| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Ernő a főnővér, avagy, hogyan nem lett agydaganatom |
|
 |
Jelen írás a SZINLÓCA első darabja. Elhangzott a május 21.-én a Fullextra találkozón.
Monológ-instrukciókkal
|
( Középen egy hosszúkás asztal. Egy ember bejön, bal csuklójára csuklópántot ragaszt, rajta a felirat: EMBER. Az asztalra 12 db apró cédulát helyez el szabályos csoportba, négyet vízszintesen, hármat függőlegesen. Az ember se nem fiatal, se nem öreg. Fehér inge nadrágján kívül, két ujja kigombolva. Hajában sötétkék hajpánt. Elnéz az ablakon túl.)
Ernő már ott állt két ablak között, és számolt. Ernő mindig számol. Ernő, bárhol jár, csak számol. Ernő nem a szoba lakója, csak időnként bejön számolni. Áll egy képzeletbeli tábla előtt, és hevesen mutogatva számol. Ernő Péterkétől kapta a nevét. Péterke huszonöt évesen halt meg, egy öt éves szellemi szintjén. Egyedül Ernőt szerette, az ölébe kuporodott, áhítattal nézte a számolgató embert. Ernő Péterkének valami állandóságot jelentett, biztonságot. Kiszámítható volt. Ernőt néha megkérdezik, hogy mit számol. Főleg az újonnan beköltözők. Ernő mindig azt, és csak annyit válaszol egyre magasabb hangon, hogy: Pontosan, pontosan, pontosan! ( Az ember ujjaival a levegőben pontoz, oszt, aláhúz. Inge felcsúszik a derekán, és látatni engedi lapos hasát. Most megborzong, s undorral sepri le karjait.Az asztalról felveszi az első cetlit, és megfordítva visszahelyezi egy kicsit távolabbra. Egy nyomtatott, nagy E betű van rajta.)) Apró férgek mászkáltak rajtam. Csupa apró acélkarika szorosan egymásra tapadva vonaglott rajtam. Arra ébredtem. Hajnali kettő van. A doktor azt mondta, hogy ez normális dolog. Akkor én nem vagyok normális, mert nagyon nehezen élem meg. A szomszéd ágyból valami nyávogásféle hang hallatszik, aztán a csöpögő vizelet hangja. Rutinosan arrébb tolom a papucsom. (Az ember mutatja a lábával)
Ezt már megszoktam. A szagokat is, meg azt a fertőtlenítőt is, amivel minden kora reggel a vastag harisnyás Rózika végigmaszatol a szobákon, ugyanazzal a vödör vízzel, s közben szitkozódik a mocskos, büdös disznók miatt! ( Itt az ember élénken vödör formát rajzol kezeivel a levegőbe, és mutatja, ahogy a felmosórongy belecsapódik a vödörbe. Az első sorban ülők hátrahőkölnek.) Ezek vagyunk mi betegek, itt a hatosban nyolcan. Néha énekelget magában, olykor azt gondolom, hogy ő is beutalt talán, csak annyira megszokta a helyet, hogy itt maradt. Mellettem a mérnök úr hortyog hanyatt fekve. Testéből csövek kígyóznak az ágy deszkái felé. A vizeletes zacskó reggelre félig van. Néha bizonytalan vagyok, hogy a mérnök úr táplálja a zacskót, vagy a zacskóból táplálódik a mérnök úr. (Itt a második cédula is megfordítódik. Egy nagy M van rajta.) Az ajtóhoz legközelebb Misike alszik. Rendszeresen szellent, közben hangosan röhög. A látogatók által otthagyott újságokból tép szabályos, egyforma négyzeteket ( az ember mutatja, hogyan). A szájába dugja, apró galacsinná rágja, majd kiteszi száradni a mosdó szélére azokat egymás mellé, egy szép egyenes sorba. Amikorra keményre száradnak, egyet a szájába vesz, és egy fém csavaros ceruza csövéből kiköpve célozgatja a mosdó szélére leszálló legyeket. A mosdó rendszeresen eldugul. A főnővér mindig megszidja Misikét, aki erre megemeli takaróját, és duzzadó nemi szervét mutogatja válaszként. (Egy újabb cédula nagy B betűvel) Ezen az oldalon van még Károly bácsi helye. Éjjel sohasem alszik. Nagy sétákat tesz a folyosón. Nem szól senkihez, nem bánt senkit, nem nyúl semmihez, csak sétál, és halkan dúdolgat. (Az ember elindul balra , majd visszafordul. Járkál.) Reggel hatra visszajön, és beájul az ágyba. Alszik estig. Szemben velem a másik ablak melletti ágy Kelénesi úré. Jó kiállású öreg. Időnként kipattan az ágyból, haptákba vágja magát, összeverdesi meztelen bokáit, körbeforog, és mindenkinek bemutatkozik. Hetente bejön a felesége, tiszta, alacsony hölgy fekete ruhában, fehér csipkegallérral. Krémest hoz, amit ujjaival tömköd Kelénesi úr szájába. Az kimeredt szemekkel nyeli, nem is rág. Időnként fulladozik. Mellette egy nagyon kövér ember szuszog. Mindenki csak Daginak hívja. A szekrénye tele van édességekkel, párnája alatt is staniclik zörögnek minden mozdulatára. Hiába ürítik ki minden második nap, a holmiját, aznap estére már újra fal, és csak fal. Persze a beteghordozó Sanyi hoz be neki az intézet büféjéből mindenfélét. Minden tervszerű, és kiszámítható.
Reggel nyolckor vizit, főorvos rohanva végig a kórtermen, végighallgatja Kelénesi úr bemutatkozását, nekem megnézi a kórlapomat, sejtem csak a barátom miatt, akivel évfolyamtársak voltak, majd Daginál megcsóválja a fejét, és utasítja a nővéreket a selejtezésre. Ennyi. Negyed kilenckor már ott van Sanyi, szó nélkül megy a Dagi szekrényéhez, rá sem néz az emberre, kivesz egy ötszázast a kopottas tárcából, majd pár perc múlva hozza egy nagy gyógyszeres dobozba rejtve a halomnyi édességet. A visszajárót elteszi. (Itt az ember gyors mozdulatokkal lejátssza.) Dagi mellett egy hajlott hátú, valamikori cipész, bizonyos Erdei szaki. Azt mondják fejbevágta a feleségét egy kaptafával. Harminc év házasság után. Itt most nem is tudom a házasság, vagy a harminc év a lényeges inkább. Erdei szaki nem bánt meg semmit, a felesége felépült, és olyannyira, hogy elintézte, a férjét tartsák bezárva. Erdeit senki nem látogatja. Naphosszat apró rádióját hallgatja fülhallgatóval - amolyan régi Sokol, bőrtokkal-, vagy kimegy a folyosó végén levő közös tartózkodóba, és órákig nézi a televíziót. Mindegy mi megy benne. Van, hogy az éjszakás nővér belekarol, és bevezeti a szobába. Lefekteti az ágyba, betakarja, és jó éjszakát kíván. Erdei olyankor sokáig sír. Szerintem tiszta hülye.
(Most az ember egy kicsit elmosolyodik)
Tegnap bejött hozzám a lányom. Onnan tudod, hogy a lányom volt, hogy apának szólított. Szép lány. Hallgattam ahogy valami iskoláról, barátról beszél, de közel volt már az ebéd, és inkább azon járt a fejem, mert olyankor a fekete hajú Anna is besegít az ételosztásban, és Annának jó a feneke, és imádom, ahogy belebúgja a fülembe, hogy: Kér még ebből a szarból, szépségem? Anna egyébként szintén ápolt, csak a főorvos szerint jót tesz neki a munka, így Anna ételt oszt. Valamikor történelmet tanított egy kisvárosban, meg irodalmat. A férje katonatiszt, és erős alkoholista. Akkor került orvosi felügyelet alá, amikor egy alkalommal a tanulók előtt levetkezett, majd kilépett az ablakon. Földszint lévén sok baja nem esett. Magyarázatot nem tudott adni. Amúgy sokat dohányzik, és köpköd is. (Itt az ember megemeli a hangját!) A doktort pedig nyomatékosan megkértem, hogy a feleségemet ne engedje be hozzám. Őt egyből megismertem. Sok mindenre nem emlékszem. A műanyag bögrét vágtam hozzá, amiben volt valami ital is, az a Mérnök úr fejére loccsant, de aludt tovább. Mire a párnát is hozzávághattam volna, berohant a Sintér, és lefogott, amíg a nővér be nem nyomta a nyugtatót, de ezt csak mesélték nekem, lehet nem is igaz. Arra emlékszem viszont, hogy a feleségem az ágy szélén ül, és beszél, majd csak néz, de hangokat nem hallottam, csak valami nagyon erős zúgást, ezért kiabáltam, hogy nem hallom , amit pofázol! Nem értem, amit pofázol! Nem értem, miért nem értem, amit pofázol!
(Itt már kiabál az ember!)
A pszichológus nő szerintem bír engem. Mindig lefektet az ágyra - ilyet láttam már a filmekben-, aztán odaül a fejem mellé, és hallgat, meg kérdez. Múltkor szoknya volt rajta. Egyfolytában azon ügyeskedtem, hogy közelebb férkőzzek hozzá, és beleszagoljak az illatába. Csak mosolygott, és szelíden visszatette a fejemet. Nekem két paca egy széttárt lábú nő volt (kezeivel mutatja), de ez annyira megtetszett, hogy el is kértem a rajzot, de nem kaptam meg, így a kórterembe érve fejből kellett magamnak lerajzolnom. Sokáig ott volt az éjjeliszekrényemen. Egy alkalommal aztán Misike ellopta tőlem. Azóta nem láttam.
Kezelőorvosom egy fiatal férfi. Mindenfélét kérdezett tőlem, apám hogyan halt meg, mondtam neki, hogy váratlanul, volt-e idegbeteg őseim között? Nem így szó szerint, de hát ez volt az értelme! Mindenféle kunsztokat kell mindig tennem. Orromat ujjammal eltalálnom pld, amit nagyon tudok, mert rendszeresen gyakorlom éjjelente, hadd örüljön a doki.
Ferenc szerint különben nincs agydaganatom. Feri a kórház sofőrje, amolyan szaladós ember. Az öreg, világoskék FIAT-tal átvitt minket kettőnket, a szomszéd kórházba, ahol a CT csinálták. A másik utas egy vizeletszagú, fogatlan nő volt. A vizsgálat előtt persze aláírattattak velem egy papírt, hogy önként engedtem magamba a kontraszt anyagot. Na, ettől még beledögölhetnék. Nem mintha számítana! A hatalmas borítékból aztán Feri kikapta a képeket, és azt mondta nincs daganatom. Hidegen hagyott a hír. Egyrészt sejtettem, másrészt meg rohadt mindegy. Arra, hogy miért lettem mégis rosszul a munkahelyen? Azt persze nem tudják. Elég fura helyzet volt. Elkezdtem szédelegni, mint az a rengeteg légy, akiket egyszer hígítóba mártott papírzsepivel igyekeztem elkábítani, majd elkezdtem hányni. Csak bámultam magam elé, miközben kapkodva vettem a levegőt. A mentőorvos adott valami injekciót, és szirénázva vittek a városon át. Aztán csak a mennyezeten futó neontáblákra emlékszem a betegfelvétel előtt.
Amikor már jobban voltam, és lemehettem egyedül sétálni, megkerestem azt a folyosót, és lefeküdtem a földre, közben kezemmel legyeztem a szemem előtt, hogy visszaidézzem a képeket, (Az ember égnek löki karjait, és csapkodó mozdulatokat tesz) de nem sikerült, ráadásul utána két hétig nem mehettem ki az osztályról, és egy másik gyógyszert is kaptam.
(Mire idáig ér, a cetlik egymás mellett szép sorjában fekszenek, rajtuk a felirat: EMBERTELENÜL)
Ma nagyon várom a delet. Anna azt ígérte megmutatja a melleit. Jó napom lesz.
(Az ember elmosolyodik, majd közel hajol az asztalhoz, és balról kezdve, lefújja az apró lapokat. Mint lepkék a tavaszi szélben)
|
Ideje: Május 23, hétfő, 08:05:20 - fenyesi
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Ernő a főnővér, avagy, hogyan nem lett agydaganatom" | Belépés/Regisztráció | 8 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Ernő a főnővér, avagy, hogyan nem lett agydaganatom (Pontok: 1)
- agnes Ideje: Május 23, hétfő, 08:56:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Fényesi! "A pszichológus nő szerintem bír engem. "-írod! Igaza van. Én is bírlak! Bánthatnám, ha kihagytam volna a talit! Nagyon élveztem/tük/ az előadásod!
Szeretem az irásaid. |
|
|
|
|
|
Re: Ernő a főnővér, avagy, hogyan nem lett agydaganatom (Pontok: 1)
- BB Ideje: Május 23, hétfő, 09:18:31
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szia Pajtásom! Nagyon jó olvasni,
de szívesen újranéznélek élöben is.
Mindjárt fel is megyek... :) |
|
|
|
|
|
Re: Ernő a főnővér, avagy, hogyan nem lett agydaganatom (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Május 23, hétfő, 10:57:15
(Adatok | Üzenet küldése) | Sajnálom, hogy nem hallhattalak élőben... :-((((
Nagyon élvezetes előadás lehetett.
Majd alkalomadtán felkérlek egy ismétlésre.
:-))) |
|
|
|
|
|
Re: Ernő a főnővér, avagy, hogyan nem lett agydaganatom (Pontok: 1)
- csingi Ideje: Május 23, hétfő, 14:02:41
(Adatok | Üzenet küldése) | | Akár főpróba volt, akár premier volt, emlékezetes volt. :) |
|
|
|
|
|
Re: Ernő a főnővér, avagy, hogyan nem lett agydaganatom (Pontok: 1)
- bla (bla@gportál.hu) Ideje: Május 23, hétfő, 19:29:35
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Profi volt, élveztem! |
|
|
|
|
|
Re: Ernő a főnővér, avagy, hogyan nem lett agydaganatom (Pontok: 1)
- _zizike_ Ideje: Május 24, kedd, 00:26:37
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | hmmmmm! Most írigykedek, egyértelműen, azokra, akik láttak élőben!!! Pedig nem is vagyok írigy természetű ám! Na félretéve a tréfát, döbbenetesen jó az írásod! zizike |
|
|
|
|
|
Re: Ernő a főnővér, avagy, hogyan nem lett agydaganatom (Pontok: 1)
- veva (hajoka@tenger.hu) Ideje: Május 24, kedd, 13:18:05
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | A találkozón lenyűgöztél az előadásoddal, s most újra láttam az egészet (moziztam:)). Nagyon jó volt!!! Nadehogy: SZÍNLÓCA ... Nem semmi! Ez is nagyon! :))) |
|
|
|
|
|
Re: Ernő a főnővér, avagy, hogyan nem lett agydaganatom (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Május 24, kedd, 13:23:29
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Irásod olvasva újra láttalak magam elött. Nagyon jól csináltad. Élvezet volt látni és most mégegyszer álmodni. Csak gratulálni tudok! |
|
|
|
|
|
|
