| Küzdőtér |
|
|
|
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Az emlékezet (Pontok: 1)
- a_leb Ideje: Szeptember 21, vasárnap, 18:23:00
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Szusi, ahogy ismerlek, meg is teszed :-). Persze ahogy te kezeled a "rossz" dolgokat, azzal a derűvel, iróniával, ahogyan elénk hozod, hát lehet, hogy szegényebbek leszünk... de tudod mit? akkor majd írsz emlékezetből, és megosztod velünk a jó dolgokat. Bár minél többen meg tudnánk tenni (lehet, hogy csak elhatározás kérdése? Figyelni foglak :-) ).
aLéb |
|
|
|
|
|
Re: Az emlékezet (Pontok: 1)
- pirospipacs Ideje: Szeptember 23, kedd, 18:17:41
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Érdekes kérdéseket vetettél fel a másik oldalról megközelítve, Szusi. Persze vannak sorsok (nálam a sors azt jelenti, amit megéltem) amik nehezebbé teszik a mérleg billentését a jobb irányba, hiszen a serpenyőben eltérő súllyal rendelkező dolgok vannak, ezért már nem szoktam mérlegelni. Az bizonyos, hogy mai szemmel nézzük mindig a jelent, és azt érezzük ami éppen van. Olykor persze jó a kilátás, és olyankor a szépet vesszük észre. Jegyzettömböm már nincs, illetve kizárólag szenilitás ellen használok, a többit amíg tudom, és azt amit érdemesnek tartok megjegyzem. :) De, csak azt. Ezek persze általánosságok, de hiszem, hogy erről a témáról mindenki csupán saját szemszögéből nyilatkozhat. Örömmel olvastalak és valójában elgondolkodtató az írásod. pipacs |
|
|
|
|
|
Re: Az emlékezet (Pontok: 1)
- naiva Ideje: Szeptember 27, szombat, 22:50:36
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Hú, szusi nagyon jó ez az írás! Rengeteg gondolatot felvetett bennem, arcok jelentek meg, szitukat képzeltem el... Tényleg, vajon hogyan közelednének hozzám ? (Megjegyzem ijesztően hat rám, találkoztam pár ilyen beteggel a patikában). A jó és a rossz dolgok... hát bizony ebben teljesen egyetértek veled. Amíg a legnagyobb gondunk egy sajgó lábujj, eszünkben sem jut, milyen jó nekünk, hisz lehetne egy sokizületi gyulladásunk, vagy sokkal komolyabb, fájdalmasabb betegségünk, akár testi, akár lelki. Azért néha nekem eszembe jut, ha van valami apróbb bajom: ez legyen a legnagyobb! A jókat meg sokszor észre sem vesszük, hisz természetes. Ahogy írtad. Jegyezni a jót? Néha egy pocsék nap után egy sem jut eszembe :))) De mostantól nagyon figyelek! :) (De jó, hogy nem rúgtam bele a csempébe :D ) Puszi, és köszönet az érdekes írásért! Szeretettel: Zsuzsi |
|
|
|
|
|
|
