| Küzdőtér |
|
|
|
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Szabadság, szerelem (Pontok: 1)
- Lev Ideje: Február 25, péntek, 19:49:14
(Adatok | Üzenet küldése) | | Tudod Laider! Értelek... csak azt hozzá kell tennem, hogy aki megtapasztal valami bizonyosságot, az, amit mond nem lesz azért mentegetőzés, mert egy más -talán mondhatom így: elfogadott- értékrend szerint nem helyes. |
| Szülő |
|
|
|
|
Re: Szabadság, szerelem (Pontok: 1)
- ukume Ideje: Február 26, szombat, 07:29:17
(Adatok | Üzenet küldése) | Először is nem haragszom. Egy cikk azért íródik, hogy beszélgetésre hívjon, és te beszélgetsz velem, hát jó ez így. Beszélgetni szeretnék én is. Beszélgetni arról, hogy én hogyan látom a világot. Arról, hogy szeretni szeretnék, és igaz maradni, és keresem az utam, és bár én úgy érzem megtaláltam, mégis mindenki értem aggódik, nem magáért.
Majdnem biztos vagyok benne, hogy te nem vagy házas. Vagy ha igen, akkor nagyon az elején vagy. Hát tudod, én sem így képzeltem az életet. Nem gondoltam volna, hogy előfordulhat velem, hogy az akinek az életemet köszönhetem, (mert akkor volt mellettem, amikor a legnagyobb szükségem volt rá,) egy nap olyanná lesz mellettem, mint egy idegen. Nem gondolom, hogy ezért ő lenne a hibás, vagy én. Tettük a dolgunkat, ő kereste a pénzt én meg neveltem a gyerekeket, és melegen tartottam a tűzhelyet. Ideális család voltunk. De egy nap már csak a fáradtságot találtuk magunk mellett,és az ürességet, és hiába kerestünk egymásban menedéket, nem jelentett semmi örömet.
Nem akarok magyarázkodni, hidd el. Beszélgetni szeretnék. Beszélgetni arról, hogy kín volt a szerelem nélküli csók, hogy fájt a hűségben az ölelés, hogy hiába kapaszkodtam, csak bábnak éreztem magam. Persze akkor mehetnék tovább! Váljunk el, hogy igazak maradjunk! Vagy törődjünk bele: ez van, másnak se megy jobban, nem igaz?
Azt mondod, én azt képviselem, amit a tévében mondanak. Szeress szabadon! Tudod, erről megint csak azt gondolom, hogy az emberek szeretik a sztereotípiákat, mert az felmenti őket a gondolkodás terhe alól. Vagy hűséges valaki, és akkor szerethet bármilyen rosszul, övé a dicsőség, vagy hűtlen valaki, és akkor akármilyen szépen szeret is, jó nem lehet. Én úgy gondolom egy harmadik utat képviselek. Tegyél meg mindent a házastársadért, da ha meghalt már minden köztetek, és ott van a gyerek, keresd meg a szerelmedet, ami új erőt ad neked. A szerelmet! Nem a kalandot, nem valami új izgalmat, ami más, nem töltöttkáposzta felmelegítve. (Ó, ezek a közhelyek!)
A hozzászólás folytatása... |
| Szülő |
|
|
|
|
|
