Fullextra.hu - Gondolatok az Országos Széchenyi Könyvtár könyvégetése kapcsán

[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]

Hoppá !!!
Kedvenc versek a You Tube-on Tedd fel a kedvenceidet. Ellenőrizd a helyesírást, ha nem vagy biztos benne! Tagjaink könyveit itt rendelheted meg Fullextra Arcképtár

Küzdőtér

Üzenőfal

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások

· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Gondolatok az Országos Széchenyi Könyvtár könyvégetése kapcsán

Megdöbbenve olvastam az Index.hu portálon, s itt a fullextrán szintén - a többi hazai hírforrások erről hallgattak -

A budai várban székelő Országos Széchenyi Könyvtár közelmúlti «pirotechnikai mutatványáról»: a könyvtár 1867 és 1952 közötti kiadású kisebb nyomtatványokat, vállalati és egyesületi kiadványokat tartalmazó, gyűjteményének 250 ládányi «máglyára vetették». Weeber Tibor, az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárának munkatársa méltán tartja «Kulturális bűncselekménynek». És az is. Szerintem is.

Köztudott, hogy a könyvtárak, az archívumok legádázabb ellensége: a tűz. Erről hirtelen eszembe jut Ráth-Végh István «A könyv komédiája» c. könyve - van-e valaki, aki még emlékszik a Ráth-Végh-könyvekre? -, amely bennünket, olvasókat a könyv világába vezet, múltjának humoros oldalairól számot adva, s beszámol az égő könyvtárakról is. Csakhogy az égő könyvtárak realitásában sajnos nincs semmi humoros. A régmúltban a lehető legelképesztőbb elgondolások alapján ítélték máglyahalálra a könyveket. De, hogy manapság is megtörténjenek hasonló akciók egy nemzeti könyvtár részéről, amely arra hivatott, hogy nemzetünk múltját megőrizze és továbbadja az új generációknak, arra nincs mentség. Még akkor sem, ha pénzhiányra hivatkoznak.

A fent említett könyvben az alábbi bevezető olvasható: «[…] Ha a könyvet ellopják is, valahol megvan, szellemi tartalma nem veszett el. De a tűz tökéletes megsemmisülést jelent […] Csak messziről pislognak felénk az égő könyvtárak lángja az elmúlt évezredek éjszakáiból. Néha könnyelmű okozott tüzet a könyvek között, másszor a szomszédos utcákat pusztító vész csapott át a könyvtárépületekre. Legtöbbször ellenség hajított rá csóvát, akár mert a szellemi értéknek nem volt nála becsülete, akár a rend kedvéért, hogy ne csak lakóházak pusztuljanak el, hanem középületek is […]»

Az anekdoták révén elhíresült alexandriai könyvtárégés után méltán bejegyezheti magát a mi OSzK-unk is.

Igaz, itt nem a könyvtár, mint épület ég a benne lévő készlettel, hanem «csak» egy könyvtárrész. De éghetne mindazoknak a képe is nem kis lelkiismeretfurdalással, hogy a múlt héten minden tiltakozás és megmentési kísérlet ellenére úgy döntöttek, hogy eltűntetik ezeket a dokumentumokat a föld színéről. Sikerült is pótolhatatlan kárt okozva, mint ahogy a fent említett cikkben is olvasható: «Ezzel pótolhatatlan kár érte a nemzeti gyűjteményt, hiszen ezek a kis példányszámú nyomtatványok sehol másutt nem őrződtek meg, és a helytörténeti és intézménytörténeti kutatás számára alapforrást jelentettek volna. Nagyobb pusztítást a teljes kézikönyvtár megsemmisítése sem okozna, mert azok nagy példányszámban megjelent könyvek" - írja levelében Weeber Tibor, aki szerint így soha többé nem lesz rekonstruálható sok egyesület, civil szervezet, nagyrészt államosított és megszüntetett intézmény, gyár, üzem története. "Számos civil egyesületet egyszer s mindenkorra töröltünk a magyar történelemből, mert ezek a nyomtatványok nem találhatók meg a levéltárak állományában sem."»

Igaz is, mi ez a mai könyvtárégetőknek?! Semmi. Pedig a cikkből arról is értesülhettünk, hogy meg lehetett volna menteni a máglyára küldött anyagot. Mit is jelent nekik hazánk 1867 és 1952 közötti időszakának történelme? Hiszen ezekre alapozva ismerhetjük meg nemzetünk teljes múltját, mindennapjait. (Az már más kérdés, hogy a különböző történelmi korszakok, a politikai vezetés során kik, hogyan magyarázták a történelmünket…) No, hála ezen «innovatív», «korszakalkotó» cselekedetnek már senki sem ismerheti meg lakóhelyének történetét a fenti időszakra vonatkozóan, hiába is akarná: Isten veled helytörténeti és intézménytörténeti kutatás! Nincs rátok szükség, a nemzeti könyvtári vezetőség így döntött! Máglyára veletek, máglyára vetettek bennetek!

Igaz is, mit csodálkozom? Mit bosszankodom és háborodom fel? Hisz' a történelem folyamán könyvek millióit küldték máglyára… Vigneul-Marville 1723-ban Párizsban megjelent «Melanges dühistorie et littérature» c. művében erről éppen így ír: «A könyvek ellen éppolyan háborúk folytak, mint a népek ellen. A rómaiak elégették a zsidók és keresztények műveit; a zsidók a pogány és keresztény könyveket; a keresztények azokat, amelyeket zsidók, pogányok, eretnekek írtak. Granada bevételénél Ximenes kardinális ötezer koránt hányatott a tűzbe. Az angol puritánok végtelen sokaságát égették el a nem tetsző könyveknek; egy anglikán püspök csóvát vetett a tulajdon templomának könyvtárába, és Cromwell is állítólag felgyújtatta az oxfordi egyetem könyvtárát.» Az előbbi idézetet még könnyűszerrel folytathatjuk.: Svájcban Zwingli tűzbe dobatta a katolikus könyveket, Luther és Melanchton máglyát rakatott Zwingli írásaiból, a katolikusok elégették a protestáns bibliákat, Kálvin a katolikusokat. Legrosszabbul jár Spinoza, az ő könyveit valamennyi felekezet elégette, még a zsidó is… Ebből a sorból az OSzK sem maradhatott ki…

Ráth-Végh szavait idézem a fenti, régmúlt példákkal kapcsolatban: «Mindez érthető. Az ellenség nem sokat gondolkodik, mikor betör az elfoglalt városba, és tűzzel hűti le gyilkoló szenvedélyét. A teológus viszont nagyon is sokat gondolkodik, s az ellenvélemény megcáfolására a máglyát véli a leggyökeresebb intézkedésnek.»

De, hogy az Országos Széchenyi Könyvtár illetékesei se gondolkozzanak, s népünk ellenségeivé váljanak egy szép szeletet kitörölve végérvényesen népünk, nemzetünk történelméből? Igaz is, már megint mit csodálkozom. Már hozzászokhattam volna a nemzetrombolási évszázados hagyományainkhoz: nemzetünk életének bármely területéhez tartozó vezetőink egyetlen dologhoz értenek csak: nemzetromboláshoz… Azt aztán jól teszik. Igaz is, miért is morgolódom? A mindenható külső erők óhaját legbuzgóbban végrehajtó politikusaink irányítják országunkat, akik nem is ismerik a múltat - hiszen végleg eltörölték -, a jövőről meg semmiféle elképzelésük nincs. Az ismeretlen valós múlthoz minek is bármiféle dokumentáció. A kiegyezéstől 1952-ig történelmünket dokumentáló iratok valóban feleslegesek. Kár is rájuk vesztegetni és beszerezni a néhány százezer forint értékű rázóporszívót, amellyel a penész által még ki nem kezdett dokumentumok megmenthetők lettek volna. Minden másra lehet hatalmas pénzt igényelni, de erre igazán nem. Ez senkinek sem fontos. Megértek a máglya általi halálra. Úgy is lőn!… [Mtt]

Forrás (klikk): Osservatorio Letterario magyar nyelvű online melléklete (Cikk linkekkel)

Ideje: Július 05, kedd, 14:36:47 - stelltesor

Nyomtatható változat

Nyomtatható változat

Küldd el levélben!

Küldd el levélben!

Vissza Rovathoz

Életünk napjaink

"Gondolatok az Országos Széchenyi Könyvtár könyvégetése kapcsán" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás

Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.32 Seconds