| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Az ottfelejtett virág |
|
 |
Mátraszőlős. Ahol születtem – igaziból is, mert otthon. Itt nőttem emberré, neveltek szüleim, tanáraim, a rokonság, a barátaim (és a nem azok... na és a táj.
|
Innen jártam középiskolába, majd dolgozni sok-sok éven át – vonattal.
Az állomás olyan volt egykor, mint egy kedves, hangulatos kis meseházikó aprócska kerttel. Sokféle, csodaszép virág nyílt a sínek mellett, s az óriássá nőtt gesztenyefák alól sem csak a szél söpörte el a leveleket, s a lehullott termést.
Egy idősödő vasutas-házaspár lakott a sínek túloldalán. A bácsi volt a bakter (a váltója a faluban lakott – jó barátok voltak), ő adta a vonatjegyet, a felesége pedig rendben tartotta a környéket.
Ismerte őket az egész falu, s ők ismertek mindenkit a faluban. Akkoriban még sokkal sűrűbben jártak a vonatok, és sokkal többen is utaztak rajtuk.
Egyszer aztán meghalt a bácsi, s a néni elköltözött. Sokáig állt üresen a házikó az állomással szemben.
Jó néhány évvel ezelőtt egy fiatal pár (a férj vasutas) kényszerűségből beköltözött (míg a házuk felépült), s így újra nagyobb rend volt az állomás környékén, bár virágok már régen nem vidámították a várakozók szemét.
Pár évvel ezelőtt a MÁV, gazdasági és egyéb megfontolásokból kifolyólag beszüntette a jegykiadást Mátraszőlős (és még nagyon sok nem túl nagy forgalmú) vasúti állomásán.
A sínpár túloldalán lévő házikót hordták szét legelőször. Eltűnt az ivókút a gesztenyefák alól, a fémkorlátokat először elhajlítgatták (erős és bátor ifjak lehettek), majd el is hordták (gondolom valamiféle fémhulladék-gyűjtőbe).
Ma már semmi nem emlékeztet az állomás egykori mesés szépségére, talán csupán a gesztenyefák. A sínekhez vezető lépcsők összetöredeztek, a környék elvadult tájra hasonlít – bár időnként bizonyára összetakarítják a gaz nagyját. A váróteremnek nincsenek ablakai és ajtaja, maga az épület egyre romosabb, talán már az esőtől sem védi meg az idetévedő utast, mivel a házikó tetején több a luk, mint a cserép.
Amikor legutóbb Budapestről jöttem haza Salgótarjánba, csodálkozva láttam meg, hogy az állomás épületének lukacsos tetején egy napraforgó virít, mint egy összetöredezett vázában ottfelejtett virág.
|
Ideje: Október 24, vasárnap, 00:12:00 - Lacoba
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Az ottfelejtett virág" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Az ottfelejtett virág (Pontok: 1)
- Bogika Ideje: Október 24, vasárnap, 09:37:25
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | A cikk olvasása alatt végig éreztem a szeretetet szülőfalud iránt. Ez tetszett benne a leginkább. |
|
|
|
|
|
Re: Az ottfelejtett virág (Pontok: 1)
- ukume Ideje: Október 24, vasárnap, 12:50:07
(Adatok | Üzenet küldése) | az jutott eszembe, hogy az élet él, és élni akar.... meg hogy mikor megláttam, hogy kivágták nagymamámék udvarán a platán fát, akkor úgy éreztem, a gyerekkoromat vágták ki...
(köszönöm!) |
|
|
|
|
|
Re: Az ottfelejtett virág (Pontok: 1)
- romacsaj Ideje: Október 25, hétfő, 11:35:00
(Adatok | Üzenet küldése) | tudod, amikor én odakerültem, '99 januárjában, már annyira lepusztult volt az egész, mintha sosem lett volna meseházikó. nem jártam, csak kb. havonta egyszer vonattal, inkább buszoztam; valami hihetetlen nyomasztó volt az egész - bár én Mátraszőlőst nagyon szerettem, de az állomással nem tudtam megbarátkozni. akkor még napraforgó sem volt... (az első időkben az Orosziból áttelepült ötödikes 16 éves romakölykök is ott vártak hatosával, mikor már elegem lett abból, hogy nem hagynak tanítani és fegyelmezni próbáltam őket - érdekes lett volna, ha ott elkapnak...)
de ha időnként arra járok, vonat vagy busz, mind1, azért belesajdul a szívem... |
Re: Az ottfelejtett virág (Pontok: 1)
- veva Ideje: Október 25, hétfő, 20:46:47
(Adatok | Üzenet küldése) | Ha jól emlékszem, 1990 körül költöztem el onnan ---> sajnos már akkor is elveszítette mesés báját, de majd 15 évet vonatoztam - eleinte, még olyan volt. :))
Huhh! Az egy másik kérdés, hogy a faluig egyetlen darab lámpa sincs! Valamikoraz elején hajnalban indultam, később volt amikor késő éjjel értem haza - de akkoriban még soha nem egyedüli le- vagy felszállóként tébláboltam az úton. |
]
|
|
|
|
|
|
