| Küzdőtér |
|
|
|
Re: Kaláka hír (Pontok: 1)
- lelmik Ideje: Augusztus 21, vasárnap, 14:55:02 | "Úgy látszik, Bródyt talán mégsem a baloldal túlzott rajongása miatt gyűlölte a jobboldal. De akkor (leszámítva, hogy zsidónak született), vajon miért? "A Vígszínházban tegnap este az a botrány történt, hogy előadták Bródy Sándor Tanitónőjét. Nem enyhítő körülmény, hogy az eset jó néhány év óta többször is megismétlődött, hiszen Bródyék megszállása alatt volt az ország és a sajtó, nem tiltakozhattunk – írta 1919. október 7-ikén a Nemzeti Újság – Urak, ci devant elvtársak, figyelmeztetjük önöket, hogy Magyarországon, az új konjunktúrák mellett nem lesz kifizetődő üzlet a gyászoló faluval kíméletlenkedni." A nyomok tehát Bródy falu- és vidékábrázolásához vezetnek. 1920-ban a Magyar Múzsa, amikor jó hírként közölte, hogy kiknek a művei tűnnek el a színházak műsoráról, ugyanerre célzott: "az elvtelenségével kérkedő Bródy Sándortól nem halljuk a magyar falu intelligenciájának gyalázkodó leleplezését". Nekrológjában ezt pedzegette a Szózat is: "Alantasabb képet rajzolt a magyar vidéki életről, mint amely igazságos lett volna. Ennek szépségei iránt neki, a radikális átalakulásokra sóvárgó, városi lelkű zsidónak kevés érzéke volt." Amikor 1935-ben a pécsi színház bejelentette A tanítónő reprízét, a helyi lap rögtön közölt egy tiltakozó "olvasói levelet", amely "elavult és színpadilag se értékes műnek" nevezte a darabot, amelynek ráadásul "a miliője immorális és államellenes (aki falun élt, tudja, mennyire)". Még egyértelműbb, ahogy A dadát Milotay István 1936-ban (!) megbélyegezte: "olyan, mintha benne sötétlene a Károlyi-forradalom és a bolsevizmus egész förgetege, mintha Kun Béla vagy Pogány József szólalna meg itt, hogy kifejtse a fennálló magyar társadalmi rend feneketlen rothadtságát, vérig lázító, tűzre, gyilkolásra bőszítő erkölcseit. Nem a forradalom és a bolsevizmus szemlélete ez tizenhat esztendővel előrevetítve?" Várkonyi Nándor irodalomtörténész még 1942-ben is ugyanezt az ebet köti ugyanehhez a karóhoz: "Nincs még egy írónk, aki annyira gyűlölné a magyarságot: egész művében egy jó szót, egy szép indulatot nem ad neki. (…) Ha itt-ott egy tisztességes ember feltűnik munkáiban, mindig valami kiszsidó…" (Például Tóth Flóra, Kaál Samu, Bolygó Kis Erzsébet, ugye?) Várkonyi szerint Bródy "a parasztot erkölcstelen baromnak, a városi polgárt száraz, kietlen hiéna-léleknek, a vidéki középosztályt az ostobaság s a szemérmetlen, alacsony indulatok gyűjtőmedencéjének" mutatja. És a verdikt: Bródy "erkölcsileg kívül került a magyarságon".
Ha kívül került, maradjon is kívül, gondolhatta Wolff Károly, a fővárosi politikát meghatározó Keresztény Községi Párt vezetője már 1922 márciusában, amikor azt követelte (miként Az Est tudósításából kiderül), hogy a gyógykezeltetése miatt külföldön tartózkodó Bródyt, illetve bátyját és fiait április elsejei hatállyal lakoltassák ki Rudas fürdőben bérelt lakásukból: az ilyen írónak, ha visszatérne is, akkor se legyen hová. Szép, jelképes, keresztényi gesztus."
Részlet Nyerges András cikkéből. A szerző Pulitzer-emlékdíjas publicista, író.
Forrás: http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=86873
|
] |
|
|
|
|
|
