| Küzdőtér |
|
|
|
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Hogyan írok verset? III. rész (Pontok: 1)
- piroman Ideje: Szeptember 20, csütörtök, 15:02:04
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Egy novella és egy tankönyv elegye minden "Hogyan írok verset?". Alig várom a következő részt! |
|
|
|
|
|
Re: Hogyan írok verset? III. rész (Pontok: 1)
- Captnemo Ideje: Szeptember 20, csütörtök, 19:24:21
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Először is megköszönöm Lacobá, hogy példának ide hoztad versemet. És milyen érdekes... Éppen azt mondod, amit láttatni is szerettem volna, amit valóban ki szerettem volna írni magamból. Ez két dolgot jelenthet.(vagy mindkettőt.) Az első, hogy sikerült úgy átadnom, ahogyan szerettem volna. A másik, hogy képes vagy mások jeleit fogni. És ott van még, hogy értesz is hozzá. Az is tetszik, ahogyan Neti versét kielemezed. És mennyire érdekes, hogy amit Te tudásod, hozzáértéseddel alátámasztasz, én ösztönösen érzem a vers olvasásakor. Köszönöm, hogy megírtad. És várom a folytatást.:) |
|
|
|
|
|
Re: Hogyan írok verset? III. rész (Pontok: 1)
- 102 Ideje: Szeptember 22, szombat, 12:35:35
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | remek, és nem utolsó sorban szórakoztató, tanulmányt hoztál újfent Laci bácsi! nagy üdv, százkettes |
|
|
|
|
|
Re: Hogyan írok verset? III. rész (Pontok: 1)
- zsuzsuzsu Ideje: Szeptember 22, szombat, 21:48:56
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Lacoba! Mostanában nem tudtam a Fullra jönni, igy, ahogy látom, már a III-ik részt olvasom. Nagyon tetszett irásod, különösen az a gondolat, hogy a verselést, mint minden egyéb müvészetet, tanulni kell. Vannak belsö törvényei, melyeket nem lehet kitalálni, megérezni ugyan igen, de ez kevés. A segitökézre pedig nagyon szükség van. S úgy gondolom, hogy aki komolyan gondolja az irást, meg is találja.
Várom a folytatást. Szeretettel:
Zsuzsi,
aki sohasem ir verset, de talán egyszer majd igen... |
|
|
|
|
|
Re: Hogyan írok verset? III. rész (Pontok: 1)
- lenaneni (lenaneni@freemail.hu) Ideje: Szeptember 23, vasárnap, 17:20:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Lacóbá! A másik két rész olvasásakor végig ellenkeztem veled, ellentmondtam majdnem minden mondatodnak. Jó, rendben van, kell a tudás, de nem...de nem...
Most is ez az ellenkezés állt belém, amíg meg meg nem értettem, hogy a középiskolás magyar tanárommal vitázom, akivel addig elemeztük, boncolgattuk, trancsíroztuk a verseket, amíg csak egy kupac mócsing lett belőlük és meghalt a vers maga. Falnak tudtam menni attól a kérdéstől, hogy: 'Miért használ itt a költő daktilust?' És mindegy, hogy mit válaszoltunk, de az sohasem talált, mert jött egy olyan magyarázat, amivel sehogysem tudtunk egyetérteni, minden versre majdnem ugyanaz: Tóth Árpádnál világfájdalom, Adynál harcias forradalmiság, akár a Vörös istent, vagy a Léda verseket elemeztük.
Számomra nem elég, ha egy vers szépen cseng, hanem ha zeng, dübörög, vagy csak motyog, de mond valamit, aminek hallatán libabőrös leszek. Amit csakis úgy lehet leírni, elmondani, és másként sehogy. Ösztönösen. Captnemo is azt mondja, a hsz-ben, hogy ösztönösen írta úgy. Na persze, az ösztönösség mögött ott kell legyen legalább ezer elovasott, és többszáz megtanult vers, jó vers, amiből a szabályok is belénk rögzülnek. Na, meg a magyarórák emlékei is ott derengnek bennünk.
Ha verset írtam, sohasem gondoltam a szabályokra. Valami felötlött bennem, és én azt elkezdtem gyúrni, forgatni magamban, sokszor napokon át, akár egy alvajáró lézengtem, motyogtam, amíg egyszer ki nem szakadt belőlem, és akkor írtam, írtam, sokszor én magam sem tudtam kiolvasni, hogy mit, és akkor még melegében átjavítottam egy-két szót, de amikor már 'meglett', akkor nem lehetett hozzányúlni, javítani rajta, mert az fájt. És utólag, amikor már 'kihűlt', akkor sem tudomátjavítani. Érzem a vers nagyszerűségét, és látom a bugyutaságát, megmutatni úgy nem merem, javítani nem bírom.
Most a legutóbbi Mazsolázóban valami más történt. Hogy nem füzetben, papiron, hanem a képernyőn láttam viszont a saját versemet, valahogy eltávolodott tőlem, nem fájt belenyúlni, vágni, átírni, hanem higgad
A hozzászólás folytatása... |
|
|
|
|
|
Re: Hogyan írok verset? III. rész (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Szeptember 23, vasárnap, 20:00:30
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Sosem gondoltam, hogy egyszer egy tankönyvben látom viszont egy versemet :) És ez több mint megtisztelő számomra, Lacibá. Örülnék, ha feleannyi tudatosság lenne az én verselésemben, mint amennyit te itt nekem tulajdonítottál - bár tudom, te azok közé tartozol, aki nem csak a pozitív véleményét mondja el, hanem a hibákra is felhívja a figyelmem. Így különösen értékes számomra az itt leírt véleményed.
Azt gondolom, a nagy többség ezzel együtt nem így olvas verset. Sokszor én is hagyom magam sodorni csupán az érzéseim által, és ha egy vers nélkülöz ugyan mindenféle szabályt, vagy keveri azokat, de képeivel képes megérinteni a lelkemet, valahogy már nem tudok olyan szigorúan nézni azokra a sorokra.
Sokat tanulhatunk tőled, Lacibá, nagy öröm, hogy köztünk vagy. Még egyszer köszönöm, hogy engem is megemlítettél. |
|
|
|
|
|
Re: Hogyan írok verset? III. rész (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Szeptember 25, kedd, 11:54:16
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Iskolás koromban, világgá tudtam volna futni, amikor a verselemzésekkel foglalkoztunk. Talán a bajok az emberben, ide vezethetők vissza. Nem értettem akkor sem, és kicsit talán most sem értem, miért kell megmagyarázni, hogy mit gondolt, mit érzett a költő, anno többszáz éve. Ha verset olvasok egy a fontos számomra, én mit érzek, nekem mit jelent, megérinti e a lelkem. Olvastam már nagy költőtől, biztosan tökéletesen megírt verset, amely számomra nem jelentett egyetlen fabatkát sem, és olvastam névtelentől, lehet, hogy éppen az első próbálkozását, amely a székhez szögezett. Nem vitatom, hogy a költészet is lehet egy tudomány, és ne higgye senki, hogy csak annyi, hogy leülünk és rajta. De biztos vagyok abban, hogy a költőnek amikor a sorok feltörnek benne, nem a szabályok a lényeg. Szerintem nagyrészt ösztönös mit a papírra vet.
Talán ezt úgy tudnám megfogalmazni, hogy előbb voltak a versek, aztán kitalálták hozzá a szabályokat. Ebből adódóan ezek is mindig változhatnak, bővülhetnek.
Tanításod csodálatos, és nagyon hálás vagyok érte, hogy számomra teljesen ismeretlen területre kalauzolsz vele...
|
|
|
|
|
|
|
