| Küzdőtér |
|
|
|
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Az igazságos (Pontok: 1)
- gomolya (kotyonfitty@freemail.hu) Ideje: Január 27, vasárnap, 15:28:05
(Adatok | Üzenet küldése) | | Számított, de csak az utókornak, legfeljebb. A jobbágy akkor sem az udvar által kiadott felségdicsérő nyilatkozatokat bújta - már csak azért sem, mert ilyenek nem voltak, a nép nem tudott írni-olvasni, sőt a nemesek zöme is illiterátus ember volt, és Mátyás nem volt az a kifejezetten kenyérre kenhető alkat, mint az a mai korokra hagyományozott népmesék sorain lejön. Keménykezű zsarnok volt, aki a rendi berendezkedésű országban idejekorán abszolutizmusra törekedett. Adóterhei magyar, de még az akkori világviszonylatban (értsd: Európa) is kimagaslóak voltak. Valamit valamiért. Cserébe korszerű igazságszolgáltatási rendszert épített, adóreformot hajtott végre, állandó központi haderőt teremtett, és az 1450-es évek második felének züllött, anarchiába süllyedő, végein felforgatott Magyar Királyságából másfél évtizeden belül külpolitikailag is aktív, gazdaságilag rendben lévő, intakt nagyhatalmat kovácsolt. Vérrel és vassal, ha úgy kellett. Furfanggal és politikai ármánnyal, ha másként nem nyílt rá mód. A szépelgés a finnyásoknak való. A hatalom gyakorlása nem bibliaóra. De az uralkodása célt követett, volt vezérelve, volt jövőképe. Nem rajta múlott, hogy alig több mint negyed századdal korai halála után a középkori magyar állam dugába dőlt és szinte megsemmisült. Hogy személyét jó királynak tudja be az emlékezet, annak (is) köszönhető, hogy akik őt követték, semmire sem jutottak, csak megosztottságot és romlást zúdítottak az országra. Ez az összehasonlítás Mátyást hozta ki győztesnek, mégpedig méltán, utólag is megszépítve korát, alakját és tetteit. |
| Szülő |
|
|
|
|
|
