| Küzdőtér |
|
|
|
Re: 2012-ben nem jön el világvége! (Pontok: 1)
- kepe Ideje: Július 15, csütörtök, 00:22:49 | Kedves Zsoloo !
Talán azért nem találkozik az okfejtésünk, mert teljesen különböző alapból indulunk ki, mert másképpen szemléljük a világot..
Én alapvetően azt az elképzelést vallom -amit egyébként Jung is -, hogy minden emberben ott az isteni én, és az sokkal jobban meghatározza az egyént, a mindennapi tetteit, mint ahogy azt képzelnénk. Erről tehát nekünk nincs ezen a szinten tudomásunk, mert az egészen egyszerűen lehetetlenné tenné, hogy a hétköznapokban működni tudjunk. Már ha tudatos lenne ez. Mert öntudatlan szinten nem okoz ez semmiféle zavart. Jó esetben..
Ebből kiindulva pedig nem lehet azt mondani szerintem, hogy ha én sátánista vagyok, az nem rendszerszintű probléma. Mert adott egy olyan rendszer, ami nem szeretné, hogy a spirituális irányvonal egy bizonyos ponton túlfejlődjön. És ezt a rendszert is emberek alkotják, nekik is van kollektív tudattalanjuk, így pontosan tudják a lehetséges következményeket.Ez pedig egy nagyon erőteljes blokkoló hatást fejt ki, egyre kifinomultabb technikákkal. És ugyanez működik a másik oldalról. De persze mindez szinte felfoghatatlan bonyolultsági szinten.
Az egyén pedig minderről valahol mélyen tud, és a mindennapjait is eszerint építi fel, még ha erről az égvilágon semmit nem tud. Mert eme törvényszerűségek miatt vannak a különböző globális és egyéni sorstragédiák. Ugyanis minden történést az ember maga dönt el, jót is és rosszat is, tudat alatti szinten. Ha mindez nem így lenne, ha nem volna képes az egyén ilyen módon áldozatokat hozni, akkor az életünk itt a földön valóban kizárólag az egyéni érdekeken alapuló játék lenne, és valószínűleg szinte abban a pillanatban megszűnt volna az emberi faj, ahogy öntudatra ébredt.
Az embernek eme isteni énje képes időben, térben gondolkodni. Így ha Jézus a pillanatban nem is tűnt veszélyesnek, de már a tetteivel felépítette azt a látens jövőt, amit már nagyon is lehetett az akkori jelenben érzékelni, a pillanatban veszélyforrásként megítélni. És sok minden ilyen mélységből közelít meg az egyén - persze a számára érthető hétköznapok szintjén -, működtetve a téridőt átfogó antennáit, teljesítve azt a szerepét, amit felvállalt a nagy kozmikus játékban.
Különben nekem ez a kedvenc témám, mondhatni szakterültem. Mégpedig hogy az ember teljesen hétköznapi döntései és tettei mögött milyen mélységek vannak. És vannak ! Sőt azt mondanám inkább, hogy az embernek egyetlen olyan döntése és lépése nincs, amivel ne igyekezne megfelelni a nagy közös játék szabályainak. És teljesen mindegy, hogy kiről van szó.
|
] |
|
|
|
|
|
