| Küzdőtér |
|
|
|
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Katasztrófaturizmus (Pontok: 1)
- Gyongyi Ideje: április 21, péntek, 21:41:55
(Adatok | Üzenet küldése) | Szia stevew!
Először is köszönöm szépen neked is a véleményed, főképpen azt, hogy ilyen kimerítően osztottad meg velem. Nem baj, ha nem értünk egyet több dologban, ezt látom én is a hozzászólásodból. Nem kell mindenben egyetérteni, sőt! Tanulni csak úgy lehet, ha egyrészt meghallgatok más véleményeket is, kiveszem belőle magamnak a számomra elfogadhatót, másrészt saját álláspontom megfelelően képviselem. Ezzel próbálkozom meg most, a felvetéseidre válaszként:)
1. Én magam nem tudtam volna (de nem is szándékoztam) kivinni a gyerekeket a Duna közelébe, mert külön kirándulásnak illene be, busszal, egyebekkel. Ez már majdhogynem egyenlő megítélésem szerint a katasztrófaturizmussal, és a gyerekeknek minden bizonnyal ez is jönne át belőle. Ezért nem. Másrészt a munkaköröm olyan, hogy ilyesmit nem tudnék megszervezni (fejlesztőpedagógus vagyok, minden órán más-más manókkal, max. öttel). Tanteremben így nem a természet erőiről volt szó elsősorban, az legyen a természetismeretórák fő feladata, de ha szóba hozzák, természetesen arról is lehetne beszélni. Én leginkább az emberi dolgokról beszélgettem velük ennek kapcsán: miért ilyen súlyos ránk, emberekre nézve az árvíz, amiért ezt hallják mindenütt; mi történik az árterületen élők házaival, mi lesz velük a továbbiakban; hogyan tudunk védekezni; ha már bekövetkezett a nagyobb baj a védekezés ellenére, hogyan tudunk segíteni, vagy hogyan tudnak személy szerint ők segíteni, ha szeretnének... mindezt persze szigorúan az ő szintjükön. Hogy ezek katartikus élményt nyújtanak-e nekik, ezt mi nem tudhatjuk a jelenben, nem vagyok biztos benne, hogy katartikusnak kell lennie, inkább csak az emberi oldal hangsúlyára kell, hogy felhívja a figyelmüket - a szociális érzékenységüket növelendő, ha nagyon hivatalos szeretnék lenni. De én nem szeretnék, inkább csak tőlem telhetően nevelni a jóra. Hitelesnek lenni. Nem attól, hogy dokumentálok (ezt megteszi helyettem más), hanem attól, hogy az érzéseimről nyíltan beszélek nekik, ezzel és minden mással kapcsolatban. Ahogy most ne
A hozzászólás folytatása... |
| Szülő |
|
|
|
|
Re: Katasztrófaturizmus (Pontok: 1)
- blue (nyuszi1@vipmail.hu) Ideje: április 21, péntek, 21:47:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves stevew! Szívemből szóltál, engem is elítéltek, hogy le mertem fotózni az áradó Tiszát, és ki mertem ide tenni, hogy mások is lássák. Egészségi állapotom miatt nem megyek ki homokot lapátolni, valamint gyerekeimet sem engedném ott dolgozni, hiszen sok hozzáértő ember van kint a gátaknál és dolgozik, értünk és mindenkiért. Láttam a képeket, amit készítettél, félelmetesek.
Bocsáss meg Gyöngyi, de írásodat nem kommentálnám. Ne haragudj érte! szeretettel: Gaby |
| Szülő |
|
|
|
|
|
