| Küzdőtér |
|
|
|
Re: …csak tovább gondolkodom a szeretetről (II.) (Pontok: 1)
- stelltesor Ideje: Július 18, kedd, 07:44:39 | Már jó régen - a cikk megjelenésekor - kiemeltem az alábbi gondolatokat Tich Nath Hanh: «Tanítások a szeretetről» c. könyvismertetéséből, ami pontosan ehhez a témához kapcsolódik és érdemes egy kis időt fordítani rájuk:
«Valamennyien mély, örömteli szeretetre áhítozunk, és szeretni akarunk.
Csak akkor lehetünk boldogok, ha igazán szeretünk. A valódi szeretet begyógyítja sebeinket, eloszlatja gondjaikat és mélyen gyökerező; értelemmel telíti életünket. Vannak emberek, akik értik ezt, akik ismerik az igazi szeretet természetét, felébresztésének és táplálásának módját.
A szeretet mérhetetlen tudatállapotának elérése kioltja a haragot az élők szívéből. Az együttérzés mérhetetlen tudatállapota minden bánatot és szorongást elűz a szívekből. Az öröm mérhetetlen tudatállapota minden bánatot és boldogtalanságot kiirt a szívekből. A közömbösség mérhetetlen tudatállapota kigyomlálja a haragot, ellenszenvet és ragaszkodást.
Ha rájövünk, hogyan gyakoroljuk a szeretetet, együttérzést, örömet és közömbösséget, ezzel azt is megtanuljuk, miként gyógyítsuk meg az olyan betegségeket, mint a harag, bánat, bizonytalanság, szomorúság, gyűlölet és az egészségtelen kötődések.
Valamennyiünkben ott rejtőzik a szeretet csírája. Neveljük fel magunkban e csodálatos palántát, ápoljuk ezt a nagyszerű energiaforrást, a feltétel nélküli szeretetet, amely semmit sem vár el viszonzásképpen. Ha mélyen megértünk valakit, akár olyan valakit is, aki ártott nekünk, nem tudunk ellenállni a kísértésnek, hogy megszeressük.
Az együttérzés azt jelenti, hogy valóban együtt vagyunk a másikkal örömében és bánatában. Ugyanakkor nem szükséges nekünk magunknak szenvednünk ahhoz, hogy megszüntessük embertársaink gyötrődését.
Az együttérzés mély emberséget feltételez. Tudjuk, hogy a másik szenved, ezért odaülünk mellé. Meghallgatjuk, és minden porcikánkkal ráhangolódunk, hogy elhatoljunk a bánatáig. Kizárólag ez a mély együttlét hozhat vigaszt. Elég egyetlen együttérző szó, tett vagy gondolat, és a szenvedő; bánata örömre fordul. Bizony, egyetlen szó vigaszt nyújthat, erőt adhat, eloszlathatja a kétségeket, elejét veheti a tévedésnek, békét teremthet a viszály helyén, vagy megnyithatja a megszabadulás felé vezető; ajtót. Közbelépésünkkel életet menthetünk vagy ritka lehetőséghez segíthetünk valakit. Néha egyetlen gondolat is elég ugyanehhez, mivel
a gondolat mindig tettet és szavakat szül. Akinek együttérzés lakozik a szívében, annak minden gondolata, szava és cselekedete csodát tehet.»
Forrás: Tich Nath Hanh: Tanítások a szeretetről [konyv.tuja.hu]
|
] |
|
|
|
|
|
