Re: A túlélés ára (Pontok: 1)
- Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: Szeptember 05, hétfő, 08:09:25
(Adatok | Üzenet küldése) | Én Audry legelső mondatán ütköztem meg, amikor a főszereplőt egy- az egyben lekurvázta.
1., a táncosnők nem kurvák
2., szerintem két eset van: a., valaki kurvavérű, és az eszerint osztja a lapokat egy társaskapcsolatban is, azaz : nem szeretetből szeret (e második maga a cselekmény, az első az érzelemvilág), és nekem ez a fajta nő jelenti az erkölcsi nullát. Azaz kegyként adományozza oda magát, de valamiért cserébe, és így viselkedik mint feleség, mint anya, mint barát.
b., aki minden nap másra hiszi, hogy a nagy Ő, nos ez a tipus...szóval alapból nekem nincs bajom vele, és itt nagyokat mosolygok, valóban nagy a repertoárja, talán nimfomán , de semmi önzés, csupán szeretne boldog lenni, és azt hiszi, egyből, mindenkinek mindent kell adni. pölö:BB Évi,
és a c., Ő az, aki átmenetileg kénytelen önmagát is megtagadni, hogy másnak adni tudjon: azoknak, akiknek az élete tőle függ. a novi eme harmadikról írt.
Ezek durva, elnagyolt kategóriák, de nagyjából érezhető a lülönbség. Hosszú, és példákkal teletűzdelt vitát nyithatnánk erről, érdekes lenne látni a véleményeket, de azért nem szabad elfelednünk: nagyanyáink a háború idején (most én a saját családomban érthető módon konkrét példát nem tudok, de számos helyen olvastam, hallottam már) egy adag ennivalóért a gyerekeik számára odaadták magukat. Mert túl kellett élni. Soha, egyetlen sóhajjal sem jutna eszembe ezeket a nőket lekurvázni.
Ezért, éppen ezért mondtam: vigyázzunk a bírálatokkal, amíg nem ismerjük a miérteket. Én minden végletes, és kemény dolognál azt gondolom: semmi sem abban az utolsó döntés pillanatában kezdődött. Akár egy ilyen megvető, odavetett jelző jelentheti valaki számára a lökést, hogy ne akarjon tovább küzdeni. |
| Szülő |
|
|
|
|
