Re: Polonius monologja - gondolataim az etikáról (Pontok: 1)
- mango Ideje: Szeptember 19, hétfő, 19:21:12 | Kedves Lelmik Úr,
köszönöm, hogy vette a fáradtságot és kissé száraz és erősen szubjektív eszmefuttatásomat elolvasta, sőt még a gondolatait is alája írta.
Azt gyanítom, nem teljesen egyezik a véleményünk, - ami tulajdonképpen egyáltalán nem baj, ha jobban belegondolok... Hisz ahányan vagyunk, annyifélék vagyunk.Mindenki másként boldog, és másban hisz.
Ezt szabad.
Igen. Én bátorságnak érzem, és tartom azokat a zászlóvivő embereket, akik az újrakezdés meg nem szűnő erőfeszítésével, mélyről fakadó, igaz hitükért kiállni merészelnek bármikor, bárkivel.Megteheti ezt bárki.
Én sajnos nem vagyok - mint írtam, - egy harcias típus, inkább amolyan csendesen szemlélődő, én azt szoktam volt mondani: "köldöknéző"-fajta vagyok...
Ismerem, olvastam az általam igen nagyra tartott tagtársunk kiállását Hamsun mellett, - és meg kell valljam, hogy sok forrást elolvastam a norvég hírességről, akiről még ma sem egyértelmű az állásfoglalás fasiszta voltát illetően,tehát én ezzel óvatosan bánok. Mérlegelem szavaimat is, semmiképpen nem szeretnék egy csepp vitát sem generálni.
Ezért én ezen a ponton megálljt parancsolok magamnak, - a politika és a közélet ilyetén boncolgatása rémisztően kívül esik az én érdeklődési körömön: semmiféle nógatásra (rosszabb esetben provokációra, ami remélem, nem fordul elő e portálon) nem óhajtok SOHA, SEMMIKOR reagálni, és ebbéli nézeteimet nem óhajtom másokkal sem megosztani, sem hangoztatni.
Véleményem szerint ez a régebbi ügy ezen írásom alatt való megtárgyalása nem is igazán ide illik, tehát, mint fölösleges dolog görgetését elmémben: elvetem.
Az igazság keresése is magamban zajlik: nem tárom a nyilvánosság elé.Magánügyként kezelve óvom azt. Ez egyfajta védekezés, mert a vita, és a parttalan szócsata riaszt engem. Nem akarok semmibe belemenni, ahol sérülhetek, ahol megbánthatnak, ahol véget nem érő meddő harc várna rám. És hát, igen, bevallom: esendő ember vagyok, mint mindannyian, még tévedéseinkben sem tévedhetetlenek: egyikünk sem orákulum.
Viszont elismerem, hogy van létjogosultsága mindenkinek abban és úgy hinni, ahogy szíve diktálja. Ha valaki Knut Hamsunt másként ítéli meg, mint Ön, - még korántsem biztos, hogy téved.
Talán épp neki van igaza. Ki tudja? Senki sem jelenthet ki semmit ex cathedra...
Én tartózkodom - és ezt épp úgy el kell fogadni, mint azt, ha valaki kiáll valamely olyan eszme mellett, amiben hisz, és ami mellett leteszi voksát. Tovább megyek: meglehet, hogy még tisztelek is valakit a harcos kiállása miatt, annak dacára, hogy én a hangomat sem hallatom az adott vitában. Mint most.
Ez egy jól bevált módszer nálam, - és ebből senki és semmi sem billenthet ki.
Így történhet az meg, hogy most, e pillanatban - rövidre zárva reflexiómat, - be is fejezem azt.
Mint írtam, nagyon szelíd és béketűrő asszony vagyok.Itt én csakis verset és irodalmi műveket óhajtok olvasni, a Magazint a legjobb tudásom szerint szerkeszteni és navigálni, és ezekkel múlatni az itt töltött időmet... Ebben a Magazinban én közéleti és politikai témájú cikkeket nem szívesen látok, amíg egy bizonyos fajta kultúra gyökeret nem ver és a viták egy kellemes, akár uzsonnahangulatú beszélgetéssé nem szelídülnek.
Még egyszer köszönöm hogy időt áldozott írásom elolvasására, és elmondta a véleményét.
Üdvözlettel
mango |
] |
|
|
|
|
