| Küzdőtér |
|
|
|
Re: A XXI. század, avagy a verspályázat margójára (Pontok: 1)
- winner Ideje: Augusztus 14, szerda, 20:23:34 | Kedves Kankalin!
Korábban többször is elolvastam írásodat (panaszodat). Azt kell mondani, hogy a jó rézével egyetértek és amivel nem azzal sem azért mert nincs igazad, hanem mert tudom mi is az igazság.
Több mint 13 éve vagyok a portál tagja és több mint 10 éve mint adminként is segítem az itt folyó munkát. Ezért semmilyen anyagi ellenszolgáltatást nem kapok (a többi adminisztrátor sem). Ott bábáskodtam az első alkotótábor szervezésében, és a többinél is aktív szervezőnek mondhattam magam. Az eddig megjelent 10 antológiából 9-et szerkesztettem és öntöttem nyomdakész formátumba, azért, hogy az kötetben szereplő, alkotók, némileg olcsóbban tudják megvenni a kötetet. Évekig vezettem hol egyedül, hol Naiva-Zsuzsival a quizt majd a vers és prózaversenyt, úgy, hogy hetente került új téma kiírásra és majd minden héten 15-20 vers érkezett, és a pózában sem volt ritka a 10-nél több alkotás.
Ezért a tagság többsége jó párszor hálásan köszönte a munkámat, igaz nem is vártám egyéb elismerést.
És ez így jól is van, azaz jól is lenne. Mert 100 dicsérő szót is képes romba dönthet egyetlen negatív megnyilvánulás.
Nem tudom mi motiválta azt az alkotót, aki minden el kezdte pocskondiázni a átnézésre feltett félkész antológiai anyagot. Ráadásul olyat olvasott a fejemre, amiről nem is tehettem.
Persze ezzel nem vagyok egyedül. Időről időre minden adminisztrátort megtalálják. Arról nem is beszélve, hogy nem is kevésszer szegény Annát támadták-vádolták meg olyan képtelen dolgokkal, amire mást nem is léphetett, mint, hogy kizárta a portálról. Néhányuk egy idő után visszasomfordált bocsánatot kért. De volt, akit azóta sem láttuk, igaz nem is hiányoznak.
A vers és prózaversenyben ugyan engem nem marasztalt el egy versenyző sem, igaz nem én voltam a zsűri. Azonban egy idő után érezhető volt az érdektelenség. előbb a próza verseny maradt el, majd a versverseny előbb havonta került kiírásra, majd az is leállt. Némi szünet jót tett, mert az újraindulásnál mindig kitartott a lendület 2-3 hónapig, majd visszazuhant a korábbi érdektelenségbe. Egy két tag sopánkodott ugyan, de tudtommal egyetlen admint sem támadtak a verseny hiánya miatt.
Ilyen előzmények után az év elején Anna előállt az ötletével, hogy csináljunk egy versenyt. Legyen némiképpen csábító a díjazás, de még ne terhelje meg a pénztárcánkat, mert bár nem vertük nagydobra a díjakat az adminisztrátok finanszírozták.
Úgy gondoltuk ha a zsűriben ismert személyek vannak az is ösztönző lehet. Ezért kerestük meg Nagy Bandó Andrást, hiszen Ő korábban is kapcsolatba került a Fullal, mi több segített is nekünk. Továbbá egy olyan ismert kortárs költőt, akinek úgy gondoltuk a személyisége is vonzó lehet. Némi távoli ismeretségre hivatkozva kerestem meg, és örömünkre igent mondott. Mikor összeállt minden, kiírásra került a verseny és reméltük, hogy legalább 15-20 alkotás érkezik. Sajnos csalatkoztunk. a határidőre alig pár vers érkezett. A meghosszabbított határidő és nem kevés rábeszélés után a második határidőre az elfogadhatóság határát átlépő számú alkotás érkezett. A zsűri megkapta a műveket és akkor jött az újabb pofon. Az országos ismertséget élvező költő zsűritag, jelezte, hogy bizony ő most nem tud időt szakítani zsűrizésre, amit pedig korábban többször is megerősített írásban. Nem akarok túlozni, de szerintem max 1 óra alatt meg lehet oldani. Szerencsére Nagy-Bandó és a_léb mellett a hirtelenjében felkért harmadik személy segítségével meglett a végeredmény.
Sok tanulságot lehet levonni ebből a versenyből. Például a verseny olyan, mint az ország jelenlegi helyzete. Az emberek érdektelenek. Vagy, hogy mindent ural a pénz, de nem a kicsi, hanem a minél több.
A versenyről nekem Sisyphos jutott az eszembe. Csináljuk a dolgunkat, próbáljuk a nagykövet felgörgetni a csúcsra, de az újra és újra visszagurul a hegy lábához.
|
] |
|
|
|
|
|
