| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Nem könnyű tanárnak lenni |
|
 |
Mostanában egyre több forrásból hallom vissza, hogy napjaink tinédzserei bizony megdolgoztatják tanáraikat a pénzükért. |
Ez még csak hagyján, de sok esetben meg is vannak félemlítve diákjaik által. Ma már nem lehet csak úgy büntetlenül beírni az egyest a naplóba, ha a diák készületlenül ment el órára. Próbálja csak ma ezt egy pedagógus megtenni! A diáknak ugyanis személyiségi jogai vannak, mi az, hogy számon merik kérni tőle az anyagot? Vagy netán megfegyelmezni őket a rossz magaviseletükért? Pedagógus legyen a talpán, akiben van kellő hidegvér, hogy ne boruljon ki, vagy ne járjon el a keze attól, amit ma egy diák megengedhet magának mind hangnemben, mind pedig „választékos” szóhasználatban tanárával szemben. Pályakezdő tanítónő mesélte nekem elkeseredetten, és a pedagógusi pályából teljesen kiábrándultan, hogy egy szekrény nagyságú nyolcadikosa, miután megfegyelmezte valamiért, megmondta neki kerek-perec, hogy mit tegyen bizonyos testrészével. Hát erre ne nyíljon ki a bicska a jóérzésű ember zsebében?
Ami pedig a konkrét magatartási problémákat illeti, hát a mi generációnk legsúlyosabb balhéi is csak jópofa gyermeki csínytevésnek bizonyulnak a mostani esetekhez képest. Ma már kábítószerrel való visszaélés, fegyvertartás, lopás, súlyos testi sértés, közszemérem-sértés, és hadd ne soroljam, még mik tartoznak a hétköznapi fegyelmi vétségek közé. Az öregebb diákok pedig a gólya-táborban pornófilmet forgatnak a saját szórakoztatásukra. Nem vicc, ez tényleg megtörtént az egyik hazai főiskolán, az anyag még az Internetre is felkerült valamelyik „jóindulatú” diáktárs jóvoltából.
De nem kell ennyire előreszaladni, már a kisiskolások is felnőtteket megszégyenítő módon tudnak káromkodni, és persze emellett nagyon is tisztában vannak a jogaikkal. Ezt hozza a liberalizmus. Svájci rokonaink, akik mellesleg szintúgy tanárok, mesélik, hogy a diákok elégedettségi kérdőívet tölthetnek ki a tanáraikról, és jaj annak a tanárnak, aki elégtelent mer adni a dolgozatra, még az állását is könnyen elveszítheti. Rosszabbik esetben pedig robusztus egyedek megvárják a parkolóban. Svájcban ez különösen jellemző, tekintve, hogy rengeteg a más bőrszínű, más kultúrájú diák, és rendkívül könnyen lehet a faji előítéletekre alapozva bárkit befeketíteni. Mindehhez hozzájön, hogy már óvodás korban beléjük sulykolják a személyiségi jogokat!
Ismerősöm kémiatanár Svájcban, már túl van az ötvenen, de az ő kezében nem remeg úgy a kémcső hétfőn reggelente, mint fiatal diáklányoké a rendszerint drogmámorban töltött éjszaka után. Ez kell nekünk, igen. Engedélyezni kell a könnyűdrogokat.
Felmerül a kérdés, vajon milyen tudással hagyják el ezek a diákok az iskolapadokat? Személyzetisként azt tapasztalom, hogy nem képesek fejben elvégezni egyszerű alapműveleteket. Még nagyságrendre sem tudják megmondani, hogy két kétjegyű szám szorzata megközelítőleg mennyi lehet. A lexikális tudásszintről pedig inkább ne is beszéljünk. A szakmai tudásról még inkább ne. Közgazdászhallgatók nem tudják a vizsgán elsorolni, milyen banktípusok léteznek Magyarországon. Fogalmuk sincs deviza és valuta közti különbségről. Ezek az emberek fogják majd egykor az ujjukat a gazdaság ütőerén tartani? Ezek fogják a következő generációkat tanítani? Azt hiszem, már most megváltom a menetjegyemet a Marsra, vagy valami másik bolygóra. Mert mit is várhatunk? Amikor a munkahelyeken egykor majd mi leszünk a „terhet” jelentő idős, kinézett és lefitymált generáció, akik csak foglalják a pozíciókat, előlük, az ifjú titánok elől, akik majd megmutatják, hogy nem kell tudni, mennyi az a kétszerkettő ahhoz, hogy elboldoguljanak a saját kaotikus és erőszakos világukban.
Aggódom. Pedig még van vagy harminc évem a nyugdíjig, de lehet, hogy addigra már kitolják a korhatárt hetvenig, és akkor TB kifizetésekre gyakorlatilag nem is lesz szükség. De különben sem számíthatunk a következő generációk „eltartó” erejére, sem gazdaságilag, sem pedig morálisan. Reménykedem, hogy majd az unokáim, vagy azok unokái, kinőve ebből a rendkívül sötét korszakból, talán már egy újabb, szebb és felvilágosultabb kor gyermekeiként tevékenykedhetnek az igazi tudás, és a valódi emberi értékek megteremtésén, és megőrzésén.
|
Ideje: Július 20, szerda, 06:55:50 - Audrey
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Nem könnyű tanárnak lenni" | Belépés/Regisztráció | 9 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Nem könnyű tanárnak lenni (Pontok: 1)
- Atlantiszi Ideje: Július 20, szerda, 09:14:08
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Nagy örömmel üdvözlöm ezt a témát, és ezt a cikket! Nagyon fontos, nagyon időszerű!
Én is aggódom, és azt hiszem, minden jóérzésű, és a jövőért valamennyire is felelősséget érző felnőtt ugyanígy aggódik. És jogosan. Mert a tendencia ijesztő.
Van egy ehhez hasonló cikkem, fölteszem, és nagyon örülnék neki, ha ehhez a témához minél többen hozzászólnának. Bár az a legkevesebb. A kérdés, mit lehet tenni? Mit kell, mert valamit kell, de sürgősen! |
|
|
|
|
|
Re: Nem könnyű tanárnak lenni (Pontok: 1)
- mango Ideje: Július 20, szerda, 10:00:25
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Audrey, nem csak a téma nagyon jó, - de a stílus is. Jól forgatod a tollat (klaviatúrát), öröm olvasni szépen gördülő, okos, kerek-egész mondataid.
Egyébként pedig tökéletesen egyet is értek a cikkben foglaltakkal.
Én ismerek egy "fehér holló" pedagógust, akié minden tiszteletem - de a nagy többség valóban tehetetlen.
Ügyes írás,kedves Audrey. Örülök, hogy elénk tetted.
szeretettel
mango |
|
|
|
|
|
Re: Nem könnyű tanárnak lenni (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Július 20, szerda, 12:35:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Audrey,
Írásod időszerűsége vitathatatlan. A sötét kép ahogyan látod, bizony szomorú de így van. Az úgynevezett amerikanizálódás meg tette nem éppen áldásos hatását. A sok erőszak ami a médiából a teljes semmi után hirtelen ránk szakadt, még ennek befogadására nem érett embereket talált. Nem tudnak a fiatalok különbséget tenni az élet és a fílmvilág között. Persze könnyű lenne ezért csak Őket felelőssé tenni. Nem. Csak rövid idő alatt minden összejött. Mi kell egy katasztrófához? Nem sok nagy dolog! Csak sok negatív apróság együtt hatása, bizony katasztrófát okoz. A családok tönkre tétele az elmult 15 évben, gyakorlatilag az igazi kapaszkodót húzta ki a fiatalok alól. Az értékrendek magas szinten semmibe vevése, pedig az erkölcsi normákat szüntette meg. Ma az a belevaló ember aki gátlástalan, lop, csal, hazudik. Tisztelet a kivételnek ma a pénz becsületesen, nehezen megszerezhető valami. Akkor milyen példát látnak az iskolások, mit hallanak? Ha könnyen akarnak élni, nem a tudás kell, hanem az erőszak. Bocsánat a hosszú eszmefuttatásért, de írásod erre késztetett. Jó hogy olvashattam, és jó, hogy megírtad mindezt.
Szeretettel Angyaligirl. |
|
|
|
|
|
Re: Nem könnyű tanárnak lenni (Pontok: 1)
- Bogika Ideje: Július 20, szerda, 16:58:51
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nézzük meg a dolog másik oldalát! Kit vesznek fel a tanárképzőre? Megnézik-e, igazán a pályára való-e, vagy pedig csak a diplomára hajt? A pontszám a fontos, nem pedig a rátermettség. Hányan vannak a pályán kényszerből? A gyermek megérzi ezt. Egy jó tanár bácsit vagy tanár nénit, aki igazán rátermett, én nem hinném, hogy a diákja meg akarna verni. |
|
|
|
|
|
Re: Nem könnyű tanárnak lenni (Pontok: 1)
- zolifia Ideje: Július 22, péntek, 22:48:37
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | "Akárhány átkos szó száll a fejetekre, akkor is ott állok kalapot emelve!" |
|
|
|
|
|
|
