Re: A Tudat Erői, avagy te is lehetsz Avatar (Pontok: 1)
- zsoloo Ideje: Július 26, hétfő, 21:00:47 | Kedves Freya!
Érzékelem, hogy szándékod szerint nem szeretnél harcba keveredni ezzel az általad úgy látszik kevésbé ismert hármassággal, akit Istennek neveznek. Mindazon által megtagadod, amikor nem személyként, hanem valami tudattalan, fizikai entitáskén próbálod kezelni. Így természetesen a körén kívülre helyezed magad, megfosztva az általa kínált lehetőségektől. Isten nem csupán A szuperhatalom, akinél nincsen jelentősebb és erősebb, és a mai európai és amerikai (nyugati) kultúrákat megalapozó, etikai-erkölcsi kódex-szel ellátó energizáló erő. Egyúttal tőle származik a bűn és bűnhődés fogalmának bevezetése, melyre nagyvonalúan legyintve kijelented, hogy nincs ilyen.
Számomra ebből az következik, hogy Te egy olyan világot képzelsz el, mely nem kíván számolni Istennel, habár Avatarról beszélsz, melyben Isten lelke lakik.
Megjegyzem ettől súlyosabb ellentmondást tapasztalok akkor, amikor kijelented: „A teremtő erők forrását azért nem helyezem Istenbe, mert azonosnak tartom Istennel magával” Szóval nem értem, hogy aki lélektelen és csupán anyagi eredetű, annak hogy is lehetnek „szeretet-rezgései”? Szeretnél valami nagyon univerzális, „szép, szeretetteljes” világot vizionálni, miközben annak a kultúrának az alapját tagadod meg, akinek első képviselője azt mondta magáról: „én vagyok a szeretet, az út az igazság és az élet”
Szerinted képességeink tökéletesre fejlesztésével válhatunk Istenhez hasonlóvá?
Nem azáltal, hogy azokat a törvényeket megtartjuk, melyeket számunkra ő hozott? Másrészt nagyon naív vagy, ha azt hiszed, ettől (a különleges képességek birtoklásától) lesz jobbá, igazabbá, erkölcsösebbé, tisztábbá fajunk.
Persze bekalkulálod Te is az önfelemelkedés Münchauseni paradoxonát, mintha evidensnek tartanád, hogy mindezek eleve bennünk vannak. Ha másképp nem érhetem el ezt a kozmikus energiát, csak úgy, hogy magam kezdek el tornászni, jobbá lenni, akkor miért is van igazából szükségem rá? Hiszen küszködésemből fog az eredmény fakadni! Én úgy hiszem, előbb volt az Isteni kinyilatkoztatás és utóbb kezdett formát ölteni a jóság, nem pedig függetlenül virágzott ki valahogy a föld alól. Akárhogy is: írásoddal egy másik világnézetet képviselsz, melynek gyakori újra idézése akaratodtól függetlenül is egyfajta hit-eltérítő tevékenység.
Én pedig pusztán alternatívaként reagáltam erre, tudva, hogy az olvasótábor zöme maga sem tudja pontosan, miben is hisz, vagy úgy gondolja, nem hisz semmiben. Viszont bármely gondolatcsíra hamar földet talál efféle közegben és elindul a gyengébb ellenállás irányában anélkül, hogy megkérdezné a gondolkodó fő tulajdonosát, szabad-e. Márpedig véleményem szerint egyáltalán nem mindegy, milyen hit-növényt nevelget magában valaki.
Mert a következő logikus kérés az, hogy ezekért a különleges képességekért vajon mit kell feláldoznia majd a kútfőnek, milyen rituális, asztrális, csakrális, stb..szertartáson kívánja tisztításképpen átvezetni őt szellemi vezetője, és végül hogyan fog észrevétlenül démonizálódni (értsd: olyan szellemi valóság rabságába kerülni, mely lelkét nem a harmónia, hanem a kiszolgáltatottság és a gyötrő függőség irányába tereli el)?
Annyira ártatlanul igyekszel vitán kívül maradni, elhitetni, hogy semmilyen szándékod nincs (bár akkor minek írtad immár harmadik e témájú cikkedet ide?), miközben az egyik legkeményebb szabadkőműves irányzatot népszerűsíted itt teljes mellszélességgel. Ostobának nem szeretnélek minősíteni, mint ahogy számítónak sem, de a naív az tényleg túl naív jelző erre….
|
] |
|
|
|
|
