Re: Lelkes Miklós: GÚNYOS MINIMESÉK /6/ (Pontok: 1)
- Gyongyi Ideje: Augusztus 29, hétfő, 01:11:53 | Kedves Miklós!
Én ugyan magamban fogadalmat tettem, hogy kimondottan provokatív jellegű, politikai, közéleti dolgokhoz nem szólok többé hozzá, de most kénytelen vagyok kivételt tenni, mivel a második kis mese által megszólíttatva éreztem magam, hiszen előzőleg állást foglaltam az arany középút képviselete mellett. Tehát jogos, ha megszólíttatva érzem magam.:) És mint látni fogja, más motivációim is voltak, amiket lentebb fejtek ki.
Elképzelhető, hogy kis fricskának szánta, mivel a történetek főcíme erre utal, de ebben a történetben nem is tudja, milyen nagy igazságok rejlenek. Nem gúny, hanem inkább ténylegesen jó meglátások.:)
Egy helyütt azért kiegészítéssel szolgálnék:
"Amit szereztél, azt a hazától nem kaptad, hanem elvetted."
Nos, ez így nem reális egészen. Kis pontosításra szorul, ha jól belegondol. Valóban nem "kapta" a hazától. Mivel senki sem kap csak úgy a hazától semmit, anélkül, hogy bármit is letett volna cserében az asztalra. Legalábbis az esetek többségében így van, hacsak nem próbálják meg mindenféle kiskapuk kiépítésével, kerülőutakkal becsapni a "hazát". Ha ez sikerül, akkor kaphat érdemtelenül. Csakhogy jól tudjuk, hogy ez ideig-óráig működik, és előbb-utóbb fény derül a turpisságra, akkor a "haza" többszörösét követeli vissza büntetésként a tőle elvett javaknak. Jogosan. De térjünk vissza oda, hogy senki sem kap csak úgy bármit is a hazától. Bizony nem. Azért a nagy többség becsületesen megdolgozik. Minden jóért. Kezdve a tanulással, majd a tisztességes munkával (azért talán még a többségre mondhatjuk, hogy becsületes munkával éri el, amit elér). Kinek-kinek le kell tennie az asztalra azért valamit, hogy cserében bármit kapjon, vagy mondhatjuk úgy is, vehessen el valamit a hazától. Mert ebben az esetben kiérdemelten veszi el. És ez nem bűn. Tehát vagy úgy lenne helyes a megfogalmazás, hogy elveszi, de kiérdemelten, vagy úgy, hogy kap, az általa szerzett érdemeknek megfelelően.
Én például mindenért tisztességes küzdelmet, és nem kis küzdelmet vívtam, amivel most rendelkezem. Alaposan megharcoltam érte, és a harcomat folyamatosan vívom, hogy újabb és újabb érdemeket szerezzek. Értsük ezt minden téren, ne csak anyagiakra, hanem számomra főként szellemi dolgokra, mert én - bármily lebecsülendő is ez manapság - ezeket mindenképpen előnyben részesítem. Nem véletlen, hogy állandóan azon töröm a fejem, mikor mit tanulhatok tovább, hogyan léphetek szellemileg még egy lépcsőfokkal feljebb.
De kezdek kissé eltérni a tárgytól, ráadásul személyes dolgokat feszegetek, ami nem helyes, mentségemre szolgáljon, hogy saját magammal kapcsolatban teszem, ami szívem joga. Mindössze csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy bizony megdolgozunk, megküzdünk azért, amit kapunk vagy elvehetünk.
De íme egy másik nagy igazság, amit megfogalmazott - talán szintén nem jószándéktól vezérelve, de mégis nagyon igaz, amit ír. Idézem:
" A te arany középutad pedig igencsak fent volt, van, míg a mienké itt, lent. A két arany középút között azért van egy kis különbség!"
:)) Nos, igen. Ez az én értelmezésemben így hangzik, és nagyon egybecseng a meglátásommal:
Az én arany középutam igencsak fent volt és van. Bizony.:) Tudja, azért, mert ha a lent történő eseményeket, csatározásokat, vagy vegyünk alapul bármilyen problémát (tényleg bármilyet: magánéleti, tudománybeli, közéleti...), ezeket képesek vagyunk eltávolítani érzelmileg magunktól, tehát nem "benne lenni" érzelmileg valamiben, hanem kellő távolságból, mintegy felülről szemlélni, bizony-bizony akkor beigazolódik, hogy sokkal-sokkal többet vagyunk képesek meglátni ezáltal, mint akkor, ha lent vagyunk, benne a probléma, csata kellős közepében. Érzelmileg teljesen benne, hogy ezektől az érzelmektől szinte ne is lássunk az orrunknál tovább. Pszichológiailag is nagyon igaz, hogy az aktuális problémáinkat el kell tudni távolítani magunktól annyira (mintegy kívülről szemlélve), hogy jobban átláthassuk. De ugyanígy igaz a közéletre. Kellő magasságból (és itt nem gőgre, lekicsinylésre gondolok) kell tudni szemlélni a történéseket. Akkor sokkal több dolog megvilágosodik, jobban látjuk az egészet egyben, minden részletére rálátunk. Így több felfedezést teszünk, jobban felismerjük az összefüggéseket. Tudja, olyan ez, mintha repülőgépről nézne mondjuk egy csatajelenetet. Az a katona, aki ott lent harcol, az csak éppen az aktuális ellenfelét látja, akivel harcol, esetleg perifériájába kerül a közvetlen környezetében zajló esemény, az ott harcoló felek. De aki a repülőgépen ül (és ez esetben nem túl magasan, csak amolyan madártávlatban), az bizony aprólékosan meg tudja szemlélni az egész jelenetet. Minden részvevőt lát. Minden eseményről tudomást szerezhet. Jobban átlátja az aktuális helyzetet. Még esetleg azt is kiokoskodhatja a kapott többletinformációk alapján, mi lesz a csata végkimenetele, de ez talán nem minden esetben látható előre, még onnan sem. A globális helyzet viszont igen. És ennek segítségével akár élesebb, jobb, pontosabb meglátásai lesznek.:)
Látja tehát, hogy magam is bebizonyítottam a példák által: igaza van. Más a "fenti arany középút" és bizony hogy más a "lenti arany középút" (Van ilyen?) ;)
Mert az én értelmezésemben ez bizony nem jól érzékelhető, legalábbis odalentről, hacsak nem véletlenszerűen keveredik valaki középre.;) Mert valahogy oda sodródott a hadakozó tömegek által.;) Így persze előfordulhat.;) De odalentről ezt megtalálni... valljuk be, elég nehéz feladatnak minősül...:) Nagyon résen kellene lenni. Ám a harcoló felek (csak hogy ne lehessen személyeskedésnek ítélni, amit írok, pontosítsunk úgy, hogy a harcoló felek legyenek példának okáért a ma létező két legynagyobb politikai párt), szóval a harcoló felek másra nem tudnak a saját harcuk közben figyelni, hiszen a harcra összpontosítanak. Közben fel sem tűnik, hova sodródnak...
Engem nem sértett tehát a legcsekélyebb mértékben sem a cikke. Apró kiegészítéssel, és számomra egy értelmezhetetlen kifejezéssel ugyan, de nagyon jól látja.;) A kiegészítésemet csatoltam, a másikat meg legyünk olyan nagyvonalúak, és felejtsük el.;) Legalábbis a magam részéről.
:) Konklúzió: ez a fricska most nem fricska, de így van ez jól.:) Tekintve, hogy nem "gúnyos minimesének" értékelhető a második tanmese, ebbe a kategóriába semmiképpen nem sorolnám be. Ha javasolhatom, akkor inkább minibölcsességként kategorizáljuk.;)
Üdvözlettel:
Gyöngyi |
] |
|
|
|
|
