| Küzdőtér |
|
|
|
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Anyanyelvünk, avagy a gondolataink tükre (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Június 18, hétfő, 22:36:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Audray,
Köszönöm, hogy válaszoltál, valóban vártam.
Cikkedet azért olvastam el, mert érdekesnek találtam a címet, s legkevésbé nem volt szándékomban rosszhiszemüen szemlélni irásodat.
Kénytelen vagyok azonban magamat és gyermekeimet is a határon túli magyarok kategóriába venni. De ez még semmi lenne ahhoz képest, hogy férjem is - önhibáján kivül - kisgyermekként egyszerre csak egy másik országhoz tartozott, ahol magyar származása miatt annyit szenvedett, hogy kénytelen volt országot váltani. Hét nyelven beszélt, ebböl hármat anyanyelvi szinten, de soha nem keverte idegen szavakkal beszédét. Most, hogy hazakészülünk, s a könyvespolcot rendezem, mondhatni minden magyar klasszikus költöt megtalálok, melyeket egyébként gyakran idézett nekem.
Ezért éreztem igazságtalannak azt a megjegyzésedet, mely szerint a külföldön élö magyarok konyhanyelvet beszélnek, ill. az idegen nyelvet is csupán olyan szinten, mely a mindennapi élethez szükséges. Férjem egyetemi tanár volt, franciákat javitott, fiaim pedig az osztályban a legjobbak franciából, irásban és szóban is. Magyarul pedig választékosan beszélnek, nem kis fáradtságunk, immáron csak fáradtságom jutalmául. Részemröl pedig úgy gondolom, hogy az elmúlt 15 év alatt a legkevésbé nem romlott magyar beszédem, ellenkezöleg.Ezt nem mondtam volna el, de talán segit megértened, miért is háborodtam fel tegnap.
Szerintem sem lehet elfelejteni soha az anyanyelvet. Ha ilyen magyarokkal találkoztál, - egyébként nekem is volt már benne részem és mindig mélységesen megdöbbentett - , akkor nem volt szerencséd. Remélem, lesz alkalmunk találkozni, s meggyözödhetsz róla, hogy egyikünknek sincs akcentusa, s mivel én meg 30 évet éltem Magyarországon, bátran állithatom, hogy fiaimnak sem.
Nem gondolom, hogy sértve kellene érezned magad, hisz Te irtál, s minden cikknél fennáll annak a lehetösége, hogy azt nem úgy értik, mint ahogy az iró szánta.
Válaszoddal megértettem irásodat, igy nem veszem magamra azt az inget, mely nem az enyém
A hozzászólás folytatása... |
| Szülő |
|
|
|
|
|
