| Küzdőtér |
|
|
|
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A megfékezett fény (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Június 24, vasárnap, 00:13:31
(Adatok | Üzenet küldése) | Jogos, de mégsem. Azért nem cáfolnám, mert egy adott rendszerre vonatkoztatva teljesül. Nem tévedett. Amit felfedezett, az csodálatra méltó, és igaz. De ha még nagyobb egységet vizsgálunk, akkor már más törvények teljesülnek, de attól még ő nem tévedett, és Newton sem.
Én sokszor inkább úgy érzem, a Teremtő "szórakozik" velünk, és kedvére alakítja a kozmosz törvényeit, mint a gyermek, amely mindig máshová bújik, mert nem akarja, hogy megleljék. Emlékeztek arra a fizikai kísérletre, amelynek kapcsán egy részecskét (talán egy elektront) vizsgáltak, és a részecske egészen másképp viselkedett akkor, amikor figyelték, mint ahogyan a fizikai törvényszerűségek alapján kiszámítható volt. A részecske úgy viselkedett, ahogy abban a pillanatban a "megfigyelő" elvárta tőle, és nem pedig úgy, ahogyan "kellett volna". Ez számomra egy dolgot jelent: a világot mi magunk alakítjuk a tudatunk segítségével. Éppen ezért megfoghatatlan, és éppen ezért nem állandó, mert egy kollektív tudat(talan) tartja mozgásban. És erről eszembe jut a Mátrix című film. Sokan azt mondják, fantasztikus mese. Én azt mondom: filozófia, és talán nem is jár messze a valóságtól. Talán tényleg egy virtuális világ rabjai vagyunk, talán tényleg egy korlátok közé szorított szellemi teremtő erő hoz létre mindent, amit körülöttünk anyagnak észlelünk, és valójában csak illúzió az egész. Világunk pusztán virtualitás, mint egy számítógépes játék, ahol irányítjuk a figurákat, és minden akaratunk szerint történik, de a figura (tegyük fel, öntudata van) úgy éli meg, mintha az ő akarata volna, az ő szempontjából nézve a játék valóság, és talán még ok-okozati viszonyokat is felfedezne, holott nem ő irányít.... |
| Szülő |
|
|
|
|
|
