Re: Katasztrófaturizmus (Pontok: 1)
- stevew Ideje: április 21, péntek, 19:50:34 | Több dologban nem értünk egyet, ám először lássuk azt, melyről hasonló a véleményünk.
Tény, hogy van ún. "katasztrófaturimus". Na, erről ennyit. Lelke rajta, aki katasztrófaturistáskodik.
Az is becsülendő, ha a felnőttek nem a szenzációhajhász sajtó, tv szintjén beszélnek gyermekeiknek az árvízről, hanem az alkalmat okosan kihasználva ismereteiket bővítik (a természet fékezhetetlen erőiről, a nehéz - és sokszor önfeláldozó - munkáról és egyéb emberi értékekről stb.)
Ha te ezt a tanteremben úgy el tudod nekik mondani, hogy maradandó nyomot is hagysz bennük, hogy ne mondjam: katartikus élményt nyújtasz beszámolóddal, le a kalappal előtted. Bár kétlem, hogy a gyerekeknek a vizuális élmény kizárásával (sőt majdhogynem szégyellnivalóvá, ördögi praktikává, embertelen megnyilvánulássá kiáltva ki) teljessé tudod tenni a képet...
Hogy miért nem megy ki egy gyerek a Margit-szigetre lapátolni, nem tudom. Azt sem tudom, van-e valamelyikünknek is joga számonkérni ezt bármelyik gyerektől v. szülőtől.
Azt viszont tudom, miért nem töltök homokzsákokat a szegedi Tisza-parton... Persze ez sem tartozik senkire, de íme néhány ok: vannak kint elegen, nálam szakavatottabbak, s elegen azok is, akik máshol, mást és más időbeosztásban dolgoznak, mint jómagam. Végveszélyben persze nem érdekelne semmi: ott lennék.
Most viszont csupán szabad óráinkban sétálunk ki a partra: itt élek, a folyóval együtt, szeretem a folyót is és Szegedet is, s mióta fényképezőgéphez jutottam, igyekszem dokumentálni minden rezzenésüket. Ebből a szempontból nem teszek különbséget a fénykép, mint dokumentum és az írás, mint dokumentum között. S ahogy írás közben sem, úgy fényképezés közben sem veszik ki belőlem a jóérzés - most bevezető mondatodat idéztem. Magát a katasztrófaturizmust is dokumentáltam fotókon, ám azokat - a lefotózattak személyiségi jogai miatt - nem tehetem közzé (igencsak dühöngtünk, amikor anyukák-apukák a homokzsákokat taposva játszottak és játszatták gyereküket, szétrugdosva mások munkáját).
Írod, hogy a TV-ben látott képeket őrzöd magadban. Hát... szörnyűlködni azokon lehet igazán, erről a tálalás módja is gondoskodik. Jó háttér az árvizes vidék az éppen nyilatkozó politikusnak... na de az ő lelkük is rajta...
Hidd el, maga a valóság sokkal szörnyűbb, szebb, felemelőbb és letaglózóbb annál, mint amit a képernyő közvetít...
Holnapután újabb képeket készítek majd, s ha sikerül, a Full fórumába is válogatok belőlük... De fel a fejjel, nem vagyok elveszett ember, avagy nem kaparintotta meg lelkemet a sátán... csak fotózom és igyekszem nem átesni a ló egyik oldalára sem... Értelek ugyan és megértelek, de cikkeddel egy kissé az egyik oldalra csúsztál... Mindenesetre jó, hogy megírtad. Üdvözöl: egy "katasztofális turista" Szegedről. |
] |
|
|
|
|
