Re: Lelkes Miklós: MARGITSZIGETI TŰNŐDÉS (Pontok: 1)
- Maurice (maurice@maurice.net.hu) Ideje: Augusztus 19, péntek, 10:22:53 | Önnek ezen felvetései teljes mértékben igazak. Még mentségem sem lehet, hogy a lediktált piszkozatot küldettem be...
De én az ön kritikáját elfogadva javítottam, nem úgy mint ön.
Az már csak szerény szépségtapasz lehet a válaszomban, hogy ön, mint a legkitűnöbb hungárian, a nemzeti imánkat sem tudja jól idézni...
"Ne adja ég! "Hozz reá víg esztendőt..." mormolom, átnagylelkűsködvén Kölcsey kívánságát egész Erópára.
Ezért önnek okulásul, mint egy szerencsétlen hazában élő magyar ( nem hungarian), ide idézem a Himnuszt.
Az 1. versszak hatodik sorából a rá igekötőre hívom fel a figyelmét.
1. Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bõséggel,
Nyújts feléje védõ kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendõt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendõt!
2. Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szõlõvesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
3. Õseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hõs magzatjai
Felvirágozának.
4. Hajh, de bûneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgõ fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktõl rabigát
Vállainkra vettünk.
5. Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Gyõzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
6. Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölötte.
7. Vár állott, most kõhalom,
Kedv és öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak vérébõl,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hõ szemébõl!
8. Szánd meg isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védõ kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendõt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendõt.
|
] |
|
|
|
|
