| Küzdőtér |
|
|
|
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Újabb vallomás - 10. (Pontok: 1)
- mango Ideje: Október 18, kedd, 10:29:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Annám, Te úgy ismersz, mint itt kevesen, - tehát a keserűség, amit írsz, valóban benne van az írásban. De míg soman azt hitte, hogy a "meg-nem-értettség" miatt van, - Te tudod, konkrétan tudod, hogy miért van. És valóban EGYÁLTALÁN nem a költészet miatt...És nem a meg nem-értettség miatt...
Nos, igazad van...Ez egy amatőr oldal, és mindenki olyan verset ír, amilyet képességei megengednek, és kiszabnak neki...
Azt írod: "Majd csiszolódik".
Nem csiszolódik,Annám...
Aki nem igaz szerelemből és hitéből, szívből, mintegy hivatásként írja a verset, - az nem fog csiszolódni...Az mindig csak egy vers-kezdemény marad, irodalmi érték nélkül. De ez nem is baj...
...van, aki csak a maga szórakoztatására ír, és kiírja magából ami feszíti. Nagyon helyesen teszi: ha ez segít neki, akkor ez egy lényeges és fontos dolog.
De a vers attól még gyengécske és (uram bocsá!) rossz marad.
Nem baj, ilyen is kell. Itt nem kész költő senki, - bár van néhány kivétel.
Nekem a vers: szentség.
Olyan fokú alázat és szeretet van bennem iránta, hogy a rossz vers fizikailag fáj.
Nem tehetek róla...De soha, senkit meg nem bántanék, hogy bárkinek is azt mondjam (hogy is jönnék én ehhez???) - hogy rossz a versed...
De a versírás: hivatás, művészet, - nehéz kenyér.
ÉS CSODÁLATOS.
Köszönöm, hogy velem gondolkodtál... :)) |
| Szülő |
|
|
|
|
|
