| Küzdőtér |
|
|
|
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: A nő fájdalma (Pontok: 1)
- csingi Ideje: Szeptember 14, csütörtök, 08:36:55
(Adatok | Üzenet küldése) | | Színvonalas és nagyon elgondolkodtató írás. Tetszik az érzelmi és racionális megközelítés egyensúlya. A legtöbb gondolatával azonos véleményem van. |
|
|
|
|
|
Re: A nő fájdalma (Pontok: 1)
- Angeli Ideje: Szeptember 14, csütörtök, 12:20:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Igen, igen igen! Végre valaki úgy fogalmazta meg a női mivoltunk legfontosabb, és legvágyottabb feladatát, ahogyan azt magam is gondolom. Kifordult világban élünk, és igen, folyton bizonyítani akarjuk, hogy mi is vagyunk olyan jók, érünk annyit, mint a férfiak, de közben megfeledkezünk, illetve nem is... szinte nem tehetünk mást, mint hogy a gyermekvállalást kitoljuk, amíg csak tudjuk, mert először anyagi biztonságra, majd megbecsülésre vágyunk. Sajnos az anyaságot magát sem anyagilag, sem erkölcsileg nem becsülik annyira, mint egy remek karriert. Nehéz így. Kiváló írás! |
|
|
|
|
|
Re: A nő fájdalma (Pontok: 1)
- LunaPiena Ideje: Szeptember 14, csütörtök, 12:39:01
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Ajánlom továbbra is Clarissa Pinkola Estez: Farkasokkal futó asszonyok című könyvét (két kötet - Édesvíz Kiadó)
Ill. a saját Női mozaikok című írásfűzérem ;) |
|
|
|
|
|
Re: A nő fájdalma (Pontok: 1)
- kerlac Ideje: Szeptember 14, csütörtök, 15:38:45
(Adatok | Üzenet küldése) | | Férfiszemmel is nagyon jó ez az írás. Vajon mi okozza a nemek szerepének megbolydulását? |
|
|
|
|
|
Re: A nő fájdalma (Pontok: 1)
- Bogika Ideje: Szeptember 14, csütörtök, 19:10:51
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Ez a cikk bármelyik lapban megállná a helyét. |
|
|
|
|
|
Re: A nő fájdalma (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Szeptember 14, csütörtök, 21:44:34
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Átfogó és jól felépitett cikk!
Különösen az a mondat, hogy " ha az anyaság egy társaadalmilag megbecsült státuszt jelentene"...
Én az érem másik feléröl vagyok kénytelen nézni a dolgokat. Mindent feladtam gyermekeink neveléséért, melyet nem bánok, de olyan helyzetbe kerültem, hogy mikor ismét szeretnék dolgozni, képtelen vagyok. Marad a kényszer pálya.
A társadalom megváltozásának tudom be.
Zsuzsi
|
|
|
|
|
|
Re: A nő fájdalma (Pontok: 1)
- boblogan (mertek@fw.hu) Ideje: Szeptember 15, péntek, 02:09:28
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nagyrészt egyetértek igényes írásod megállapításaival, gondolataival. Azzal a mondattal viszont, hogy "Reménytelen vállalkozás, ismerve a férfi természetét, genetikai programját.", nem értek egyet. Egyrészt a férfiak sem egy kaptafára készülnek, még ha igaz is, hogy kiszámíthatóbbak a nőknél, másrészt a "férfi természetét" csak elenyésző mértékben határozzák meg a gének (bármit is állítsanak erről a genetikusok saját érdekükben), sokkal nagyobb szerepe van a nevelésnek (vagy éppen a nevelés hiányának), a körülményeknek és a társadalomnak. |
|
|
|
|
|
Re: A nő fájdalma (Pontok: 1)
- Harmatocska Ideje: Szeptember 15, péntek, 22:23:53
(Adatok | Üzenet küldése) | Minden megfogalmazott gondolatoddal egyetértek. Kiegészíteném azzal, hogy a nők nemcsak a gyermekek felnevelésében játszottak döntő szerepet. Nem volt kevésbé fontos az anyaság mellett a családösszetartó szerepük sem. Ha most körbenézek több gyermekét egyedül nevelő szülőt látok, mint harmóniában élő egész családot. És ebben a férfiak ugyanúgy szenvedő felek, mint mi nők. A gyermekekről nem is beszélve, akikből a jövő évtizedek felnőtt generációja lesz. Ők, a mi példánkát látva még nehezebben valósíthatják meg női, férfi szerepeikben a kiteljesedést.
Az írásod gondolatébresztő! Kár, hogy akik segíthetnének a szerepek visszállításában, nem olvassák!
Harmatocska |
|
|
|
|
|
Re: A nő fájdalma (Pontok: 1)
- zsuka49 Ideje: Szeptember 16, szombat, 08:26:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Jól írtál Audrey, sok gondolatoddal én is egyetértek. Gratula neked: Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: A nő fájdalma (Pontok: 1)
- mickey48 Ideje: Szeptember 16, szombat, 18:45:10
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Audrey !
Ez egy nagyon elgondolkodtató írás ! Órákat tudnék róla írni pro és kontra !
Miután Én férfinak születtem " biológiailag " nem sokat érezhetek a Női problémákból - De azért sokmindenről van elképzelésem !
A Piedestal - igenis egy Nőnek kijár ! Azt a természetes szépséget nem lehet nem kiemelni - kész gyönyörűség a férfiembernek ilyet látni - óriási esztétikai élmény is - és ez nem csak a nemek különbözőségével magyarázható !
A termékenységről - hát ez bizony már akkor eldőlt - nevezetesen , hogy a Természet egyensúlyát nem fogjuk tudni fenntartani , amikor az első eszközt elkezdtük használni ! Gondolj arra , az állatok még most is tudják , hogyan kell fennmaradni , és hogyan védekezzenek a túlszaporulat ellen - ha Mi emberek nem avatkoznánk be végzetesen ebbe a folyamatba - még Ma is tökéletesen működne az egész dolog !
Társadalmi kérdés - érzelmi kérdés például Nálunk az életképtelen utódok megmentése mindenáron - vajon ez természeti törvény ? Nem az !
A természet képes Ma is egyensúlyt tartani , ha nem erőszakoskodunk ellene !
Az biztos , hogy az ösztönök , a szerelem , a vágyódás , akár egy nőre , akár az anyaságra - természeti törvények , gének , ősi folyamatok hatása alatt állnak - dehát ezeket is meg lehet erőszakolni , ahogyan például a társadalom és a neveltetés , a követendő példák teszik manapság !
Azt így kategórikusan nem lehet kijelenteni és főleg eldönteni , hogy Érünk annyit , mint a férfiak !
Szerintem ebben az a félreértés , hogy egyszerűen senki nem veszi tudomásul , vagy a többség nem veszi tudomásul - hogy itt nincs is vitaalap , nincs is összehasonlítási alap ! Mert ugye Mihezképest ????
Melyikünk tud önállóan szaporodni - a Férfi , vagy a Nő ??? Namost , ha nem szeretnénk kihalni , akkor mindkettenérünk vagy úgy annyit , amennyit - külön meg semmit egyikünk sem - külön a biztos kipusztulás a felelet - ennek tükrében - ki Mennyit ér ???
Igen - bizony siratjuk az elveszett Édent ,
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
Re: A nő fájdalma (Pontok: 1)
- AngyaliAndi Ideje: Szeptember 17, vasárnap, 20:07:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Lehet, hogy én feministább vagyok az átlagnál, de nem értek egyet azzal, hogy a nőknek az lehet az egyetlen perspektívájuk, hogy szüljenek, sertepertéljenek a család körül, várják uruk és parancsolójuk.
Ha egy nő szül, pici gyereket nevel, évekre kivonják a "forgalomból". Vajon a férfiak mit tennének, ha ők járnának így? És ezt nem lehet a hormonokra fogni. Ezt igenis a férfiak alakították így. Pusztán testi fölényükkel. És most, mikor ezek a fölények kezdenek eltűnőben lenni, már kétségbeestek. Kétségbeestek, mert kiderült, hogy a nők is vannak olyan ügyesek, okosak, és sokszor erősek is, mint ők.
Manapság a nők már /házas/társak. És ez nem alá-fölé rendelt viszony. Az, hogy a nők már nem szülnek olyan gyakran, az annak a következménye, hogy számukra is kinyílt a világ. És a bizonytalanságról nem is beszélek. Szerintem, ha régen meg lettek volna az orvosi feltételei, akkor sem szültek volna sok gyereket. Nem azt mondom, hogy jól van ez így, de a múltat még csak véletlenül sem szeretném visszasírni. Ahhoz, hogy ez az állapot valamennyire is változzon, a társadalomnak, és főleg a férfiaknak kéne változniuk. |
|
|
|
|
|
Re: A nő fájdalma (Pontok: 1)
- Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: Szeptember 22, péntek, 10:46:21
(Adatok | Üzenet küldése) | Szia!
Örülök az írásodnak nagyon. Két kiskamaszom van, és egy ideje valami mély űr volt bennem, így aztán bennünk.. Nem tudtam, hogy mi az..voltak persze napi problémák, de ezeken felül volt az eltemett vágyam, amit elő sem mertem hozni tetézve vele a problémáinkat. És persze a végén már saját magam sem tudtam megmagyarázni mi a bajom, pedig csak egy kisbabára vágytam megint. Aztán beütött, mint valami hirtelen sorscsapás, a legnehezebb, legváratlanabb pillanatban. Én remegtem a kétségbeesés közepette, hogy most mi lesz? Nekem kell, csak ezt tudtam. A párom pánikba esett, és körülöttünk mintha minden összedőlni készült volna. De nekem kellett. A párom látta rajtam, ha nem egyezik bele, akkor elvetetem, de abba bele fogok pusztulni. Belegyezett. Minden elrendezződött körülöttünk, a kilátástalan helyzetekből úgy léptünk ki, hogy csak csodáltuk. És én most 5. hónapos várandós vagyok. És nagyon, nagyon boldog. Már a párom is, a gyerekekről nem is beszélve. |
|
|
|
|
|
|
