Kösz a dícséretet, megsemnem érdemlem aszem:)

Viszont a gondolataid annyiban egészítgetném, ha nem baj, hogy hallottam egy riportot egy édes lánnyal - azért édes, mert olyan kedvesen beszélt - ő azt mondta, hiszen értett is hozzá szakmájából kifolytatva - hogy amikor segítünk, adakozunk, jót cselekszünk esetleg önzetlenkedünk, magunkkal tesszük ezt, és nem azzal aki ezt "elszenvedi". Ebben teljesen egyet értettem vele. És azt is mondta, hogy ez nem rossz, mert ez erősíti a társadalmi kapcsokat, és esetleg segít kijutni a szorult helyzetűnek sanyarú sorsából. Hát ebben is egyet kellett értsek, én szoktam adni nekik, aki kér, nem sokat, amit szégyellek, és azt még jobban ha hálálkodnak. Nem kell. Ha mindenki gondolna a másikra, mindenkinek lenne olyan védőhálója ami nekem megadatott, nem lenne egy koldus sem, például.

De a gondolataid feletébb érdekeltek és elgondolkodtattak, biztos többször elolvasom őket.
Üdv. Hal