Re: Katasztrófaturizmus (Pontok: 1)
- vp_rozika (rozina@fw.hu) Ideje: április 22, szombat, 06:03:00 | Szia Gyöngykém! Kezdeném én is azzal, amivel Győző, a cikked
minden sorával egyetértek! Szándékát, üzenetét pontosan
megértettem. Nagyon büszke vagyok rád, mert jól ismerlek, tehát
biztosra veszem, tartottál tőle, hogy a témában lesznek
ellenvélemények, esetleg támadás érhet, mégis felmerted vállalni
a nyilvánosság előtt a véleményed, felháborodásod. Büszke vagyok
azért is, mert a kisfiú felvetése kapcsán nem mentél el
közömbösen a téma mellett, hanem pedagógushoz méltóan órát
szántál ennek megbeszélésére. Méghozzá őszintén, a hitelességed
megtartása mellett felvállaltad azt is, hogy tevékenyen te sem
vettél részt a gátépítésben, mentésben. De beszéltél az emberi
oldaláról, felhívtad a gyerekek figyelmét ezen keresztül emberi
értékekre, közel hoztad őket a körülmények megértéséhez annak
ellenére, hogy ők biztonságban élnek, távol a katasztrófa
színhelyétől.
A Stevewnek adott részletes és érdemi válaszod kiegészíteném
egy-két gondolattal a katarzis élménnyel kapcsolatban:
A gyerekek vizuális élményt kapnak eleget a médián keresztül.
A felnőttek, szülők, pedagógusok feladata figyelmüket azokra a
felvételekre irányítani, amik a valóságot tükrözik, nem a
sikerhajhászást. Az én értelmezésemben az őszinte beszélgetés is
válthat ki katarzist, nem csak a vizuális élmény. Meg merem
kockáztatni, az alsó tagozatosoknak az őszinte beszélgetés
fontosabb, hiszen megértik belőle a lényeget, hogy ilyen
esetekben mindenkinek a helyzetének megfelelően kell segítenie!
Aki ott él, a károsultak befogadásával, értékeik mentésében stb.
Aki a helyszíntől távolabb, pénzzel, a károsultak igénye szerint
egyéb anyagi dolgokkal.
Nem beszélve arról, hogy a közvetlen vizuális élmény a katarzis
mellett szorongást, félelmet vált ki egy ilyen életkorú
gyerekből.
Bluenek pedig csak annyit, a rövidke megjegyzésed rossz szájízt
ad az olvasónak. Te azért nem kommentálod Gyöngyinek a cikkét,
mondanivalóját, mert nincs megfelelő érved. A betegség ez esetben
ugyanis nagyon rossz érv, főleg akkor az, ha még azt is
hozzáteszed, hogy a gyerekeidet sem engednéd segíteni. Pedig
láthattuk ennek szép iskola példáját a tv-ben, hogy vonták be
szülők a gyerekeiket értékeik mentésébe. Ha építeni nem tudunk a
véleményünkkel, legalább rombolni ne romboljunk.
Cikkedhez aktualitását és értékét tekintve is szívből gratulálok,
anyukád, Rozika
|
] |
|
|
|
|
