Küzdőtér |
|
|
|
| Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A túlélés ára (Pontok: 1) - Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: Szeptember 02, péntek, 11:13:39 (Adatok | Üzenet küldése) | " Nem hiszek abban, hogy kielégítő lehet egy pusztán szexuális kapcsolat minden érzelmi felhang nélkül"
Valami itt nagyon is összekeveredett a köztudatban: a táncosnők NEM NYÚJTANAK SZEXUÁLIS SZOLGÁLTATÁST. Sőt, egyenesen tilos, ha kiderül bármelyikükről, akkor búcsút mondhatnak a munkájuknak.
Tehát Bogumil novellájában nem kurváról írt, hanem valakiről, akinek a mezítelen testét láthatják tánc közben. Kb többszázezren vannak majd hasonló öltözetben a Balatonparton minden nyáron, csupán más a körítés.
Hidd el: igenis, hogy leginkább a feleségek tehetnek arról, ha a párjuk ott csücsül. Az ösztöne otthon is tartaná, hiszen nem állat a férfi, hanem érző ember. A szexualitás nem állati ösztön, amiről beszélsz, az a párzás, de a szex ennél azért több.
Utolsó válaszodra: magadból kiindulva a világot sohasem ismerheted meg igazán. Ugyanis nem a te erkölcsi mércéd AZ Erkölcsi mérce. Csupán az életedet irányító, önmagad által felállított határok. Ne feledd: a te életedé. Talán más szemében az ő mércéjével mérve megbuknál. Mindegyikünkkel ez a helyzet, és így van ez rendjén. Túlélünk mindannyian, hogy végül meghaljunk. Kérdés: milyen nyomokat hagytunk másokban? Itt az erköcsi mérce teljesen lényegtelen, csak az: fájdalmat, avagy megértést jelentett-e. |
| Szülő |
|
|
|
|
|