Re: Minden igazi és nagy versben a világegyetem ősi ritmusa lüktet (Pontok: 1) - Tithonos Ideje: Február 01, csütörtök, 07:14:31 |
Kedves Paulus!
Engedd meg, hogy örömmel válaszoljak néhány felvetésedre. Örömömre szolgál, hogy nézeteinket egyeztethetjük, véleményeinket ütköztethetjük...
„A latin lehet, hogy szimbiózisban élt a korai magyar irodalomban, de nyelvileg, nyelvtanilag ég és föld a kettő. (Gondolj csak arra, hogy a magyar szóhangsúlyos nyelv, míg a latin nem.) Az pedig a magyar nyelv hajlékonyságának köszönhető, hogy a magyar költők így is tudnak időmértékes verseket írni.”
Tulajdonképpen helyettem is megválaszoltad saját felvetésed. Amit megemlítettél, az a szimultán verselés. Mindezeket annyival egészítem ki, hogy mindebből az következik, hogy a magyar nyelv egy sokkal közelebbi kapcsolatban áll azzal az ős nyelvvel, amiből a latin is kifejlődött. Vagy az etruszk-magyar nyelvi rokonság nemcsak teória, és amit egyre több külföldi nyelvész 8hollandok, németek, franciák, olaszok) támogatnak.
„Ha tüzetesebben megnézzük, lehet, hogy a magyar nyelv közelebbi rokonságot mutat a japánnal, mint a latinnal. Az eddig eltelt évszázadokban valóban nem volt a keleti kultúrákkal lelki, kauzalitásbeli, sorsközösségbeli kölcsönhatás, de ez nem jelenti azt, hogy egy magyar költő ne érezhessen, és ne írhasson ugyanúgy, mint egy japán haiku költő. Meggyőződésem, hogy a magyar nyelv éppúgy alkalmas haiku írására, mint egy latin epigrammára.”
Elvi szinten a japánra való nyelvi rokonsággal egytértek, de a következtetéseiddel nem. Hiszen amikor két kultúra ezer vagy akár sok ezer évig ennyire távol kerül egymástól, és ennyire átalakul a világlátása, nem utd azonos módon válaszolni egy-egy szellemi vagy éppen lelki kihívásra.
„Ez formailag nem haiku, de tartalmilag igenis az.”
Ez az állítás tautológia. Ennyi erővel mondhatom, hogy a Szeptember végén tartalmilag szonett, de formailag nem az.
„Én nem a műfajok és a művészeti korszakok evolúciójára utaltam, hanem a költői kifejezés (eszközrendszer) fejlődésére. Pl. Pilinszky "kockacsend"-jét magasabb fokúnak érzem a homéroszi "rózsásujjú hajnal"-nál.”
Pedig, és ezt elé kell ismernünk, a homéroszi művészet, kifejezés, ábrázolás sokkal magasabbrendű, mint az igencsak soványka és egysíkú Pilinszky-költészet. Hogy évezredek állandó és mindent elcsépelő utánzása rakódott Homéroszra, az már nem Homérosz hibája.
„Homérosz nem írhatott gondolatritmusú szabad verset, de egy mai költő írhat Homéroszhoz hasonlókat/hasonlóan”
De bizony írhatott volna, de mivel a görögök felfogása szerint a forma mágikus jelenséggel bír (ezért a haiku formaművészeti megkötöttsége), ezért nem írt. Ellenben az Illiászt át –és átszövik a gondolatritmusok.
„Úgy általában pedig cikkedet, bár jónak tartom, mégis néha van olyan érzésem, hogy könnyen általánosítasz és leegyszerűsítel.”
Sajnos itt engem is a terjedelmi szempontok némi korlátozásra (remélem , nem korlátoltságra) köteleznek, de a 2. részben igyekszem alaposabban és részletesebben elmondani és alátámasztani mindazt, amit szeretnék…
|
] |
|
|
|
|