Re: Ha pénzed van... (Pontok: 1)
- Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: Október 08, szombat, 05:37:11 | -)) Bogi!-))
A munka az ember alapvető tevékenysége. Tesz-vesz, ügyködik maga körül, így volt ez mióta csak embernek nevezhető. Mivel önmaga védtelen a természet ellen, a szükségleteit ki kellett, hogy elégítse, önmaga mindennel nem bírt, cserélt. Majd megjelent az a hűű de gonosznak kikiáltott pénz. Holott alapvetően a pénz nem más, mint a különféle cseretermékek egyazon névre hozása.
Hogy mi a sok, és a kevés a pénz esetében, nagyon szubjektív, és megfoghatatlan. A sok, az mindig a többet jelenti, mint a megfogalmazó átlagigénye. Hogy tovább tudjunk menni, jelentsük ki: egy bizonyos társadalmi érteg az, akinek sok pénze van, mondjuk a Budai luxuslakások lakói.
Nos, ezen emberek a mi szemünkbne nagyon gazdagok, más szemében ez a vagyonok elenyészőek, és említésre sem méltóak. De nézzük tovább a "kisember" szemszögéből!
Sok pénzt sokféleképpen lehet "csinálni"
1., kiemelkedő szaktudással, vagy
2., örökölhető, vagy
3.,marha nagy szerencsével vagy,
4., jó üzleti érzékkel vagy,
5., szívós, kitartó munkával, vagy
6., harácsolással, csalással, effektív minket kisembereket bosszantó dolgokkal
Tudom, most sokan lehurrognátok: "lám én is jó szakember vagyok, kitírtóan, szívósan dolgozom, és mégis egyik napról, a másikra élek" Bizony , igazad lehet. Azt nem is írtam, hogy minden ezekkel rendelkező ember tud sok pénzt csinálni, de vannak, akiknek sikerült.
Térjünk vissza az eredeti gondolathoz!
Az ember alapvető szükséglete a munka! Nem, nem azt mondtam, hogy a pénzcsinálás, hanem a munka. A klasszikus esetben az történne, hogy a szülő látva gyermeke affinitását, arra ösztönözné, hogy az legyen csemetéje pénzkereseti forrása is, amiben örömét leli, azaz egy olyan tizenévest, aki szeret fúrni-faragni, azt nem ügyvédi pályára tuszkolná a család, hanem hagyná, hogy boldog bútorasztalossá váljék. valóban. A jelen társadalmi helyzet az az, hogy könnyebb ügyvédként megélni, mint bútorasztalosként, és a ostoba sznobizmus sem kedvez annak, hogy mindenki a szíve szerint válasszon.
Hiszen, ha valaki szereti a munkáját, az előbb utóbb szakmájának a szó legnemesebb értelmében vett mestere lesz, és örömmel gogják felkeresni a megrendelők. Igen, ez hosszú, és bizonytalan folyamat, de akárhogyan is vesszük, ennek így kellene lennie, és akkor nem lenne ennyi nyomorult élet.
Ugyanis azt sohase felejtsük el, az az ember, aki sohasem akart ügyvéd lenni, de számára kijelölve adott volt az út, és arra lépett, az előbb-utóbb azon veszi észre magát: ül egy tökéletesen kifényezett enteriőr irodában, egy tökéletes, számára kijelölt feleséggel, és a tökéletes, jólfésült gyerekeivel, és iszonyúan boldogtalan, és túl van az első infarktusán, és mellette panicbeteg, és lehet, hogy már asszonya karjaiban sem talál boldogságot, hiszen sohasem lehetett önmaga. Egész életében, folyamatosan a megfelelni akarás vezérelte, más döntött, más befolyásolta az életét, holott boldog lenne egy saját maga készítette rekamién üldögélve egy talán nem olyan tökéletesre fésült, nagyszájú feleség mellett, néhány kócós, maszatosképű gyerekkel. De talán akkor is ugyanolyan minőségű életet élhetne, csupán letisztítva a saját maga által is gyűlölt, és megvetett sznobizmustól. De már oly régóta nem önmaga, hogy ő ezt már régen nem érti, és nem érzi.
Azt azonban felettébb ostoba dolognak tartom, ha a vagyonos embert egyetlen tollvonással rossznak, becstelennek állítjuk be. Sokan, igen sokan saját ostobaságuk, lustaságuk, kockázatoktól való rettegésük miatt nem képesek az életükön változtatni, és felettébb egyszerű azokra köpködni, akiknek sikerült.
Ezzel egyetlen szóval sem mondtam azt, hogy aki nem vagyonos, azostoba, lusta. Csak azt, hogy emberi sorsok milliói, millió más okokat rejtenek magukban.
Nagyon sok megérdemelt gazdagságot látok: fantasztikusan éles elméket, fantasztikus életutakat, tehetségeket, zsenialitást. Kiemelkedőek, amely kiemelkedő életet érdemel. Örülök a sikerüknek, örülök, hogy megérdemelten ülnek nyugodtan immár a milliók, milliárdjaikon. Tegyék, és adjanak példát arra, hogy bárkiből lehet.
De megvetem azokat, akik látva más boldogulását egyből úgy állítják be saját szegénységüket, mintha az volna az erkölcsösség netovábbja.
És utóljára, de nem utolsósorban: a csalással elért milliók. Ember! Nézz magadba! te adtad a kezükbe a hatalmat! Te választod a vezetőidet, te választod a parlamentet, te szavazol, te döntesz! Hát ne légy ostoba elhinni azokat az igéreteket, amelyeket józan paraszti ésszel elgondolkodva sohasem lehetne megvalósítani.
Ne hagyd, hogy a gyerekedet azzal hülyítsék, hogy adja fel önmagát a közösségért, ne hagyd , hogy békető birkát csináljanak belőle, aki már nem tud elgondolkodni a körülötte történt eseményeken. Ha dühös vagy a jogtalanul szerzett vagyonok bitorlóira, akkor mindig jusson eszedbe: önmagukban ők is csak egy db ember. A hatalmat csak megszerezte, és a hatalom is emberekből áll. |
] |
|
|
|
|
