Re: A gyermekkori onanizálásról (Pontok: 1)
- Atlantiszi Ideje: Augusztus 22, hétfő, 19:29:22 | „Akárhogy is akarják a kiváltó okokat megszüntetni,az onanizálásról senkit sem lehet leszoktatni.Ez a legjobb feszültséglevezető és gátlásoldó amit a természet kitalált.Nem kell észrevenni,rá kell hagyni az egyénre,akár 1 éves akár 100.Szerintem ez a helyes viselkedés.Az igaz,hogy legtöbbször valami feldolgozatlan lelki problémára hívja fel a figyelemet.Azt igyekezni kell megoldani,de az onaninázálást tiltani,elrettententeni(gericsorvadást kapsz tőle stb)óriási hiba.A teremtő jól kitalálta ezt a dolgot.”
Kedves Bogi, nem értek egyet veled.
1. „az onaninázálást tiltani, elrettententeni (gericsorvadást kapsz tőle stb) óriási hiba.”
Nem tiltásról, és nem elrettentésről írtam, sőt!!!
Ezt írtam, megismétlem:
Soha nincs emiatt se szidás, se rászólás, semmi olyan, amivel bűntudatot ébreszthetnénk a gyermekben, hiszen, csak egy nagyon is természetes szükségletét próbálja kielégíteni.
2. „Ez a legjobb feszültséglevezető és gátlásoldó amit a természet kitalált”
Ez nagyon nem igaz a serdületlen
gyermekekre!
Mert: mi is az onanizálás? Saját magunkban saját magunk által keltett nemi izgalmi állapot létrehozása. Végeredmény nélkül. Végeredménye a kielégülés lenne, ami valóban feszültségoldó. Erre azonban csak egy, már biológiailag érett egyén képes. És akkor már nem is onanizálásnak, hanem önkielégítésnek hívjuk.
Vagyis: az önkielégítés oldja a feszültséget, ugyanúgy, mint egy sikeres nemi aktus.
Ha a kielégülés nem következik be, a feszültség csak tovább nő, mivel a nemi izgalmi állapot nem jut el a végkifejletig. Nincs „katarzis”!
Az onanizáló serdületlen biológiailag éretlen, tehát alkalmatlan a kielégülésre. Én legalábbis még nem láttam ejakuáló óvodást!
Vagyis: a kielégülés nem következik be, ugyanúgy nem, mint egy rosszul sikerült, vagy félbemaradt nemi aktus esetében. A feszültség marad, sőt tovább növekszik. Arról nem is beszélve, hogy a kiváltó ok, legyen az nemi késztetés, vagy szorongás, nem szűnik meg.
Ennek következtében a serdületlen gyermek újabb és újabb kísérleteket tesz, lassan már semmi más nem érdekli.
Nem értek egyet azzal sem, hogy nem kell észrevenni! Nagy ügyet természetesen nem kell csinálni belőle, de nem észrevenni egyszerűen nem lehet! És nem is szabad figyelmenkívül hagyni!
Először is bontsuk kétfelé a problémát, mivel 2 különböző kiváltó oka lehet:
1. ösztönös nemi kíváncsiság, az új érzetek megtapasztalása (ez inkább az óvodás korosztályra jellemző, és nagyon egyszerűen és természetesen "kezelhető")
2. szorongás, félelem, vigísz-keresés (ez inkább a kisiskolás korosztályra jellemző)
Képzeljük el a következő szituációt, mondjuk egy óvodai szituációban:
A kisgyermek mindenki számára látható módon ingerli magát, mondjuk hosszasan. A többi gyermek is észreveszi. Mivel a gyerekek kíváncsiak, megkérdezik, mit csinál, miért csinálja? Erre az érintett valószínűleg nem tud válaszolni, erre a többi gyermek is nekilát kipróbálni az új játékot. Mindegy, hogy a gyermek milyen nemű, egymást a kicsik mindig mindenben utánozzák. És az óvónéni tegyen úgy, mintha semmit sem venne észre? Amikor már a jelenlévő 25 gyermekből mondjuk 12-ről szakad a víz a nagy, és hiábavaló igyekezettől, és sem mesére, sem játékra nem figyelve elmélyülten tevékenykednek saját izgalmuk fokozására, és lassan a többi is bekapcsolódik, akkor még mindig nem vegye észre a felnőtt?
Nem egy alkalommal voltam már tanuja elaludni nem tudó gyermek onanizálásának (amikor történetesen nem én altattam, hanem tapasztalatlanabb fiatal kollega, vagy szintén fiatal, és tapasztalatlan dajka, aki vagy tényleg nem vette észre, mi történik a takaró alatt, vagy nem mert beavatkozni sehogyan, mert az óvónéniknek sürgős minőségbiztosítási, vagy bármilyen egyéb értekezletük volt), ill. az onanizálás eredményének: a gyerek holtáfáradtan, kimerülten, karikás szemmel, csurom vizesen lihegett az ágyában, és szabályosan kínlódott.
Vagy képzeljük el ugyanezt a szituációt az iskolában! Mondjuk egy olyan gyermek esetében, aki a szülei botrányos otthoni életvitele (italozás, verekedés) miatt szorong!
A gyermek a tanítási órákon nem figyel, csak saját nemiszervével foglalkozik, lemarad a tanulásban, soha nem tudja, miről van szó, egyre romlik a tanulmányi átlaga, kifárad, kimerül, ellehetetlenül – amennyiben a tanítónéni úgy döntene, hogy nem vesz tudomást a dologról. A többi gyerek akkor is látná, kineveték, kicsúfolnák. Persze, ha a tanítónéni azt mondaná a gyerekeknek, ne figyeljenek oda, nem kell észrevenni, ez jó dolog, ettől megnyugszik mindenki… azt hiszem, nem kell folytatnom.
Nem egy gyermek került már a nevelési tanácsadó gyermekpszichológusához pontosan emiatt. A felfokozott, sőt egyre fokozódó kielégületlenség érzése, a nagyon rendszeres onanizálás miatt lefogytak, ingerlékennyé, figyelmetlenné váltak, kialvatlanok voltak, elgyötörtek, karikás szeműek, fáradtak. Csökkent a teljesítőképességük, és szorongásaik még emiatt is fokozódtak.
Természetesen ez mind, és amit a cikkben írtam az is mind csak a serdületlen gyermekekre vonatkozik. Egy felnőtt már tudja kezelni – és ez még szó szerint is igaz – kézben tarjta a dolgot.
|
] |
|
|
|
|
