| Küzdőtér |
|
|
|
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Anyanyelvünk, avagy a gondolataink tükre (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Június 18, hétfő, 21:30:51
(Adatok | Üzenet küldése) | Kedves Zsuzsuzsu!
Van egy olyan mondás, hogy "Akinek nem inge, ne vegye magára". Cikkemmel egy dolgot biztosan nem akartam: megbántani az esetlegesen érintetteket. Én csak a tapasztalataimról írtam, amik úgy igazak, ahogy leírtam. De figyeltem rá, hogy még véletlenül se fogalmazzak úgy: "mindenki", hanem inkább így: gyakran találkozom olyanokkal....
A határon túli magyarok számomra azokat jelentik, akik a terület elcsatolással kerültek más országba. Ők ott egy zárt közösséget alkotnak, és igenis más szókincset használnak. Ami egyáltalán nem rossz, mert ezáltal jobban megőrzik értékes nyelvi emlékeinket, és nyelvünk sokszínűségét.
Úgyhogy nincs mit kikérned, mert ebben a cikkben semmi nincs, amit ki lehetne kérni. Legfeljebb, ha valaki nagyon rosszhiszeműen akarja szemlélni. De Te biztosan nem, ugye?
Sajnos nem lehet, nem tudok olyan cikket írni, amiben valaki ne érezné magát érintettnek. Ha legközelebb a tintahalakról írok, mint tudományos témáról, akkor a tinta fogja kikérni magának, de lassan megszokom....
Én egyáltalán nem akartam semmit sem mondani a cikkel. Ez egy gondolatmenet volt, éppen ez foglalkoztatott. Hidd el, hogy ez nagyon is aktuális probléma, hiszen minden nap beszélek olyan emberekkel, akik érintettek ebben, és látom jól a nyelvi nehézségeiket olykor, ha beszélni vagy írni kell, és nem tudnak helyesen... De ez csak egy helyzetkép, hogy ilyen is van.
Semmiféle általánosítás nem volt a cikkemben. Nem értem, miért kell belemagyarázni olyan dolgokat, amik ott sincsenek. Látom én az érzékenységet, és értem is, de nem találom helyénvalónak ebben az esetben.
Vannak nekünk is rokonaink, akik francia nyelvterületen élnek, és eléggé francia akcentussal ejtik a magyar szavakat, ami nekem elég fájó és furcsa is, mert ők már javában felnőttek voltak, amikor kimentek.
Én nem hiszem, hogy el lehet felejteni az anyanyelvet.
Mindenképpen válaszolni akartam, Zsu, mert én szoktam, ha éppen ráérek, mert éppen egy francia multicég rabszolgájaként 1
A hozzászólás folytatása... |
| Szülő |
|
|
|
|
|
