| Küzdőtér |
|
|
|
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Anyanyelvünk, avagy a gondolataink tükre (Pontok: 1)
- Eroica (ezüsttollacska@ t-online.hu) Ideje: Június 17, vasárnap, 15:16:19
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Így van, Audrey, de tapasztalatom szerint sokat segít a metakommunikációs képesség. Félreértés ne essék, a nyelvtudást nem pótolja! Ma, amikor annyi lehetőség nyílt a fiatalabbak számára, (filmben, zenében, a technika segítségével stb.) nem értem, miért nem élnek vele? |
|
|
|
|
|
Re: Anyanyelvünk, avagy a gondolataink tükre (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Június 17, vasárnap, 16:42:39
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Én sem vagyok nyelvész, bár anyanyelvemen kivül még hármat beszélek. A németet még otthon tanultam meg felsöfökon, az angolt is - középfokon - , a franciát itt. Bár külföldön élö magyar vagyok, még beszélni a mágyárt... :))) Gyermekeim kétnyelvüek, anyanyelvük a magyar, mivel TUDATOSAN ezen a nyelven beszéltünk és beszélünk velük a mai napig is. Ismereteik bövülésével természetesen pótolni kell azokat a szavakat, kifejezéseket, melyeket például matematikából, fizikából, s sorolhatnám még megtanultak.
Gyakran találkoztam olyan magyarokkal, akik - s sajnos ez egyre inkább elterjedt - idegen szavakat használnak ott is, ahol meglenne a magyar megfelelö! - egyébként csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Te irásodban is jó néhány idegen szót használsz, melyek már annyira elterjedtek, hogy magad sem veszed észre.
Véleményem szerint, ahány nyelv, annyi ember. A többnyelvü gyerekek sokkal gyorsabban tanulnak az élet egyéb területein is. Ehhez persze tudatosság, sok segitség kell, elsösorban szüleik részéröl.
Igen, a nyelv, a beszéd valóban hatalom. Elgondolkodtatott egy mondat, melyet mostanában hallottam: " A beszéd arra adatott, hogy elrejtsük vele, amit gondolunk.." - no persze, ez egy kereskedelmi továbbképzésen hangzott el.
Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: Anyanyelvünk, avagy a gondolataink tükre (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Június 17, vasárnap, 19:04:38
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Audray, közben visszajöttem, s még mindig a cikkeden gondolkozom, enyhe szóval kifejezve.
"Gyakran találkozom határon túli magyarokkal, akik sokszor nem értik azokat a szavakat, amiket használok, és persze fordítva. Számukra van egy funkcionális nyelv , annak az országnak a nyelve, ahol élnek -, amelyet a leggyakrabban használnak a mindennapi és a hivatali élet során, és van egy örökölt nyelv, amelynek a szókincse meglehetősen szegényes, úgymond konyhanyelv.
Ez most teljesen kétségbe ejtett. Kikérem magamnak a gyerekeim nevében! Nem beszélnek konyhanyelvet, sokkal szebben és választékosabban használják a magyart, mint az otthon élö kortársaik közül sokan.
Valójában: mit akarsz mondani ezzel a cikkel? Ha azt, hogy minden otthon élö becsülje meg az anyanyelvét, akkor egyezem.
Vajon tehetnek gyermekeink arról, hogy külföldön születtek? Tehetnek arról, hogy édesapjuk - ez nem politikai rovat, tehát nem részletezem - bár Szabadkán született, s a történelem, az igazságtalanság más országba üldözte? Ahol mindig megörizte anyanyelvét? Magyar feleséget szeretett volna, s mindketten igy neveltük öket?
Mi lesz, ha hazatérünk? Mert vissza kell költözni. A nagy Nyugat - imádott! - ugyanis nem tudja beteg kislányunkat ellátni. Itt idegen vagyunk, otthon meg majd franciák?
Miért általánositasz, ha fogalmad sincs arról, mit jelent külfödön élni?
Ha tanitani akarsz, inkább irj arról, hogy mindenki örizze meg anyanyelvét. Hogy egy két éves gyermekkel Magyarországon nem kell otthon angolul / alacsony szinten/ beszélni, hanem inkább talán magyarul.
S ha lehet kérni, válaszolj. Ugy tünik, mostanában ez nem divat. A "nagy" irók meghallgatják, elolvassák a hozzászólókat, utána pedig válasz nélkül hagyják öket. Mert ez emeli szinvonalukat. Ha valaki veszi a fáradtságot és visszair, megbecsüli olvasóközönségét, az sikerhajhász.
Ha valamit még nem éltél át, próbáld óvatosan, a másikat megbecsülve választani szavaidat.
Zsuzsi |
|
|
|
|
|
Re: Anyanyelvünk, avagy a gondolataink tükre (Pontok: 1)
- LEKA Ideje: Június 17, vasárnap, 21:51:47
(Adatok | Üzenet küldése) | Fontos, hogy az embernek megfelelő szókincse legyen, ahhoz, hogy az érzéseit, gondolatait, választékosan tudja kifejezése juttatni. Érdekes felvetéseid vannak. A szavaknál, az árnyalatbeli különbségek félreérthetővé teszik a mondanivalót. Egy humorista mondta egykor tört magyarsággal: "nem mindegy, hogy valakinek megy a hasa, vagy jár a hasa.":)
|
|
|
|
|
|
Re: Anyanyelvünk, avagy a gondolataink tükre (Pontok: 1)
- Csilike Ideje: Június 17, vasárnap, 23:05:42
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Audrey, en oszinten egyet ertek majdnem minden soroddal, azt viszont oszinten remelem, hogy a ketanyanyelvrol irtak nem minden emberre egyforman vonakoznak...En szeretnem, sot akarom, hogy a lanyom szepen es helyesen beszelje majd az anyanyelvet, meg akkor is ha azt tortenetesen velem hasznalja a kesobbiekben. Bar ezen dolgozunk, mar apa is tanulgat, es egesz jol megy nek, igy talan elerhetem idovel, hogy otthon majd csak mayarul beszelgessunk, olvassunk stb. Jo cikk. |
|
|
|
|
|
Re: Anyanyelvünk, avagy a gondolataink tükre (Pontok: 1)
- hori Ideje: Június 17, vasárnap, 23:44:25
(Adatok | Üzenet küldése) | Nem igazán tudok válaszolni a kérdéseidre. Egy valódi kétnyelvű ember biztosan jobban tudja ezeket a dolgokat. De amit felvetettél, hogy vajon melyik nyelven gondolkodnak inkább, valóban érdekes lehet. Talán mindkettőn egyszerre, vagy felváltva.
Ami a magyar nyelvet illeti, az szerintem is úgy van, ahogy írtad. Állítólag a francia az a nyelv, ami versenyezhet a miénkkel.
Részemről egyetlen észrevétel még: az a mondat, amivel indítasz, nem igazán tudom hova tenni... Ez pont olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy miért születünk gazdag családba, vagy szegénybe, stb.
Szívesen olvastalak! Tetszett a téma is, amit hoztál.
|
|
|
|
|
|
Re: Anyanyelvünk, avagy a gondolataink tükre (Pontok: 1)
- prayer Ideje: Június 17, vasárnap, 23:55:58
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nagyon jól fogalmaztad meg! Ilyenkor sajnálom, hogy képtelen vagyok rendesen kommunikálni, mert nekem még a magyarral is bajom van. Pedig, ha képes volnék leírni ami bennem van, talán értenének is. Persze, így is van, mikor valaki ért, de globálisan senki. |
|
|
|
|
|
Re: Anyanyelvünk, avagy a gondolataink tükre (Pontok: 1)
- stelltesor Ideje: Június 18, hétfő, 10:16:27
(Adatok | Üzenet küldése) | | Nagy érdeklődéssel és örömmel olvastam írásod. Minden szempontból - szakmabeli és egyéni érdekelt - rokon a meglátásunk. Kár, hogy hasonló témájú írásokat néhányan személyes inzultusnak vesznek. (Én is jártam így egy rövid rövid bejegyzésdemmel, majd az ahhoz kapcsolódó nyelvészeti, tanulmányszerű gondolataimmal: Gondolatok az anyanyelvi műveltségről [xoomer.virgilio.it] ...) |
|
|
|
|
|
Re: Anyanyelvünk, avagy a gondolataink tükre (Pontok: 1)
- Norvi Ideje: Június 18, hétfő, 13:11:46
(Adatok | Üzenet küldése) | Ami azt illeti az idegen nyelvekkel mindig is hadilábon álltam, annak ellenére, hogy a tanáraim álandóan azzal jöttek, hogy szégyelhetném magam, hogy ilyen kiváló nyelvérzékkel, mint amilyen nekem van nem vagyok képes normálisan megtanulni az adott nyelvet. Hát nem, egyszerűen utáltam (bár számtalanszor beigazolódott, hogy jól jött volna a tudásuk), nem tudtam sohasem a helyére pakolni a fejemben azt, hogy miért kell az "anyám tyúkja" helyett, a "tyúkja az anyámnak" sorrendben beszélni. Minden setem tiltakozott az ellen, hogy számomra nyakatekert sorrendben kelljen elmondanom valamit, mégha egyébként értettem is.
A külhoni magyar ajkú átlagemberek beszédjén, mondatszerkezetén egyébként általában tetten érhető a másik nyelv hatása, még akkor is, ha szinte tökéletesen beszéli az irodalmi nyelvet.
Azt hiszem nem hazabeszélés, ha azt mondom, nem nagyon van nyelv, amelyik a magyar nyelvnél árnyaltabban tudná kifejezni magát. Hasonló, vagy megközelítő lehet, hogy van. Hogy mi ennek az oka? Lehet, hogy a történelem során sok kultúrával való találkozás?
Köszönöm, hogy olvashattlak. |
|
|
|
|
|
|
