| Küzdőtér |
|
|
|
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Jogok és kötelességek (Pontok: 1)
- blue Ideje: Február 15, péntek, 09:39:13
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Először is visszadobnám, mert ugyebár kölcsön kenyér visszajár, lehet, hogy többé nem tenné a gyerek sem. Nem tudom, csak magamból indultam ki. Még a felnőttet is néha nevelni kell. Lásd: engem! Lehet valamire jutni velem is, csak néha, nem is, inkább mindig az idegeire megyek a nevelőknek! Én azt a tanárt nem tudom tisztelni, aki azzal állít be az órára, hogy: "Kuss legyen!", vagy "Hülyegyerek", vagy még ennél is nem kultúrált szavakat használ. Úgy lehete valakit tisztelni, mármint tanárként, ha valóban mind a diák, mind a szülő, mind a tanár megadja egymásnak a beszédstílusban is a tiszteletet, ha ez nem következik be, akkor fáklyás menet. Vannak olyan tanárok, akiket a végtelenségig tisztelek, mert olyan igazi, régi tanárok, akik még az én felnőtt figyelmem is le tudják kötni, de vannak olyanok is, akik viszont még annyit sem érdemelnek, hogy köszönjek neki.
Csak egy példát tudok felhozni: nagyfiamat egy olyan földrajtanárnő tanította, aki szeretett óra közepén a gyerekek előtt vájkálni a saját orrában, valamint leadta az anyagot és a következő órán dogát íratott velük. Ez nem baj, hanem az volt a baj, hogy nem az aktuális anyagból, hanem a két anyaggal utániból. Persze ment az oszinak panaszkodni, hogy mindenkié karó lett. Én ezen nem csodálkozom. A volt iskolaigazgatónak olyan tisztelet jár még ma is, hogy csak na, és igen, még ma is köszön a városba, ha összefut a diákkal, vagy a szülőkkel. Nos, azt hiszem megint ennyi. |
| Szülő |
|
|
|
|
|
