Re: Adomák az irodalom világából – 3. (Pontok: 1)
- mango Ideje: április 24, kedd, 09:36:52
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Jaj, de szégyellem magam, Ottó...
Mennyire igazad van, köszönöm, hogy megláttad azt, ami felett az én szemem-kezem elsiklott.
Az a fránya évszám... Máris kijavítom. Köszönöm...
Tudom, "szentségtörés" ezt mondani, (írni még inkább!) - de nem tehetek róla, nem tudom élvezni azt a fajta túl egyszerű, gügyögéses, gyermeki, dal-szerű verselést, amit P.S.írt, - mit tegyek...?
Talán ez az egyetlen vers, a Szeptember végén...Ez még igen, talán...
De a "Reszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál,
Kicsiny kis leányka,
Te a nagy világnak
Legnagyobb gyémántja!"-féle versike nem tud közél férni hozzám.
Mindezek ellenére én elismerem őt, azt mondják tőlem ezerszer okosabbak, hogy zseni volt, - és én elhiszem ezt...
...csak nekem Tóth Árpád, Kosztolányi, Radnóti, Szabó Lőrinc írt olyan verset, ami néha még a szépségükkel (akár) pityergésre is tud késztetni. De ha régebbi költőkről beszélünk, akkor akár Reviczky Gyula, akár Arany János vagy Csokonyai sokkal inkább...Petőfi nem...
Tudom, alig van olyan magyar ember, aki ezt mondja, - de én már kislányként sem kedveltem...Mea culpa...
No, megszaladt a "tollam", - és még magamra is haragítok mindenkit... (De ceterum censeo....)
Köszönöm, hogy olvastál, Ottó, az elütést javítom, - figyelmetlenül püföltem az éjszakai csendben a klaviatúrát...Sovány mentségemül szolgáljon, hogy e cikket tegnap nagyon későn írtam, és már alig láttam a fáradtságtól...
Köszönöm még egyszer :) |
| Szülő |
|
|
|
|
