Kedves Mango! Én azt hiszem, hogy nyugodtan kijelenthetem, hogy a fullon való letelepedésed éppúgy hasznára van a közösségnek is, mint a magazinnak. Arról nem is beszélve, hogy a magazin, amit a legkiemeltebb helyen, már másfél éve erőltetek,  szinte szárnyakat kapott. Amit írtál azzal legnagyobb mértében egyet is értek. Inkább csak kiegészíteném, körülírnám tehát a dolgokat.

Portál van sokféle. Nem is ragoznám, mindannyian előfordulunk különféle portálokon. Látjuk. Amiben mi markánsan mások akarunk lenni, az az, hogy ez a portál mindenkié. Mindenkié, aki csinálni akarja, aki megakarja magát mutatni, s így vagy úgy, de magát adja bele egy formálódó közösségbe. Vannak köztünk tehetségesek, és tehetségtelenek is, és egyre többen vannak olyanok, azelőtt bármily furcsa is, NEM ÍRTAK eddig! Itt kaptak kedvet erre a foglalatosságra. Ha a teljes spektrumot szeretnénk átfogni, és azokat is itt szeretnénk tartani, akik inkább szeretik, mint csinálni tudják az irodalmat, akkor bizony rájuk is tekintettel kell lenni. Én most úgy gondolom, hogy pld. kell hogy legyen olyan tartalomkezelőnk, (legalább kettő) ahol a klasszikus kritikát pld nem engedjük meg! Ha kicsit komplexen belegondol valaki ebbe, könnyen beláthatja, hogy a nálunk megnyilvánuló végletek két szélső értékét összevetni az evidenssel, ... nem igazán kulturális megnyilvánulás lenne, hiszen a kultúrát művelői közönségének nagyobb része nem nyilvánul meg írásaiban. Eddig felétek, ilyen irányú kérdéssel passzív voltam, mert úgy gondoltam, hogy a publikációs felületek valamennyire szegmentálni fogják az alkotókat. De mára itt az ideje annak, hogy ezen túllépjünk annyiban, hogy eleve szegmentáljuk valahogy. Például a hsz-ek jellegének ajánlásszerű szabályaival. Én igazából most erre vagyok rákattanva, mert a súrlódások zömét így el tudjuk kerülni úgy, hogy egy jó szabályozással nem vesztünk lírára éhes, valamilyen szinten megnyilvánuló embert. Persze gondolkodhatunk még ma is a régi definíciókban, de akkor lemaradunk, mert a kor már nem tűri meg az egyértelmű definíciókat. Új nemzedék ahogy eddig is tette, ha nem talált feloldást a problémájára, megoldotta maga. Az a probléma tehát, ami itt most e polémiában is megnyilvánul, az nem más, (a nevén nevezve) mint az új, a köznépi kultúra megjelenési formája. Ez az új kultúra amely megszületett már vagy 50 éve, de szárnyakat csak most az internet megjelenésével, és tömeges elterjedésével kapott. S ahogy nő az internetre felkapcsolódó emberek száma, egyenes arányban nő ezzel azok száma is, akik más jellegű, interaktív médiákat keresnek maguknak. Interaktivitás alatt azt értem, hogy itt azonnal reagálhat, nem úgy mint a konzervatív médiákban, rádió, tv, nyomtatott újságok. Sőt! Bár esetleg soha nem tanulta, de mert kipróbálhatja maga is írhatja a tartalmat, maga is szólhat szűkebb tágabb közösségnek. Egy ilyen médiánál tehát ahol egyrészt a hagyományos értelemben vett értelmiség van jelen, jelen lehet (szükséges és kell is) a nem értelmiségi is. Aki csak mondjuk az elemiben találkozott az irodalommal. De ma már felnőttebb fejjel választja azt. Ezzel persze csak arra akartam rávilágítani, hogy bármely belénk rögződött kategorizálás a full projektje számára maga a halál lenne. Hogy nyilvánvaló legyen a portál profilja, ezért ki is tettem a szlogenemet a főoldalra.

Persze folyamatosan változunk is. Bizonyára fejlődünk is, mert bár mi nem írjuk ki sehová, hogy mi miben vagyunk a leg-ek, mégis mindenki láthatja, tapasztalhatja aki összevet másokkal, hogy ez itt valami más. Ma még sokan idegenkednek a megjelenéstől, mert például nem szeretik az "itteni hangzavart" vagy mert ők a relatíve sok "idegen" (látogató) előtt nem mernek megnyilvánulni, és persze mindez megfejelve azzal, hogy annyifélék vagyunk, ahányan. A konfliktusok tehát egy bizonyos szinten kikerülhetetlenek. A mostani a portálon több szálon is futó dialógusoktól én azt várom el, hogy a TI akaratotok, és szándékaitoknak megfelelő ajánlás szülessen meg arra vonatkozólag, hogy hol, melyik publikációs felületen, milyen legyen, lehessen a hsz-ek jellege. (Már ahol lehet természetesen hozzászólni) Annak idején, amikor még jó régen ez a probléma (mármint a kritika legyen vagy ne) megjelent, szinte azonnal beüzemeltem egy önálló tartalomkezelőt, és elneveztem "kritikai zónának". Hogy már a nevéből is kitűnjön, hogy ott nem csak lehet, hanem kellene is kritizálni. Ámde! Szinte alig használják, illetve az ott publikált alkotások zöme egy darab kritikát sem kapott!!! Aztán megpróbáltunk egy másik kísérletet is, részben zárt dialógusú fórumok felhasználásával de sajnos az sem lett sikeres, el is halt.

Röviden: Én arra gondoltam, hogy a Mai Amatőr irodalmárok klubjában, és a mai blogban nem engednénk meg a kritikát. Legalább is olyan értelemben nem, hogy az bárminemű fájdalmat okozzon az alkotónak. Kritikának pedig ott lenne a Minden Ami Irodalom modul, és a kritikai zóna, és természetesen a magazin, ahol az olvasó a hozzászólásaival éppúgy írja a tartalmat, mint az aki a cikket, vagy másműfajú írást a magazinba publikálhatta.