintélyre tett szert.
Radnóti a nehézségek ellenére mégsem volt boldogtalan.
"Mezítláb lépeget
a víz színén a hold,
bárkája mély ölén
hever a holt halász."
-írta a Piranói emlékben.
1940-től munkaszolgálatos. Majd 1944 szeptember 17-én elindul utolsó útjára erőltetett menetben. Halála után két évvel exhumálták, ekkor találták meg viharkabátja belső zsebében utolsó verseit, melyek 1946-ban jelennek meg a Tajtékos ég című verseskötetben.
Erőltetett menet
Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, -
de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!
Bor, 1944. szeptember 15.
|
Ideje: Szeptember 28, kedd, 21:39:16 - ukume
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Erőltetett menet" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Erőltetett menet (Pontok: 1)
- acsdaniel (acsdaniel@hotmail.com) Ideje: Szeptember 28, kedd, 22:04:30
(Adatok | Üzenet küldése) | Radnóti. A neve úgy búg az ember fülében, mintha azt mondanánk Bartók, Kodály. A költő, mint fa, törzsén fehér iksszel meredt, mi a favágóknak szólt. Radnóti. Ott feküdt a hegyekben és vaksin, sort sor alá tapogatva is írt, üzent kedvesének. A háborúba ájult Szerbiából, hol bombázórajok húztak el fölötte, a hazára, s az otthonra gondolt. Ó, megvan -e még az az otthon? Igen. És emlékezünk. Emlékezünk, hogy írta, Garcia Lorca halott, s hogy nem tudhatja... de tudta. Tudta, hogy a kincset abban a korban, gyűlölték, mint a pestisest és hogy a fák között már fuvall a halál. De nem bírta hát tovább a roncsolt szív, s tüdő. Az égre írt ő, ha minden összetört.
Éjszaka
Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.
1942. június 1. |
Re: Erőltetett menet (Pontok: 1)
- ukume Ideje: Szeptember 29, szerda, 08:45:26
(Adatok | Üzenet küldése) | | Dani! Ezért a hozzászólásért érdemes volt gép elé ülni... |
]
Re: Erőltetett menet (Pontok: 1)
- Gradvolt-Endre-30Y Ideje: Szeptember 30, csütörtök, 01:58:06
(Adatok | Üzenet küldése) | | Így van. |
]
|
|
|
|
|
Re: Erőltetett menet (Pontok: 1)
- Halogen (tukkancs@zwallet.com) Ideje: Október 02, szombat, 21:26:48
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Radnóti -hiába halt bele -a költészetben tovább él... És a halála nélkül nem lenne ő... Így szeretjük, a sorsával együtt, ami egy kicsit a miénk is, erőltetett menet.... |
|
|
|
|
|
|
