Re: Lelkes Miklós: Hazaffy Úr (Pontok: 1)
- Maurice (maurice@maurice.net.hu) Ideje: Augusztus 25, csütörtök, 22:32:51 | "Nem Önöknek írok, hanem azoknak, akiket minden oldalról érdekelnek a tények, akik becsületesen az igazságot keresik a hazai és a világtörténelemben."
Ezt a mondatot azért emeltem ki ebből az egyébként kétes értékű és tartalmú írásból, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá váljék a szerző tudománytalan és minden erkölcsi és szellemi tartást bátran nélkülöző gondolkodásmódja.
Paul Valéry írta egyszer azt a sokat idézett gondolatot, ami a pszicholingvisztika alapvetése is lehetne, miszerint a mondat a lélek képessége.
A "nem önöknek írok" mondategység rögvest azt hozza a tudomásunkra, hogy lelmik írását ne olvassák azok, kiknek szilárd világlátásuk van, hanem lelmik azokra szeretné kivetni a hálóját, akiket még nem fertőzött meg teljesen a bolsevik szellem hitvány pragmatizmusa. Ő majd befejezi az ideológiai nevelésüket. Ezért él, ez élteti.
"...akiket minden oldalról érdekelnek a tények..."
Nem is értem ezt a mondategységet, és nem értette senki, bárkit is kérdeztem.
Mit jelent a minden oldalról érdeklődést kiváltó tények?
A tények nem magyarázhatók több oldalról, a tényeknek egy arcuk van. Kivételt képez ez alól a tudományosnak hazudott szocializmus, ami a legarcátlanabb hazugságok terjesztésében mindenkori első helyezett volt és maradt.
Lelmik biztos ismeri a tények sokarcú hazugságait. "Moszkvában nem osztogatnak, hanem fosztogatnak." Ez a szálló ige jól példázza a legalantasabb hazudozás mechanizmusát.
Vegyük Hegedűst.
Tény, hogy Hegedűs baloldali, kommunista, a MSZMP tagja volt.
Tény, hogy marxista elveket vallott, műveiben ez nyomon követhető.
Tény, hogy élete végéig abban a Népszabadságban publikált, ahol a mai napig is szélsőbaloldali hazugságokat gyártanak, terjesztenek (pl. a Teller-levél).
Tény, hogy Hegedűst nem olvassák, művei tornyokban állnak a könyvesbolti raktárakban, és e könyveket 10-20 %-os áron is alig lehet értékesíteni.
Tény, hogy Magyarország legnagyobb irodalomtörténészei, Pintér Jenő, Beöthy Zsolt, Várkonyi Nándor, Féja Géza, Farkas Gyula, Szerb Antal Bródyt sekélyes, rossz stílusú, tehetségtelen, erkölcsileg erőteljesen megkérdőjelezhető lelkiségű írónak tartották, ami állítással szemben a hegedűsi álláspont tudományos szempontból nem értékelhető.
Tény, hogy Hegedűs irodalomtörténeti szándékkal megírt arcképcsarnokai ideológia szemszögből szélsőségesen elkötelezettek, a fenti szerzőkhöz képest színtelen és siváran egyoldalú stílusban megírt esszéi nem tarthatnak számot a magas irodalmi megbecsülés megfellebbezhetetlen igazságára.
Ezért a lelmik által megidézett konklúzióm a tények alapján valós következtetés.
"..akik becsületesen az igazságot keresik...". Miért, lehet becstelenül az igazságot keresni?
Pszicholingvisztikai szempontból ezek a triviális kijelentések a leírójuk morális hazugságairól rántják le a leplet. Relativizmusuk rejtegetett álnokság.
Ilyen az emberarcú szocializmus. Nézzük az arcokat, Rákosiét, Sztálinét, Leninét, Marxét, Kádárét, Berijáét, Gerőét, Apróét, Péter Gáborét.
Ez ugyanolyan, mint a krisztusi kereszténység. Jogos a kérdés: Miért, van másik?
A hazai és a világtörténelemnek sem nem szakértője, sem igazságkeresője nem lehet Lelkes Miklós.
Aki folytonosan ezt hangoztatja, azt általában az igazság nem érdekli, vagy annak örökké keresője marad.
"Igen, igen, gondolkozni kellene, Hazaffy Úrnak és társainak is... ha az igazságot keresnék."
Ez a mondat (ha egyáltalán annak lehet nevezni) az egyik legostobább szörnyszülemény, amit életemben olvastam.
Amikor Lelkes Miklós moralizálni szeretne, rögvest dadogni kezd.
"Hazaffy Úr jellegzetes típus. Ilyen volt, van, lesz. A tények közül csak az érdekli, ami őt igazolja. Logikája, ha bántani, gyalázkodni akar, gyakran szórakoztatóan nevetséges."
Ezek a tetszetős kijelentések azért értéktelenek, mert Lelkes Miklós mindig adósunk marad megnyilatkozásait alátámasztó tények közlésével. Bármit ír, az agyaglábakon tántorgó ostobaság.
________________________________________
"Hazaffy Úr másként vélekedik a magyar múltról, tőle idézem példának, igaz, szövegkörnyezetéből kiszakítva, de ez, szerintem, nem változtat a lényegen:
"Ha Horthynak csak az lett volna az érdeme, hogy a külföldről irányított, ázsiai kegyetlenségű bolsevizmust kitakarította az országból, már azzal megérdemelné a XX. századi magyar történelem egyik legnagyobb alakjának titulusát."
Nos, én nem így látom a dolgot, de azt rögtön beláttam: Hazaffy Úrral való további vitánknak nincs értelme. Minek a falra borsó? Nem firtattam: és mint vélekednek, például, a "nem ázsiai" kegyetlenségről az egykori zsidó munkaszolgálatosok, - vagy utódaik?!
_____________________________________
Pontosan a zsidó munkaszolgálatosok és utódaik biztosítottak Horthynak és családjának Portugáliában egy villát és életjáradékot.
Horthyt háborús bűnösként sem ítélték el az egyébként a háborús bűnösség ítéletét nagyon könnyen meghozó győztesek.
Ezzel nem kívánom Horthy Miklóst a történelem nagyjai közé emelni, csak nem értem Lelkes Miklósnak a tényeket makacsul háttérbe szorító, állítólagos igazságkeresését.
Bántónak és pökhendi bolsevik beidegződésnek tartom Lelkes Miklós mániákussá váló hungarianokról és hazaffyas úrakról handabandázó kirohanásait, amikor honfitársairól beszél.
Bántónak és szánalmasnak tartom Lelkes Miklósnak a magyar irodalom legszentebb alkotóiról, Petőfiről, József Attiláról, Móricz Zsigmondról leírt szemétrevaló gyalázkodásait, miközben Bródyt, a XX. századi magyar irodalom egyik legellenszenvesebb, legfelháborítóbb életvitelű, az egyik legrosszabbul író ripacsát védelmébe veszi.
A Füst Milánnak Rákosihoz írt levelét azért idéztem ide, hogy megmutassam Bródy Sándornak, a baloldali újságírónak a legalantasabb úri huncutságokhoz vonzódó ellentmondásos személyiségét, kisszerűségét, ripacsmivoltát, szánalmasságát.
De úgy látszik, Lelkes Miklós, a humor felkent bajnoka ennyire tompa az iróniához, ennyire éretlen a saját infantilis locsogásait humornak álmodóközegében.
|
] |
|
|
|
|
