Re: 2012-ben nem jön el világvége! (Pontok: 1)
- zsoloo Ideje: Július 10, szombat, 21:54:55 | Már régen szkeptikus lettem az önjelölt próféták halandzsázásaitól, pláne, ha mindezt áltudományok szépen csillogó köntösében igyekeztek eladni nekünk, akiknek, őhozzájuk hasonlóan igazából halvány lila f@ngjuk sincs arról, mi az igazság és a valóság. Horoszkópikus, energiaszintes, tudattágító rémálmaikat gyakran igyekeznek ránk tukmálni, mint tudományos meggyőződést, elfogadtatni velünk, mint evidenciát. Nos, már akkor inkább maradnék pl. az egzakt matematikánál, mely külsőre nem tűnik szépnek, de legalább biztosan igaz.
Olyan kijelentések fogalmazódnak meg, melyek összemosnak tényeket ellenőrizhetetlen hitbeszédekkel. Mert való igaz, hogy időnként rossz közérzettel rendelkezünk, megbetegszünk, sőt depressziósak leszünk, mérgelődünk, kiabálunk, de hogy ennek mi köze van az alacsony energiaszinthez, pláne a saját bevonzáshoz, lásd egy globális válsághelyzet rám szabadult következményét, elég nehezen tudná bárki is elhitetni velem, hogy az a magam kozmikus szerencsétlenségem védikus energiaszintjének alacsony volta vonzotta be rám! A betegségek okáról szerencsére mára kiderült, nem kell különlegességeket keresnünk, csupán a kórokozót, és annak legtöbbször gyöngített alfajának vakcinaként való beadása aktivizálja az immunrendszerünket, segítve a gyógyulási folyamatot.
Elég sok ostobaság, babonás misztikum terheli így is az emberiséget, melytől igyekszik szabadulni ismereteinek bővítése, a tudás felhalmozása, összefüggések keresése és megértése révén. Nem szükséges ősi kultúrák „univerzális energiáit” segítségül hívnunk, hogy tisztábban lássunk, inkább azt lenne jó látnunk, hogy az ősibb szükségszerűen korlátozott, csupán a maga körül látható és tapasztalható forrásokra támaszkodott, a meg nem értett dolgokat pedig szükségszerűen kozmikusnak, mitizált varázslatokként, de legalábbis részletesebben nem definiált általánosságokként kezeli. Így nem csoda, ha a „világkorszak”, „az éltető energia áramlása” kifejezések sokak fantáziáját megmozgatják, beleláttatnak aktuális problémákat az amúgy sablonként szinte bármire ráhúzható szentségekre. Természetesen támaszkodunk rá ott, ahol időtálló bölcsességet fogalmaz meg egy már letűnt kultúra, legyen szó társadalomelméleti, filozófiai, vagy tudományos alapvetésről.
Van helye a hitnek is életünkben. Azt mondják, ez az a terület, mely az ismeretlent próbálja megfoghatóvá, racionalizálhatóvá tenni. Ennél azonban többről van szó: életvezetési, segítséget nyújt, világnézeti jogalapot teremt, gondolkodási rendszerek között biztosít átjárót.
Ha az izmusokra tekintünk, gyakran az előnevelés direktívája érvényesül, és csak az érett gondolkodás szelekciója révén lehetséges más irány kiválasztása ennek ellenében, vagy kompromisszumosan kiegészítve. Hogy valójában mi a jó döntés, mitől válhatunk társadalmunk számára leginkább építő elemévé, ill. számunkra mely az elfogadható világkép, erre magunknak kell megtalálnunk lelkiismeretünk és a rendelkezésre álló információk alapján a választ. Most úgy látják sokan, hogy az objektív valóság megismerésének a kulcsa a tudományos megismerésben rejlik, és e tudományoknak a körülvevő világon túl az ember működésének teljes feltérképezését kell célul kitűznie. Sokak számára azonban veszedelmesnek látszó terület a totális megismerés, mivel éretlennek tartják az emberiségnek azon részét ezen ismeretek kezelésére, melynek felelősséget kellene vállalnia érte. Számunkra marad a hit a dolgok „jó” kezelésére.
Számukra a hitnek személyesen megélhető, valóságos dolognak kell lennie hívő és a hitet generáló között. Nem sablonnak, mely jó lehet gyógy elixírként erre, meg arra is. Nem ködös „energiáknak”, melyek a galaxis középpontjából erednek és bolygórendszerünkkel együtt keringenek.
Ezzel elárultam azt is, hogy nem tartom többnek bizonyos megfigyelésekre alapozó hitnél az ősi, szent könyveket, és magasabb rendűnek, vagy megismerhetetlennek az általuk közvetített „tudást”.
Régóta próbálom megérteni a miértjét e folyamatnak: hogy az előre tekintő, kísérletező vizsgálódás helyett miért misztikus ködbe burkolt, régi mesék ópiumával igyekeznek meggyőzni emberek más embereket? De a válasz drámaian egyszerű: mert az könnyebb, és gyorsabban érhető el vele anyagi siker és vélt erkölcsi fölény. Mindezt segíti az iszonyatosan sok alulművelt, tanulatlan, inkább hívő, mint gondolkodó elme, melyek többsége szomjazik a könnyebben befogadható, utánagondolást, ellenőrzést nem kívánó mesék világára. És amíg ők vannak többen, addig a bátor varázslók földje lehet a nem ok nélkül szegény és mentálisan kiskorú ország.
|
] |
|
|
|
|
