Fullextra.hu - Mégis, kinek a gyereke?

[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]

Hoppá !!!
Kedvenc versek a You Tube-on Tedd fel a kedvenceidet. Ellenőrizd a helyesírást, ha nem vagy biztos benne! Tagjaink könyveit itt rendelheted meg Fullextra Arcképtár

Küzdőtér

Üzenőfal

Arhívum

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások

· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Mégis, kinek a gyereke?

Akartuk. Terveztük. Vártuk. A legszebb nevet választottuk számára. Földöntúli boldogság volt, amikor végre egészségesen megérkezett.

Lestük minden lélegzetvételét... Ugye, még jól emlékszünk rá?
Aztán, úgy 3-4 év múlva egyszerre csak útban van? Idegesít, fáraszt? De, hát ő ugyanaz, ő a SZEMÜNK FÉNYE, még mindig! Sőt egyre több csodát produkál, ahogy az értelme fejlődik!
Látszólag elcsépelt téma: nézzen-e tévét az óvodás? A standard válasz: inkább ne, de, ha mégis, akkor csak mesét, vagy természetfilmeket. Amíg anya főz, mos, mosogat, vasal, takarít, apával beszélget, tanul az iskolás testvérrel, vagy a barátnőjével cseveg telefonon, netán szépítkezik: hajat fest, arcot pakol, körmöt lakkoz, ez utóbbiakat persze csak akkor, ha az előbbiektől marad rá ideje. Tehát ezalatt az óvodás nézze csak nyugodtan a mesecsatornákat. Úgy egyedül. Magában.

Ha az említetteket nézi, és nem akciófilmet, vagy valamelyik valóság-sót, az még a jobbik eset. (De csak a jobbik, semmiképpen sem az ideális. Kedves Szülők, tetszenek-e tudni, milyenek is valójában ezek a mesecsatornákon futó rajzfilmek? Egyikben-másikban több erőszak, zavaró képi- és hanghatás van, mint egy akció-, vagy horrorfilmben!)

Sajnos nem minden szülő figyel arra, hogy igencsak zsenge korú gyermeke milyen hatásoknak van kitéve, amikor a TV-t nézi.

Óvodásaim körében nap, mint nap tapasztalom, hogy sokan szülői válogatás nélkül néznek mindent, ami délután 5 és este 8-9 között adásban van. Régebben az összes szappanoperát, délutáni, vagy koraesti akciófilmet mesélték nekem folytatásról folytatásra. Napközben ezeket játszották, a szereplők bőrébe bújva ármánykodtak, kibékültek, harcoltak, házasodtak, megcsalták egymást, elváltak, üldöztek, lőttek, csempésztek, raboltak, gyilkoltak - az egészből persze - jobb esetben (?) vajmi keveset értve. A viselkedésformákat mindenesetre tökéletesen reprodukálták. Manapság a valóság-sók árasztották el a gyermeki lelkeket, ártalmas hatásukról többkötetnyi tanulmányt lehetne írni.
(Anyuka ül a TV előtt, és valamelyik valóság-sót nézi, miközben csemetéje percenként nyaggatja valamivel, - Anya, nézd... anya, figyelj ide... anya, miért, hogyan, kicsoda... anya, mikor fogunk... anya mesélj, anya játsszál velem... stb. Anya azonban, - mert úgy érzi, ennyi szórakozás csak jár neki a munkahelyi, meg az otthoni munka kipihenésére - leinti, hagyjál már, fáradt vagyok, most pihenek, most ezt figyelem... és nézi valamelyik "valóságsót". Hát akkor, hogy is van ez? Nézzük mások ál-valóságát, miközben a saját valóságunk szépen elmegy mellettünk?)
És, még ha mindezt a munkából, vásárlásból hazatérő anyuka, apuka el is fogadja, jogosan teheti fel a kérdést, "naésakkormégishovátegyükagyereket", míg zajlik a házimunka? Nem az a legegyszerűbb, és neki is a legjobb, ha addig meséket néz?
Sajnos: nem.
Gondoljunk csak bele: ha csemeténk, mondjuk reggel 8 - délután 4, 5 óráig az óvodában van, amikor hazaérünk vele, attól kezdve pedig a TV előtt ül, akkor mégis mikor vagyunk mi szülők együtt vele? Amíg fürdetjük, és elmondunk egy mesét lefektetéskor? (A vacsorázás idejét nem is számítom, mert szinte kivétel nélkül minden gyermek a TV előtt vacsorázik.)
A gyerekünk reggel 7-8-ig, és este kb. fél órán át a gyerekünk?
ÉS EGÉSZ NAP KINEK A GYEREKE?
Az óvodáé és a tévéé?
Hogyan tudjuk így figyelemmel kísérni a fejlődését?
Honnan fogjuk tudni, mennyit lát, mennyit ért meg a világból?
Honnan fogjuk tudni, hogyan fogja fel a környezetét, hogyan éli meg, hogyan dolgozza fel mindennapi kudarcait?
Honnan fogjuk tudni, mitől és miért szorong, vagy fél?
Honnan fogjuk tudni, mi okoz neki nehézségeket, sikereket? Milyen fogalmakat ismer, milyen szavakat nem ért, vagy ért félre?
Honnan fogjuk tudni, milyen az érdeklődése, kik a barátai, mit szeret játszani?
HONNAN FOGJUK TUDNI, MILYEN A GYERMEKÜNK? FOGJUK-E ŐT ISMERNI EGYÁLTALÁN?

Nem egy óvodai anyukától hallottam már: Olyan, mintha nem is az én gyerekem lenne... Én sose csináltam ilyeneket... Nem értem, mitől ilyen ez a gyerek... Nem értem, hogy alakulhatott ki ez a probléma... Ilyet otthon soha nem tesz... Nem ismerem ki magam rajta... stb.
A gyermek későbbi, kiskamasz, majd kamasz korában ez már így hangzik: Nem ismerem a gyerekemet... Néha olyan, mint egy idegen...

Térjünk vissza a gondolatsor elejére, a tévénézéssel kapcsolatos "standard válaszra": inkább ne, de, ha mégis, akkor csak mesét, vagy természetfilmeket. De, hogy ezek közül mit, mikor, és hogyan, erre nincs standard válasz.
Ami viszont nagyon fontos: NE EGYEDÜL, NE MAGÁBAN!
Fontos tudnunk még, hogy:
- milyen mese az, amire a gyermekünknek szüksége van? Vajon olyan mesékkel találkozik-e, amire valóban szüksége van, vagy többnyire olyanokkal, melyek többet ártanak, mint használnak?
- gyermekünk hol tart a beszédértés folyamatában?

A beszédértés fejletlenségéből, és a gyermekek konkrét gondolkodásából adódó félreértésre hadd meséljek el egy esetet.

Kedves család, okosan szeretett gyermek, aki az óvodában egy napon szomorú, feszeng, szorong, egyszer csak, minden látható ok nélkül sírva fakad. Kérdésemre közli velem, haza szeretne menni, még egy kicsit játszani. - Majd délután játszol otthon. - bíztatom. - Meg holnap, meg azután. - Akkor már nem lehet! - mondja kétségbeesve. - Már miért ne lehetne? - Mert este jönnek a rendőrök, és börtönbe visznek engem az anyuval. Hoppá. Vajon milyen filmet látott tegnap? - jut rögtön eszembe, majd tovább firtatom a dolgot. - Miért visznek titeket börtönbe? - Rövid csönd után visszakérdez: - Ugye, aki késsel leszúr valakit, azt börtönbe viszik? - Igen - mondom, már csak az erkölcsi nevelés érdekében is - de hogy jön ez ide? Miért gondolsz ilyen borzalmas dolgokra? Mit néztél este a tévében? - folytatom rutinosan, már előre kigondolva, hogyan magyarázom meg, amit egy filmben lát, az olyan dolog, amit a színészek csak úgy eljátszanak, és különben is, ilyet csak nagyon rossz, gonosz emberek tesznek, mi nem is ismerünk ilyeneket, meg, hogy a rendőrök nagyon igazságosak, nem visznek börtönbe egy anyukát, meg a kisfiát, stb. stb. de a gyerkőc válasza kissé mellbe vág. - Én nem is akarom olyan nagyon a Túró- Rudit! - és már zokog is. Na tessék, most aztán már végképp nem értem a szituációt. Végül csak kibogozódik a dolog. Ma reggel, amikor felébredt, és hiába kereste a hűtőben a Túró Rudit, anya azt mondta, apa nem hozott a közértből, de, ha este hazajön a dolgozóból, majd jól leszúrjuk emiatt.
Kell-e kommentálni? A kisfiú, jó néhány erőszakos filmet láthatott már, hogy meg sem kérdezte a félreértésről mit sem sejtő anyukáját, hogyan szúrjuk le az aput, mit jelent ez, vagy, hogy ez ugye csak valami vicc!

- vajon mennyit ért meg az esetenként túl gyorsan pergő képeket kísérő szövegből? Meg tudja-e különböztetni az egyes szereplők hangját, karakterét, képes-e felfogni az adott mesefilm történéseit? Tudja-e követni a cselekményt?

- pillanatnyi érdeklődésének milyen témájú természet- vagy ismeretterjesztő film felel meg legjobban, mondjuk az oroszlánok érdeklik, vagy a tengeralattjárók, esetleg a barlangkutatók, vagy a majmok?

Tehát, a TV nézés ne a gyereknek a felnőttek életéből való kivonását jelentse, ne legyen a TV a gyermek "villanyrendőre", elektronikus dadája! A TV nézés legyen a szülővel közös program.
Válogassunk gyermekünk számára a műsorok közül, nézzük vele együtt, és utána, vagy akár közben is, beszélgessünk a látottakról. A meg nem értett, vagy félreértett dolgokat azon melegében elmagyarázhatjuk, esetleges szorongásait oldhatjuk, kérdéseire felelhetünk. Egy közösen megnézett műsorról való beszélgetés során sok mindent megtudhatunk gyermekünkről. Nyomon tudjuk követni érdeklődésének alakulását, értelmének fejlődését, érzelmi tűrőképességét, fogalomkészletét, jobban fogjuk ismerni őt.

A megkezdett gondolatsort egy másik irányba folytatva: És, még ha mindezt a munkából, vásárlásból hazaért anyuka, apuka el is fogadja, jogosan teheti fel a kérdést, "naésakkormégishovátegyükagyereket", míg zajlik a házimunka? Mi legyen akkor TV helyett?
Az, ami régen, nagyanyáink idejében volt: az együttlét. Vonjuk be a gyermeket mindenbe.
Hogy akkor kétszer, háromszor annyi ideig tart minden? Láb alatt van? Feltart? Nem tudunk odafigyelni arra, amit csinálnunk kéne pikk-pakk, mert a gyerek kiszámíthatatlan, folyton rá kell figyelni? Hogy útban van?
Már hogy lenne útban? Ő nem egy idegen, vagy egy hívatlan vendég!
Ő a mienk! A saját gyerekünk!
Akartuk. Terveztük. Vártuk. A legszebb nevet választottuk számára. Földöntúli boldogság volt, amikor végre egészségesen megérkezett. Lestük minden lélegzetvételét. Boldogan fedeztük fel arcán a saját, és párunk vonásait. A szeme az apjáé, a mosolya az anyjáé, a fejformája a nagyié. Aztán, az első foga, az első felülés, felállás, az első szavai, az első lépései, mind-mind öröm és büszkeség volt számunkra. Ugye, még jól emlékszünk rá?
Aztán, úgy 3-4 év múlva egyszerre csak útban van? Idegesít, fáraszt? De, hát ő ugyanaz, ő a SZEMÜNK FÉNYE, még mindig! Sőt egyre több csodát produkál, ahogy az értelme fejlődik!
Bármely házimunka közben nagyszerűen lehet beszélgetni. (Ez alól csak a porszívózás kivétel.) Mondjuk, míg anya tesz-vesz, a gyerkőc a kincseivel (kisautó, baba, képeskönyv, színező, LEGO, stb.) felszerelkezve odatelepszik a konyhába, szintén tesz-vesz, velünk van. Főzéskor, míg anya zöldséget pucol, lehet arról beszélgetni, miért kell megmosni a főznivalókat, mi, hol terem, mit lehet nyersen is megenni, meg lehet számolni hány darab répa kerül a levesbe, a fagyasztott zöldség hogyan készül stb. stb. Számtalan lehetőség az ismeretnyújtásra, a megtapasztaltatásra, gyermekünk tájékozottságának felmérésére. Mosogatás után elteheti a helyére az evőeszközöket, fedőket, segíthet vacsorához teríteni. Mosáskor adogathatja anyának a ruhadarabokat a gépbe, teregetéskor az apróbb ruhadarabokat anya kezébe. És közben megint lehet beszélgetni. Hogy telt a nap, mi volt jó, mi volt rossz, mi érdekes, mi unalmas.
Lehet, hogy így valamivel lassabban halad a munka, de, hát nem az életünk elsődleges célja, hogy a gyermekünket szeretetben és értelmesen felneveljük? Hogy egészséges, boldog, okos, önálló, kiegyensúlyozott, az örömet mindenben megtaláló, majdani saját családját is szeretni és ellátni tudó felnőtt váljék belőle? Ezért talán csak nem nagy ár, ha addig, míg a gyerek kicsi, lassít minket?!
Szerencsére ilyen módon működő családokat is ismerek, sőt, úgy érzem, ők vannak többségben, és bízom benne, hogy egyre többen lesznek.
És meg egy kiegészítő gondolat: mindez azonban nem jelenti azt, hogy a gyerek rabjává kell válnunk, hogy soha nem nézhetünk meg egy minket érdeklő műsort, ha a gyerek otthon és ébren van. Természetes, mint ahogy a gyereknek joga van a szüleivel való együttléthez, a szülőnek is joga van a gyermeke nélküli pihenéshez, kikapcsolódáshoz. Egy olyan óvodáskorú gyermek, akivel sokat beszélgetnek, sokat játszanak a szülei, nagyon szépen eljátszik egyedül is a szobájában egy ideig, ha már a kezdetektől arra neveltük, hogy megtanulja elfoglalni saját magát. Meg lehet vele beszélni, hogy most együtt elkészítjük a vacsorát, utána ő játszik a szobájában, amíg anya, apa olvas, vagy ledől egy kicsit, vagy megnéz valamit a tévében, utána majd együtt vacsorázunk, vagy sétálunk, vagy játszunk valamelyik társasjátékkal, vagy mesélünk stb. stb. Az erre való szoktatást persze nem a gyermek óvodába lépésekor kell elkezdeni, amikor a gyermek egyébként is a szüleitől való elválasztás miatt szorong, hanem már csecsemőkorban.
De ez már egy másik téma.

Ideje: Július 14, csütörtök, 12:34:08 - Atlantiszi

Nyomtatható változat

Küldd el levélben!

Vissza Rovathoz

"Mégis, kinek a gyereke?" | Belépés/Regisztráció | 6 hozzászólás | Search Discussion

Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért.

Névtelenül nem lehet hozzászólni, kérjük regisztrálj

Re: Mégis, kinek a gyereke? (Pontok: 1)
- stevew Ideje: Július 14, csütörtök, 13:05:41
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)

No, hát ezt az írást már a szülészeteken kellene kötelező olvasmányként terjeszteni... De az óvodákban, iskolákban is, hátha még nem késő...

Re: Mégis, kinek a gyereke? (Pontok: 1)
- szimbolum Ideje: Július 14, csütörtök, 13:16:26
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)

Egyetértek Veled. Szerintem sok múlik a szervezésen is, és persze azon hogy mit tartunk fontosnak. Mindig van idő arra, amit nagyon szeretnénk. :-) Jó volt olvasni!

Re: Mégis, kinek a gyereke? (Pontok: 1)
- Bogika Ideje: Július 14, csütörtök, 14:00:56
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)

Gratulálok a színvonalas, jó cikkhez, mély mondanivalóhoz!

Re: Mégis, kinek a gyereke? - Atlantiszi Ideje: Július 14, csütörtök, 14:06:02

Re: Mégis, kinek a gyereke? (Pontok: 1)
- mango Ideje: Július 14, csütörtök, 14:11:04
(Adatok | Üzenet küldése | Blog)

Remek írás, Atla... És nagyon is valós problámára mutatsz rá a zseblámpás-cikkeddel. Nagyszerű meglátás és stílus.Gratulációm...

Szeretettel: mango

Re: Mégis, kinek a gyereke? (Pontok: 1)
- Audrey Ideje: Július 17, vasárnap, 20:27:45
(Adatok | Üzenet küldése)

Ezt minden anyának el kellene olvasnia! Nekem még nincs gyerekem, de én is látom már, mit hogyan nem szabadna. Azt hiszem a TV-t ki is fogom tiltani a lakásból, ha egyszer gyerekem lesz. Abból ugyanis nem lehet sem tanulni, sem kulturálódni. Leszámítva talán a Spektrum és a Discovery csatornák természetrajzi műsorait.
Tetszett az írásod!!! :-))

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.35 Seconds