Re: 2012-ben nem jön el világvége! (Pontok: 1)
- zsoloo Ideje: Július 15, csütörtök, 23:11:09 | Kedves Péter!
Akkor talán mégsem különbözőek annyira az álláspontjaink, csak te nem akarod az emberen kívülre helyezni, tőle függetleníteni azt az isteni mivoltot, aminek következményeiről írtam. Ami érthető is, ha nem látod szükségesnek bevezetni, mint új ismeretlent az egyenletbe. Így azonban feleslegessé, kisszerűvé tesszük, degradáljuk magunkban ezt az irracionális fogódzkodót. Száműzve a tudattalanba, pusztán ősi altípusnak tekintve, mely az agykéregnek egy csupán funkciója. Így viszont -tekintve gyorsuló ütemű fejlődésünket-, mint megfejthető biokémiai folyamat, nem sokáig marad érintetlen ez az öntudatlan, sőt egyre inkább tudatosan manipulálható valamivé fog válni és akkor, ahogy írtad, meg fog szűnni az egyén áldozatvállalása, átlátható, sima érdekcentrummá alakítva teljes tudatát. Tehát az ismeretlen az egyetlen mentsvárunk, hajtóerőnket adó, motiváló cél. Hétköznapi döntéseink annál racionálisabbak maradnak, minél kevésbé befolyásoljuk tudatosan azokat. Hiszen a természet már elvégezte bennünk alakító munkáját, így ösztönösen a jobb megoldást válasszuk. A megérzések, és más látens tulajdonságaink masszív és megbízható alapját képezik énünknek. A tudat többszintű építkezésénél mondhatni ez a fundamentum, és a következő szintek, a végső, utoljára tanult rétegig mind kapcsolatban állnak vele. Döntéseink tehát távolról sem tudatosak, sőt szerintem mondhatjuk, hogy inkább nem azok, mint azok. Nem véletlen a tudattalan vizsgálatának igénye, ám e dió feltörése rendszerszinten nem sok jóval bíztat, mégpedig azért mert az emberi tudatstruktúrába behatolás olyasvalakik számára biztosít hatalmat, akik maguk is öntudatlan-tudatos vegyes vezérléssel rendelkező, végletes, korlátolt, tökéletlen elmék. A tökéletesség garanciája pedig csakis független, megközelíthetetlen (elpusztíthatatlan) entitás lehet, örök és végtelen kiterjedéssel. De itt már állásfoglalásra kényszerülnék jó és rossz között, önkényes vezérfonalat definiálnék, melyet, igaz magában mindenki megtesz (vagy legalábbis megpróbál) Öntudatlanságunk bizonyára az írott/beszélt történelem kezdete előttre nyúlik vissza. A radikális tapasztalások okozta barázdaváltozásokat azok a túlélők vitték tovább, akik aktív kapcsolatba kerültek az őket formáló természettel. A túlélés logikus útja így a gondolkodás lett, és a kiváltó ok erőssége rögzítette mélyebbre- építette az öntudatlan szinthez közelebbi pályára a tapasztalatot. Továbbá az a tény is, hogy az agykapacitás végessége miatt egyes emlékképeket nem lehetett már a közvetlenül elérhető szegmensben tárolni, így a kevésbé friss, de fontos képek tárolása a kéreg alacsonyabb szintjére került, persze számos torzulással és kritikus mértékű adatvesztéssel. Az ilyenek, mint fontosnak címkézett, de homályos tartalmú adat az öntudatlan, hiedelemszintű állományt gyarapította, azonban vezérlési lehetőséggel az aktív állományra. Ez az oka, ha ösztönösen el tudunk hárítani pl. egy baleseti helyzetet, de arra már nem vagyunk képesek, hogy ezt tökéletesen, minden részletét átgondolva, más veszélyeztetése nélkül tegyük. Honnét is van akkor bennünk az az isteni aspektus, amire hivatkozol? Talán a már sokszor hasonlóképpen átélt események alapján jövőt sejtő tapasztalati énből fakad? Vagy valóban van egy Isten, akinek a szelleme átadásra, szétosztásra kerül hallott és továbbvitt bölcsesség által? Persze döntéseink hozatalában is kérdőjelek vetődnek fel: mennyiben mi magunk vagyunk, akik hozzuk azokat, vagy hozzák helyettünk azok a konvenciók, beidegződések, minták, melyek nem mi vagyunk, csak azonosulunk velük. Hol van a tudat határa, meddig tart az „én” és hol kezdődnek mások, a felnevelő szülők hatása és akarata, az elvárások okozta beépülő deformációk, vagy az ösztönös tudatalattiság, melyet más harcolt meg előttünk-számunkra? Talán nem is vagyunk más, mint egy sablonos komplex halmaz, egyedi címkével ellátva, mely az akaratunk, más-más ingerkörnyezetbe helyezve. És e halmazt érő hatások, valamint a halmaz részéről adott válaszreakciók alkotják az embert? Nem szabad túl mélyen piszkálni ezt a tudattalan magot, mert hasadás jöhet létre és ki tudja: pusztító-vagy gyógyító energia szabadul fel. Szkepticizmusom sajnos mindig a valószínűbb előbbire szavaz.
|
] |
|
|
|
|
