| Küzdőtér |
|
|
|
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- bogumil Ideje: Augusztus 22, hétfő, 05:41:39
(Adatok | Üzenet küldése) | | Akárhogy is akarják a kiváltó okokat megszüntetni,az onanizálásról senkit sem lehet leszoktatni.Ez a legjobb feszültséglevezető és gátlásoldó amit a természet kitalált.Nem kell észrevenni,rá kell hagyni az egyénre,akár 1 éves akár 100.Szerintem ez a helyes viselkedés.Az igaz,hogy legtöbbször valami feldolgozatlan lelki problémára hívja fel a figyelemet.Azt igyekezni kell megoldani,de az onaninázálást tiltani,elrettententeni(gericsorvadást kapsz tőle stb)óriási hiba.A teremtő jól kitalálta ezt a dolgot. |
|
|
|
|
|
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: Augusztus 22, hétfő, 10:43:33
(Adatok | Üzenet küldése) | | Szerettem volna tőled kérdezni valamit már az előző irásaidnál is (közben most jelezném, hogy olvastam őket, és nagyon-nagyon tetszettek), szóval a kérdés: találkoztam egy kisfiúval (5 éves volt), aki nem engedte, hogy megöleljék. Az anyjának sem. Az anya szerint csecsemőkorában sem szerette, mondhatni: soha. A gyerek egyébként érdeklődő, talán kicsit láthatóan hiányolja a foglalkozást, de nyitott, kedves kis kölyök. Mennyire normális dolog ez, és mi okozhatja? |
|
|
|
|
|
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- Gyongyi Ideje: Augusztus 22, hétfő, 11:35:39
(Adatok | Üzenet küldése) | Szia Kedves Atlantiszi!:)))
Nagyon örültem, hogy ismét újabb cikkeddel talákoztam itt. Annak meg különösen, hogy az ilyen un. "tabu témák"-ról is írsz. Szükséges, mert a szülők erről általában nem mernek sehol beszélni, pedig van, aki érzi, hogy baj van, csak éppen nem mer kihez fordulni, nem meri kiadni ezeket a legbelső dolgokat. És ha ilyenkor nem talál rá a megfelelő szakirodalomra, akkor bizony nagyon magára marad a problémával.
Azért is örültem, mert ez már konkrétan nekem sem szakterületem, bár igyekszem minden kezembe kerülő gyermekpszichológiát elolvasni, és annak idején pszichológiai tanulmányaink során beszéltünk sokat róla. Mégis jó ezeket egy szakember szájából újra és újra hallani. Esetleg kiegészítésekkel, néhol más megközelítéssel, mint ahogy most Tőled is hallottam. Pedig mi a gyermekpszichológiát oktató tanárnőnkért rajongtunk, és minden szavát ittuk. Most Te ennek ellenére egy újfajta megvilágításba is helyezted számomra a dolgokat.
Ezért egy nagy-nagy köszönettel tartozom.
Csak remélni tudom, hogy a cikksorozatodnak még sokáig nem lesz vége, és nagyon sok "lementendő anyaggal" szolgálsz továbbra is nekem/nekünk. Ezek számomra értékes dokumentumok. Kérlek, még ne hagyd abba ebben a témában a publikálást nagyon sokáig...;)))
Sok-sok szeretettel:
Gyöngyi
|
|
|
|
|
|
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- Atlantiszi Ideje: Augusztus 22, hétfő, 19:29:22
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | „Akárhogy is akarják a kiváltó okokat megszüntetni,az onanizálásról senkit sem lehet leszoktatni.Ez a legjobb feszültséglevezető és gátlásoldó amit a természet kitalált.Nem kell észrevenni,rá kell hagyni az egyénre,akár 1 éves akár 100.Szerintem ez a helyes viselkedés.Az igaz,hogy legtöbbször valami feldolgozatlan lelki problémára hívja fel a figyelemet.Azt igyekezni kell megoldani,de az onaninázálást tiltani,elrettententeni(gericsorvadást kapsz tőle stb)óriási hiba.A teremtő jól kitalálta ezt a dolgot.”
Kedves Bogi, nem értek egyet veled.
1. „az onaninázálást tiltani, elrettententeni (gericsorvadást kapsz tőle stb) óriási hiba.”
Nem tiltásról, és nem elrettentésről írtam, sőt!!!
Ezt írtam, megismétlem:
Soha nincs emiatt se szidás, se rászólás, semmi olyan, amivel bűntudatot ébreszthetnénk a gyermekben, hiszen, csak egy nagyon is természetes szükségletét próbálja kielégíteni.
2. „Ez a legjobb feszültséglevezető és gátlásoldó amit a természet kitalált”
Ez nagyon nem igaz a serdületlen
gyermekekre!
Mert: mi is az onanizálás? Saját magunkban saját magunk által keltett nemi izgalmi állapot létrehozása. Végeredmény nélkül. Végeredménye a kielégülés lenne, ami valóban feszültségoldó. Erre azonban csak egy, már biológiailag érett egyén képes. És akkor már nem is onanizálásnak, hanem önkielégítésnek hívjuk.
Vagyis: az önkielégítés oldja a feszültséget, ugyanúgy, mint egy sikeres nemi aktus.
Ha a kielégülés nem következik be, a feszültség csak tovább nő, mivel a nemi izgalmi állapot nem jut el a végkifejletig. Nincs „katarzis”!
Az onanizáló serdületlen biológiailag éretlen, tehát alkalmatlan a kielégülésre. Én legalábbis még nem láttam ejakuáló óvodást!
Vagyis: a kielégülés nem következik be, ugyanúgy nem, mint egy rosszul sikerült, vagy félbemaradt nemi aktus esetében. A feszültség marad, sőt tovább növekszik. Arról nem is beszélve, hogy a kiváltó ok
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- papaya Ideje: Augusztus 23, kedd, 12:34:01
(Adatok | Üzenet küldése) | Szia Atlantiszi
Nagyon színvonalas írások,és a napi dolgokról szólnak.
Nagyon jó ,hogy kapcsolódnak az írások egymáshoz.
Mikor a végéhez érsz akkor fog összeállni a dolog egy egész egységgé.
Ha nem bánod elmenteném a mostani és az előző téma írásait.
Gratulálok ,és további jó munkát kívánok.
Laci
|
|
|
|
|
|
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- Micike22 Ideje: Szeptember 14, péntek, 14:19:52
(Adatok | Üzenet küldése) | | Sziasztok! Van egy 1 eves és 9 honapos kisfiam aki lassan fel éve ugy vettem észre onanizal. Lefekvés elott vagy van néha hogy utan is le fekudve súrolja magát a földhöz. Látszólag nagyon elvan egyedül. Nem tudom mi tevő legyek, mert egyszer a dokineni látta és azt mondta hogy szoktassam le a gyereket mielőbb mert az oviban majd kinevetik, kikozositik. Mi a véleményetek, mi tevő legyek? Ez normális ebben a korban? Valakinek hasonló tapasztalatai voltak fiu gyermekével kapcsolatosan? Köszönöm! És nagyon várok hozzászólásokat! |
|
|
|
|
|
Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- Zozy Ideje: November 07, szombat, 20:51:17
(Adatok | Üzenet küldése) | Üdv!
Nos a cikket végigolvasva arra jutottam hogy a szakembernek IGAZA van!
Mivel én "sajnos" bentlakásos intézetben nevelkedtem, van némi tapasztalatom arról, hogy képesek e a gyerekkorúak (Értsd 10-11 éven alluliak) az orgazmusra.
Én az intézetben töltött idő alatt nem láttam ilyent! Pedig az ilyen intézményekben elég durva dolgok folynak már 2.-3. Osztályos gyerekek között is! B....lásnak nevezik konkrétan, tehát teljes szexuális kontaktok is voltak. Ennek ellenére abban a korban senki nem jutott el bizsergésen túl SEHOVA sem! Maximum a nevelői szobába, ahol megszégyenítés, rosszabb eseten erőspaprikás leszoktatásban volt része.
Mikor 6. Osztályosok voltunk az volt részlegünkön a szenzáció, hogy az egyik koraérett visszabukott 13 éves gyereknek a kezével sikerült. Komolyan körbeálta mindenki és kérdezgették hogy mit érez, mert senki nem tudta mi az amit kéne érezni.
Magam is 7. Osztályos lehettem, mikor már tudtam mi az orgazmus, de nekem is jól meg kellett izzadni, mire sikerült elérni és utána is sokszor volt olyan hogy nem ment a dolog. És még az osztálytársak előtt voltam én is, mivel voltak sokan, akik még 8. Osztály fele élték csak meg, sőt olyat is tudok, aki csak szakmunkásban 9. Osztályban 15 éves korában.
Szóval nem olyan egyszerü eljutni a "csúcsig" gyerekként! |
|
|
|
|
|
|
