Re: Szabadság, szerelem (Pontok: 1)
- ukume Ideje: Február 26, szombat, 07:29:17 | Először is nem haragszom. Egy cikk azért íródik, hogy beszélgetésre hívjon, és te beszélgetsz velem, hát jó ez így. Beszélgetni szeretnék én is. Beszélgetni arról, hogy én hogyan látom a világot. Arról, hogy szeretni szeretnék, és igaz maradni, és keresem az utam, és bár én úgy érzem megtaláltam, mégis mindenki értem aggódik, nem magáért.
Majdnem biztos vagyok benne, hogy te nem vagy házas. Vagy ha igen, akkor nagyon az elején vagy. Hát tudod, én sem így képzeltem az életet. Nem gondoltam volna, hogy előfordulhat velem, hogy az akinek az életemet köszönhetem, (mert akkor volt mellettem, amikor a legnagyobb szükségem volt rá,) egy nap olyanná lesz mellettem, mint egy idegen. Nem gondolom, hogy ezért ő lenne a hibás, vagy én. Tettük a dolgunkat, ő kereste a pénzt én meg neveltem a gyerekeket, és melegen tartottam a tűzhelyet. Ideális család voltunk. De egy nap már csak a fáradtságot találtuk magunk mellett,és az ürességet, és hiába kerestünk egymásban menedéket, nem jelentett semmi örömet.
Nem akarok magyarázkodni, hidd el. Beszélgetni szeretnék. Beszélgetni arról, hogy kín volt a szerelem nélküli csók, hogy fájt a hűségben az ölelés, hogy hiába kapaszkodtam, csak bábnak éreztem magam. Persze akkor mehetnék tovább! Váljunk el, hogy igazak maradjunk! Vagy törődjünk bele: ez van, másnak se megy jobban, nem igaz?
Azt mondod, én azt képviselem, amit a tévében mondanak. Szeress szabadon! Tudod, erről megint csak azt gondolom, hogy az emberek szeretik a sztereotípiákat, mert az felmenti őket a gondolkodás terhe alól. Vagy hűséges valaki, és akkor szerethet bármilyen rosszul, övé a dicsőség, vagy hűtlen valaki, és akkor akármilyen szépen szeret is, jó nem lehet. Én úgy gondolom egy harmadik utat képviselek. Tegyél meg mindent a házastársadért, da ha meghalt már minden köztetek, és ott van a gyerek, keresd meg a szerelmedet, ami új erőt ad neked. A szerelmet! Nem a kalandot, nem valami új izgalmat, ami más, nem töltöttkáposzta felmelegítve. (Ó, ezek a közhelyek!)
Ha csak velem történne meg, hidd el, nem emelném fel a szavam. Óvnám a titkot, mely új életet adott, mely újra simogatóvá tette a kezem, mely örörmet sugárzóvá a szemem. Kell ez nekem, hogy a világ megítéljen? Hidd el, nagyon nem kell! Csak azt gondolom, a világ nem attól lesz igazabb, hogy nem beszélnek arról ami megtörténik majdnem mindenkivel. A jóban rosszban nem attól lesz végérvényes, hogy színlelünk egy életen keresztül hűségben boldogságot. A szeretet nem attól lesz igaz, hogy magunknak akarjuk a másik minden örömét, miközben látjuk, hogy mi már adni képtelenek vagyunk neki.
Megváltozott a világ. Tetszik vagy nem tetszik megváltozott! De a társadalmi normák mindig csak a felszínen változnak. Szabad szerelemmel van tele a média, de szeretni hányan tudnak? A gyerekek számára még mindig a család a legideálisabb, de vajon képes-e jó anya/apa lenni, kiben már nincs szeretet és folyton türelmetlen, és fáradt. Milyen példa a hűség ott, ahol boldogtalan minden pillanat? És tudod, ha fáj valami, akkor az az álszentség és a gondolkodás hiánya. (Velem is megtörtént, de már megbántam! Te ne tedd, amit én tettem fiam! Légy hű, és erkölcsös, mert csak így lehetsz igaz ember! -Nevetséges! Az igaz szerelmet soha nem bánja meg az ember.)
Persze aki kettőt szeret, az egyet se igazán, vagy akkor akár mindenkit is szerethet... Persze. Minden kifordítható. Szerencsére a szívét nem csaphatja be senkise.
Nagyon köszönöm, hogy meghallgattál, és hogy beszélgetsz velem:) |
] |
|
|
|
|
