Re: Minden igazi és nagy versben a világegyetem ősi ritmusa lüktet (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: Január 30, kedd, 07:20:37 | Kedves Paulus!
Mindenekelőtt köszönöm figyelmét és idézetekkel jegyzetelt kritikusi megállapításait.
Azonban a haikuk kapcsán három dolog elkerülhette a figyelmét.
Elsőként az én egyik megállapításom, miszerint :”Az egymással kölcsönhatásban nem álló, időben és térben elhatárolt nyelvek formai átvételei meddő próbálkozások, mivel a nyelvek egy nemzet lélektanának tükröződései, tehát a nyelvek determinált kódrendszerek, melyeket azonos vagy hasonló történelmi, kulturális vagy sorközösségi elvek által dekódolhatók.”
Mivel a magyar és a latin nyelv hosszú évszázadokon keresztül kölcsönhatásban, mondhatni a korai magyar irodalomban szimbiózisban éltek, ezért itt nincs térbeli és időbeli elhatárolódás. És mivel a koraközépkori magyar műveltség nemcsak szellemi, de lelki közösséget is nyert a latin életérzéstől, ezáltal a magyar nyelv elhajlásai a latin nyelv és kultúra irányában nemcsak formai, de tartalmi hasonlóságokat is adtak a magyar nyelvnek. Hiszen mikor Petrarca nemzeti nyelven kezdett írni, annakelőtte már a legelső magyar nyelvemlékeink, költői nyelvemlékeink már ékes magyarsággal, hetesekkel és nyolcasokkal daloló, cezurával ékeskedő igazi versek voltak. Ugyanakkor Janus még évszázadokkal később latin nyelvű epigrammákban dicsőítette az ébredő magyar irodalmiságot.
Janus Pannonius szimbólumnyelve a magyar klasszicizmustól egészen József Attiláig és Radnótiig, sőt Devecseriig, Vas Istvánig, Weöres Sándorig ugyanabból a lelkiségből, sorsérzésből, kauzalitás-elvből,, eidosból származik, mint az antik kultúrák, melyek a kereszténységgel beékelődtek az európai nemzetek szellemi közösségébe. Tehát itt beszélhetünk kölcsönhatásról, míg a japán, kínai, koreai költészeti formák hasonló kapcsolatáról nem.
Szerb Antal a magyar irodalomtörténetében a magyar nyelvet és irodalmat a latin leánygyermekeként aposztrofálja, s a latin műveltség a görögből, a görög pedig ma már bizonyíthatóan az etruszk-schyta nyelvi áttétekből nőtt ki.
Amikor József Attila ezt írta: "Vízcsepp az ég/viszi a szél.", akkor haikut írt, anélkül, hogy tudott volna róla.
Ez sem formai, sem tartalmi, sem grammatikai szempontból nem haiku. József Attila ismerte Kosztolányi haiku-fordításait, melyeket Kosztolányi egy angol fordítás alapján ültetett át magyarra. Tehát József Attila tisztában volt a haikuk létével, formájával, azok szimbolizmusával. De nem akart, és nem kívánt (és nem is tudott volna) haiku-t írni..
„Más. A költészetnek igenis volt evolúciója - egészen a múlt század elejéig. Egy egyenes út vezetett, ami egyszer csak összeszűkült és egy zsákutca lett belőle, s annak az utcának a végén, a falon ez a felírat volt: Dadaizmus.”
A költészet evolúciójára semmi bizonyíték nincs. Hiába Arisztotelész Poétikája, melyben egyébként Arisztotelész sem állít ilyesmit, tudjuk, hogy előbb létezett óind dráma, mint görög, hogy a homéroszi eposzok görög műdalokból és karddalokból, balladákból nőttek ki. Nem tudjuk megmondani, hogy mi volt az első irodalmi műfaj. Valószínűleg mind egyszerre jelenhetett meg. A tragédia (tragosz) kultikus ünnepi játékokból, melyek bizonyára a homéroszi korszak előidejébe nyúlnak vissza.
Ráadásul a műfajok (líra, epika, dráma) és a művészeti korszakok ( romantika, realizmus, dadaizmus) összekeverése téves következtetésekre vezethet, de meggyőződésem, hogy más kultúrköröknek is megvolt a maguk „barokkja”, „realizmusa”, „dadaizmusa” Gondoljunk csak bele, hogy miként voszonyul egymáshoz Aiszkülosz és Pindarosz, Ennius és Venantius Fortunatus, a a zsidó zsoltárok és Omar Khajjam, Firdausi és a késő mór költészet.Mennyi kultikus és vallásos életérzésáll szembe könnyed, vulgáris, obszcén nyelvi játékokkal.
A sok egyéb megjegyzését pedig érdeklődve várom. |
] |
|
|
|
|
