Re: Minden igazi és nagy versben a világegyetem ősi ritmusa lüktet (Pontok: 1)
- Tithonos Ideje: Január 31, szerda, 14:48:03 | Kedves szemilla!
Mindenekelőtt köszönöm a hosszú és alaposnak tűnő kritikai észrevételeidet.
Szókratész esetében egy elvi megállapítással kell kezedenem a választ.Szókratészt azért lehetetlen idéznünk, hiszen egyetlen sor sem maradt fenn tőle, állítólagos mondásai Platóntól származnak, Platón idézi meg Szókratész állítólagos mondásait. Tehát minden szókratészi idézet inkább platonizmus, mint "szókratészizmus".
"Nos, nagy bátorságra vall az egészet vizsgálni, különösképpen, az egészet, mint magában állót. Ez számomra alapvető ellentmondásnak tűnik, hiszen az egész, hogyan is lehetne magában álló?"
Minden kritika rákfenéje, ha rosszul idézi, akit kritizálni óhajt! Az általam leírtak így hangzanak:
..."ha nem az egészet vizsgálja, s a témáját nem mint magában állót vizsgálja."
A mondat nem zavaros, csak némi filozófiai műveltséget, de leginkább figyelmes olvasást igényel az olvasótól.
Itt csak annyit kívántam elmondani, hogy a verstant, az irodalmat, az egyes képzőművészeti ágakat önmagukban nem érdemes vizsgálni, mert a művészetek is sokszor inkább interdiszciplinák, mint magában álló formanyelvei az emberi szellemnek.
A magában álló kifejezés az egyediségre vonatkozik, és azt jelenti, hogy minden jelenségben, melyet valaha az emberi szellem létrehozott, mindazt annak az egyediségében kell a tudománynak feltérképeznie.
Remélem, sikerült az ellentmondást feloldanom.
"Látni az egészet, a zsenik kiváltsága..."
Nem értek egyet ezzel, hiszen aki csak a részleteket látja, az nem lát semmit. Aki a részletekben az egészet látja, az a gondolkodó ember.
" ...egyetlen ecsetvonásban megláthatjuk a költészetet, és semmi sem lehet költőibb, mint Isten ege alatt megpillantani mindazt, ami az ember lényege: a szépség felismerése. Nos...De akkor mi a vers, és hol a helye az emberi jelenségen belül?
Mit értünk emberi jelenségen? Egy jelenség emberi voltát? Hiszen ebben a szóösszefüggésben a jelenség (szerény ismereteim szerint) jelzőként szerepel."
Mint korábban említettem, az írásom azt a filozófiai ismereteket igényli, amely köré ez az írás részben szerveződött. Pierre Teilhard de Chardin, Az emberi jelenség című művének címe egyvalamit jelent, az emberiséget, mint jelenséget. Ennek értelmében használtam én is ezt a jelzős szerkezetet. A "jelenség" szó valójában főnévi értékű szó, az "emberi" szó képzett melléknév, itt a jelzős szerkezet jelzői része. Tehát fordítva igaz, mint ahogy Te a szerény ismereteidre hivatkozva megállapítottad.
"Mert lehet, hogy Shakespeare megérthetetlen, de talán nem is az a cél, hogy megértsük. Hanem hogy néha elmerüljünk benne, és vigaszt találjunk saját sorsunk felett."
A művészet "akár tetszik, akár nem" értelmezésekből áll. Lényeges tudomásul vennünk, hogy az emberi szellem mindig a korábbi korszakok helyes értelmezéséből áll-e. Vajon Platón jól értette-e Szókratészt, vajon Szent Tamás Arisztotelészt, Grosseteste-ét Descartes, Gauss Euklidészt, a francia klasszikusok a hármasegység törvényét, stb.
A rendező jól érti-e a szerzőt, vagy a karmester Beethovent, Wagnert, Rachmanyinovot. És a zenekar érti-e a karmesteri koncepciót. A shakespeare-i sorskérdéseknél vajon értjük-e a saját sorsunk szimbolizmusait. |
] |
|
|
|
|
