| Küzdőtér |
|
|
|
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Katasztrófaturizmus (Pontok: 1)
- Gyongyi Ideje: április 24, hétfő, 18:09:50
(Adatok | Üzenet küldése) | Szia samway!
Köszönöm szépen a véleményedet, eme értelemben, ahogy és amit elmondtál, azaz leírtál nekünk, teljesen egyetértek. Illetve amiben nem, azt majd írom lentebb.
1. Az árvízhez, mint olyanhoz, én nem értek tudományosan, ezért magam részéről nem is írtam róla tudományosan. Az árvízről nem írhattam, hiszen aki nem megy oda, nem tapasztalja meg közvetlen közelről, ráadásul még nem is ért hozzá szakemberként, az olyan ne beszéljen valóban tudományos mélységekben (meg sehogy sem) az árvízről. Hiszem, hogy ezzel nem is próbálkoztam cikkemben. Az árvíz kapcsán katasztrófaturizmusról írtam, ez pedig nagyon is a humán oldala, mondhatnám, humánpedagógiai, pszichológiai oldala. (Vagyis ha tudományos, akkor ezen tudományok felé irányul a cikk, de hiszem azt is, hogy nem tudományosan, inkább emberien írtam – mert mindig az Ember, az emberi dolgok érdekeltek. S ha netán mégsem így lenne, akkor elnézést is kell kérnem.) Sajnos napjainkban hozzátartozik életünkhöz, hogy a katasztrófák érdeklik igazán az embereket, ugyanígy a katasztrófafilmek a legvonzóbbak a közönség számára. Megjegyzem, ez utóbbit nem találnám önmagában bajnak, hiszen a filmek kapcsán el tudnak gondolkodni arról, hogy adott szituációban mit tennének, mihez kezdenének, hogyan lehetne okos döntéseket hozni...stb. Inkább csak egy érdekes jelenség, hogy a legnézettebbek manapság ezek, és a média igyekszik is kielégíteni az igényeket. Talán ennek vonzataként jelent meg ez az egészségtelen átfordulás: ha valahol valami katasztrófa történik, vonz boldog boldogtalant, hogy lássa közelről. Ez már azonban egy viselkedési deformitás.
2. Elképzelhető, hogy vállveregetésről is szól ez az egész, erről az író a legkevésbé sem tehet. Ő csak szeretné valamire felhívni a figyelmet írásával. Azért írom általánosságban, nem egyes szám első személyben, mert minden írónak ez a cél lebeg a szeme előtt, amikor írni kezd. Aztán várja az olvasói véleményeket, és örül nekik, hiszen (engem személy szerint legalábbis) minden véle
A hozzászólás folytatása... |
| Szülő |
|
|
|
|
|
