| Küzdőtér |
|
|
|
Re: Kaláka hír (Pontok: 1)
- Maurice (maurice@maurice.net.hu) Ideje: Augusztus 21, vasárnap, 10:48:53 | Lelkes Miklós már-már mániákus ragaszkodása az értéktelenhez, az elavulthoz, a hazughoz, az immoralitás elhullajtott mocskához döbbenetes. Velem akar polemizálni, de teszi ezt azzal a kommunista gőg alpári fensőbbségével, mellyel azt kívánja tudomásunkra hozni, hogy mindenki felett áll. Nem érvel, kinyilatkoztat. Most Bródy Sándor kapcsán. Sajnálatos, hogy Hegedűsre hivatkozik, arra a velejéig romlott és üresfejű kommunistára, a nem régen elhunyt „visegrádi remetére”, akinek irodalomtörténeti szerepe abból állt, hogy elhallgatott és hamisított. Valamikor megvettem irodalmi arcképcsarnokait, melyek a kutyának sem kellettek. Ezeket a viszonylag vaskos köteteket néhány száz forintért árusították. Alig tudtam tőlük megszabadulni.
Bródyban Lelkes Miklós a védhetetlen értéktelenséget veszi pártfogásába.
De nézzük a valódi irodalomtörténet álláspontját.
A Bródy iránt végletekig elfogult, kitűnő irodalomtörténész így zárja esszéjét Bródyról:
„De legfontosabb hatása irodalmon kivüli:
A pesti ember tipusjegyeinek tudatosításában, a pesti humor és a pesti gonoszság létrejöttében nagy szerepet játszott.”
A csodálatos tehetségű Várkonyi Nándor így ír:
„Nincs még egy írónk, aki annyira gyűlölné a magyarságot; egész művében egy jó szót, egy szép indulatot nem ad neki…”
Ezen a téren Bródy és Lelkes Miklós közös álláspontot képvisel.
A zseniális Féja Géza hosszasan ecseteli Bródy kártékonyságát. Csak néhány gondolatot szeretnék ebből felvillantani.”A dada azt tanúsítja, hogy a magyar nép, nyelv és szellem milyen távol állott Bródytól. A parasztok beszédmodora ebben a darabban elképesztő, a népszínművek népies beszéde természetesnek tetszik mellette. Bródy népi szólása csupa émelyítő művirág, fondorlatosan mesterkélt szólam, henye nyelvbéli cicoma, természetellenes érzelgés…”
„Bródy irodalmi műveinek jelentősége csekély…Művei az idő sodrában máris társadalmi adalékokká szürkültek.”
Végül idézzük Pintér Jenőt, aki sok ezer oldalas irodalomtörténetében 1 oldalt szentel Bródynak.
„…majd lapos prózát írt fáradt unalommal.”
„Kevés magyar írónak avultak el olyan gyorsan munkái, mint az övéi, a színek lekoptak róluk, témáit az újabb írók hatásosabban dolgozták fel, fogásai elcsépeltekké váltak…”
„Örökösen erjedésben volt, felületesen dolgozott, írói láza nem tűrte a legcsekélyebb önkritikát sem. Legtöbbször egyáltalában nem törődött sem elbeszélésének valószínűségével, sem lélekrajzának elfogadhatóságával, bizarr gondolatainak tömegét minden terv nélkül dobta olvasói elé, mesevezetése zilált volt Stílusát bizonyos nagyzoló modor jellemezte, pongyola bőbeszédűség, kellemetlen szószaporítás. Untató részleteivel sokszor nagyon is terhére volt olvasóinak…”
Pintér Jenő tökéletes leírásai pontról pontra igazak Lelkes Miklósra, de azzal a különbséggel, hogy Bródy így is jóval Lelkes felett áll.
|
] |
|
|
|
|
|
