| Küzdőtér |
|
|
|
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Gondolatok a Tüneményről (Pontok: 1)
- mango Ideje: Október 20, kedd, 14:29:25
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | ...elkészültem a műfordítással Annám, és most ide másolom.
*
Stéphane Mallarmé - Tünemény
Busong a hold. Könny és sok szeráf ragyog
álmodón, ujjaikkal a vonón, párás virágok
csendjében lengenek haldokló violák elébe
és zokogva terül szét pártáik azúr-kéksége.
- Áldott nap volt, szent napja első csókodnak.
De álmaim mindig bősz kéjjel megkínoznak,
s a bánat illata bölcsen, mélyen megrészegít,
miket sajnálat és kábaság nélkül hagynak itt
az Álom szív-szüretén, hol szívet lel az ember.
Bolyongtam kopott köveken lesütött szemmel,
mikor tincseidből felragyogó fénnyel az utcán,
az estben, nevetve és hirtelen elém toppantál,
s én hittem, angyalt látok, fény ült szép haján,
ő, ki mihaszna gyermek-álmaimban hajdanán
intett, ellebegett tőlem s nyitott kezéből olykor
nagy pelyhek hulltak alá, illatos csillag-csokor.
(Kovács Anikó fordítása)
*
Ez egy gyors fordítás, meglehet, hogy még változik itt-ott, de az ígéretemhez híven hoztam a műfordítást :)
...szerintem csodaszép vers a maga sejtemességével, misztikusságával, a Mallarméra oly jellemző homállyal...
(Azért igyekeztem a homályt megtartani, de úgy, hogy az érthető is legyen.) |
| Szülő |
|
|
|
|
|
